A helyi romák és nem romák csodát alkottak Dél-Fejérben

A tenni akarás vezérli őket

Nem akartak ők az újságokba bekerülni, meg a hírverést sem – meséli Kovács Lajos, de én (szerző) mondtam neki, hogy igenis erre büszkének kell lenni, hadd lássák az emberek, hogy a romák is képesek összefogni és akarni. Végül kötélnek állt és visszaemlékeztünk a kezdetekre, majd a múltat hátrahagyva szemünk a jelenre tekintet.  

– 2019-ben teli bizonyítási és tenni akarással elindultunk a Roma Nemzetiségi választáson. Sajnos egy ,,zátonyra,, futott önkormányzatot kaptunk, mert az előző képviselő-kollégák egészségi okokból lemondtak, így sajnos teljesen nulláról kellett felépíteni mindent. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy egy nagyon jó jegyző asszonyt adott mellém, aki szakmai tapasztalatával a kezdeti nehézségeken átsegített minket – kezdte beszélgetésünket, majd hozzátette, hogy az első nagy projektjük egy szív alakú kupakgyűjtő volt, elkészítésével pedig egy helyi lakatos vállalkozót bíztak meg. Mint mondja, szerencsére az önkormányzat nyitott volt, a lakosság nem különben, hiszen folyamatosan gyűltek a tetők a hivatal előtt felállított tárolóban. A befolyt összegből – Istennek és a önzetlen lakosoknak hála – az Előszállási Patakparti Óvodának és az Árpád Fejedelem Általános Iskolának is tudtak akkoriban életmentő Epipen injekciót vásárolni.

– Nagycsaládos apaként ezt nagyon fontosnak tartottam, hogy az intézményeknek legyen ilyen életmentő készítményük. Minden évben – amiről a falu lakosai nem igazán tudnak – 18 hátrányos helyzetű diákot segítünk az iskolakezdésben. Itt ne a megszokott 50 ft-os füzetre gondoljunk... Az idei tanévre készülve 380 ezer forintot hagytunk a boltokban, hogy mindenki nyugodt szívvel kezdhesse a sulit. Itt az a gondolat vezérelt, hogy az idősebb roma és nem roma társadalmat segíteni kell! Hiszen, amikor a gyerekeiknek a suliban azt mondják, hogy „vegyétek elő a körzőtöket", akkor ne érje őket hátrány, hanem a táskába belenyúlva, elővehessék. Mindemellett télen a hátrányos helyzetű gyerekeknek mikuláscsomagot állítunk össze, amit személyesen viszünk házhoz – fűzte hozzá.

Közösségi összefogás

Na, de kanyarodjunk csak vissza, akarom mondani előre a jelenbe, a buszmegálló kérdésére. Mind mondta, eredetileg  2021-2022 környékén szerették volna felújítani a megállót a helyi roma származású lakosokkal közösen társadalmi munkába, ám akkor az élet egy váratlan akadályt gördített elé, így a megvalósulás váratott magára. Elmesélte, hogy egy rosszindulatú daganatot fedeztek fel a szervezetében, teljesen összetört, negyvenegynéhány évesen, négycsaládos édesapaként teli célokkal és tervekkel reménytelennek érezte a helyzetét, de Isten megtartotta és meggyógyult, így újult erővel és lelkesedéssel vághatott bele a kivitelezésbe.

– A buszmegálló projektről eszem ágában sem jutott lemondani, hiszen úgy voltam vele, hogy mi romák is szeretnénk adni valamit a falunknak, hozzájárulni a községünk szebbé tételéhez, ám gyorsan rá kellett jönnöm, hogy nem fog menni egyedül. Sajnos egy-két év alatt az energiaválság miatt úgy megemelkedtek az építőanyagárak, hogy tudtam, ide én már „kevés" vagyok anyagilag. És akkor jött az ötlet, hogy a településünkön több civil szervezet működik, szerencsére mindenütt nyitott ajtókra találtam. Legyen szó az Előszállási Ifjúsági Egyesület vezetőjéről, Kanik Péterről, vagy a helyi fociklub elnökéről Bognár Márkról, az Anett virágboltról nem is beszélve. Úgy gondoltam, mint vezető, hogy itt a nagy alkalom a példamutatásra, hogy ha egy közösség összefog, akkor milyen csodálatos dolgot tudunk alkotni! Ezt követően nem volt más hátra, mint megszervezni, ki, mikor és hogyan ér rá a munkálatoknál. Büszke vagyok a társaságra, szívvel-lélekkel  tettük a dolgunkat, mert tudtuk, hogy valami maradandót alkothatunk, ez pedig nagy motivációt adott a munkálatok során. Bízom benne, hogy még sok ilyen munkánk lehet a jövőben, ahol roma és nem roma lakosok együtt maradandó, szép dolgokat tudnak alkotni!