Hogyan születik a jó vakvezető kutya?

Pénteken a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete közös sétát szervezett Székesfehérvár belvárosában a vakvezető kutyáknak és gazdáiknak, akik a séta végén egy közös beszélgetésre ültek össze. Kérdéseikre Rózsa Katalin, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Vakvezetőkutya-kiképző Központ munkatársa válaszolt. A résztvevők közül többen voltak, akik tervezik, hogy maguk mellé vesznek egy vakvezető kutyát, mert szükségük van rá; nekik nagyon hasznos információkkal szolgáltak az előadó válaszai.

Bár a hétköznapi társként, hobbiból tartott kutyáknak is szükségük van fegyelmezettségre és tudniuk, érteniük kell bizonyos parancsokat, addig a munkakutyák, így a vakvezető kutyák élete is merőben más. A vakvezető kutya feladata, hogy a látássérült embert biztonságosan vezesse a közúti forgalomban és otthon egyaránt segítésére szolgáljon. Ha akadályt észlel, megáll és kikerüli azokat, de képes megkeresni fontosabb pontokat is, mint például buszmegálló, gyalogátkelő, ajtók, lépcsők. Ez utóbbiak esetében annak jelzésére is képes, hogy a lépcső lefelé vagy fölfelé tart-e. Bár nagyon jelentős segítséget nyújt a vakvezető kutya, mindemellett elengedhetetlen, hogy gazdája is tudjon tájékozódni, tehát nem támaszkodhat kizárólagosan a kutyára. Például a kutya nem tudja jelezni gazdájának, hogy a lámpa zöldet vagy pirosat mutat-e, hiszen egyfelől másként látja a színeket, mint az ember, másfelől pedig nem tudja értelmezni ezeket a jelzéseket. Természetesen a kettő összefügg. Ilyenkor a látássérült személynek a közlekedési lámpa hangjelzésére kell figyelnie vagy segítséget kell kérnie.

Az alapvető tudnivalók mellett az érdeklődők leginkább a kutya kiképzésére voltak kíváncsiak, valamint arra, milyen feltételeknek kell megfelelnie egy leendő vakvezető kutyának. Nem minden kutya alkalmas arra, hogy vakvezetésre képezzék ki. A szakember elmondta, hogy vannak olyan kutyák, amelyek alapvetően, tehát természetükből vagy épp méretükből kifolyólag nem alkalmasak ilyen jellegű segítői munkára, míg előfordul olyan is, hogy a kutya, bár alkalmasnak tűnik, végül kiesik a képzésből. Ennek lehet oka bármely olyan tényező, amely megnehezíti az állattal való együttélést, például, hogy a kutya nem szobatiszta vagy nem tartja be a gazdája (kiképzője) utasításait, esetleg nem viseli el a hámot vagy nagyon erős a vadászösztöne. Hiszen az nem megengedhető, hogy az első galambra ráugorjon, miközben vezeti a gazdáját.

Más arra volt kíváncsi, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki szeretne kölyökkiképző lenni. Kap-e útmutatót arra vonatkozóan, hogyan nevelje a kutyát, milyen közegekbe vigye, hogyan teremtse elő azokat a szituációkat, amelyekben a kutyának később helyt kell tudnia állni. - Elsősorban nem mindegy, hogy a nevelő személy látássérült-e vagy látó. Amennyiben az illető látássérült, csak akkor nevelhet ilyen kutyát a későbbi, hivatalos kiképzésre, ha van mellette látó személy. Alapvetően ennek a felállásnak sok kockázata van, mivel az a tapasztalatunk, hogy ha valaki nem látóként nevel fel egy kutyát, akkor a kutya nagyon sok olyan viselkedésmintát sajátíthat el, amelyet későbbi szinte lehetetlen kinevelni az állatból. Kölyökkorban a kutyának nagyon sok olyan jelzése van, amivel egy látó sokkal könnyebben boldogul. A másik rizikófaktor, hogy a nevelő elkezdhet érzelmileg kötődni a kutyához, és ha kiderül, hogy a kutya valamiért mégsem alkalmas a nevelője mellé, akkor az további bonyodalmakhoz vezet. Például nem egyezik ember és állat tempója, személyisége.

Előfordul, hogy a kutya sem viseli jól az elválást a nevelőjétől. Éppen ezért dolgozunk labradorokkal. Nagyon könnyen alkalmazkodnak bárkihez, és kezdenek el hozzá kötődni. A másik nyomós ok, hogy ezek a kutyák kifejezetten alkalmasak vakvezetésre, hogy nagyon jól képezhetőek, ugyanis nagyon szeretik a pocakjukat és egy marék tápért bármit megtesznek. Természetesen emellett nagyon intelligensek is. A kutya úgy szoktatható át az új gazdájára, hogy kiképzőként, mikor átadom a kutyát a gazdának, akkor már nem irányítom az állatot, nem simogatom, nem folytatok vele folyamatos interakciót. Ekkor a kutya észreveszi, hogy kitől kapja a parancsokat és arra fog fókuszálni – mondta el Rózsa Katalin, aki kitért arra is, hogy nem könnyű vakvezető kutyához jutni, mert keveset képeznek ki, és várni is kell, míg az állat tanítható lesz. 1,5 éves kortól szokták elkezdeni képezni a kutyákat, mivel addigra válik erre alkalmassá az állatok idegrendszere. A képzés ideje fél év, viszont azt is figyelembe kell venni, hogy a kiválasztott kutya illik-e a leendő gazdájához.

A harmonikus ember–állat kapcsolathoz nem elegendő a kutya képzettsége, fegyelmezettsége, szükség van a gazda odaadására is, és arra, hogy figyelembe vegye az állat sajátosságait. Minden kutya más személyiség, akivel együtt kell tudni élni. Mindezeket figyelembe véve épülhet ki olyan kapcsolat ember és kutya közt, amely mindkettejük számára boldog és kiegyensúlyozott életet biztosít.