A közösségépítés legjobb módja a sport (galéria)

A beruházás még 2022-ben indult, aminek keretében iroda, szakképzőműhely, valamint a vitorlássporthoz kapcsolódó teszt- és versenyközpont épült, illetve lett felújítva a Tópart utcában. Az elmúlt évtizedben az élsport irányából egyre inkább a szociális ellátás, egészségügy és a közoktatás irányába fordult a VVSI telepe, ahol a korai fejlesztőközpontban sérült-, illetve rizikóval született babáknak nyújtanak egészségügyi és fejlesztő szolgáltatást, mozgássérülteknek biztosítanak bentlakásos- és nappali ellátást, valamint közoktatási feladatokat ellátó intézményeket alakítottak ki. Most a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával, a vitorlásélethez kapcsolódó épületet, valamint a központ irodáit és műhelyeit kiszolgáló épületeket, közösségi- és oktatótereket újítottak fel.

A sport persze mindig is része volt, és szeretnék, hogy része is maradjon a VVSI életének.

– Nekem is ez volt az egyik alma materem, a 70-es évek elejétől kezdve itt vitorláztam 18 éves koromig. Ez a terület akkor még máshogy nézett ki, de összekovácsoló helyszíne volt az életünknek, lakatos- és asztalos műhelyekkel, varrodával, és egy nagy társalgóval – kezdte beszédét Haranghy Csaba, a Magyar Vitorlás Szövetség elnöke, majd hozzátette: a vezetők már akkor is jól érezték, hogy nem csak a versenyzés az érdekes, hiszen a „kovásznak” való, nem sportoló barátaik is ott voltak közöttük, akik nélkül nem alakult volna ki az a közösség. Egyúttal köszönetet mondott és gratulált, hogy a VVSI túlélhette az elmúlt évtizedeket, és most újra megújulhatott. 

Tessely Zoltán, a térség országgyűlési képviselője, a Pannónia Szíve és a Velencei-tó területfejlesztéséért felelős miniszterelnöki biztos a Velencei-tó mostani örömteli helyzetéről és a közösségépítés fontosságáról beszélt.

– Először is köszönet jár azoknak, akik tevékenyen részt vettek abban a munkában, hogy a Velencei-tó vízgyűjtő területén lehulló csapadék minden egyes cseppje, ha lehetséges, akkor a Velencei-tó medrébe kerüljön. Örömteli a mostani átadó is, hiszen a két most felújított épület hasznos alapterülete 800, illetve 320 négyzetméter, és ehhez óriási pénzeszköz került felhasználásra. Mindez azért, hogy Reinhardt György és Springer Ferenchez méltó legyen ismét ez a telep, hogy közösséget teremtsünk és ismét élsportolókat tudjunk adni a nemzetnek. 

Győri-Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke a sportban való útkeresésükről és az abban meglelt lehetőségekről osztotta meg gondolatait.

– Nekünk mi közünk van a sporthoz és élsporthoz? Mert az egészen világos, hogy mi közünk van a korai fejlesztéshez, a fogyatékkal élők ellátásához, vagy akár a közoktatási feladatokhoz. Ez utóbbiakhoz boldogan kapcsolódtunk be, és vettük át ezeknek a feladatoknak a fenntartását. De a sportban nem találtuk meg egyszerűen a helyünket, ám végül sikerült megfejtetnünk ezt a rejtvényt. Közösséget építeni sokféleképpen lehet, sok módja van, de gyerekkorban kell elkezdeni, és ennek legszebb és legjobb módja, a sport. Nekünk, a Máltai Szeretetszolgálatnak és a VVSI-nek, nagyon nagy lehetőség és adottság van a kezünkben a kikötők és a Velencei-tó képében. Ezt a lehetőséget nem szabad kihagyni és elszalasztani. Azt szeretnénk látni, hogy olyan közösségek épülnek, akik az életben nem csak a sportban találják meg a helyüket, hanem akár a tanulásban, munkában. És abban is közösségi, olyan szolgáló emberek legyenek, mint amilyennek itt igyekeznek nevelni mindenkit.

Utolsóként Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, a Velencei-tavi Vízisport Szövetség elnöke tartotta meg beszédét. 

– Már 10 évvel ezelőtt elhatároztuk, hogy nem csak a versenysportot hagyjuk meg, nem csak a fiatalok nevelésére koncentrálunk, illetve a nevelésükben nem csak a sport lesz jelen. Hanem odafigyelünk a szülőkre, aggódó nagyszülőkre, adott esetben súlyosan beteg pici gyermekekre, vagy olyan felnőttekre, akik valamilyen rehabilitációba kell kényszerüljenek. Továbbá azt is küldetésünknek tekintjük, hogy az a tudás, amit evezősként vagy vitorlázóként a fiatalok itt megtanulnak, ahhoz társuljon egy olyan szemlélet, amiben teljesen természetes, hogy vannak köztünk kerekesszékes barátaink, vannak szülők, akik gyermekeiket hozzák ide fejlesztésre. Sokan kétségbe vonták az akkori döntésünket, de 68 ezer gyermeknek a korai fejlesztése történt meg az elmúlt kilenc év alatt, nem beszélve több száz ember rehabilitációjáról. De a folyamatok itt nem állnak meg, hiszen ez csak az első ütem. Terveink szerint a MEDOSZ épülete következik, ami szakképző-intézményként fog üzemelni, ahol vitorlavászon szabást, hajóépítést és egyéb mesterségek tudásának elsajátítását lehet megtanulni. Ez a mostani átadás tulajdonképpen annak az első üteme, hiszen néhány eszköz már most rendelkezésre áll, ami később ezt az oktatást szolgálja, egyedülállóként a térségben. 

Az átadó zárásaként Soltész Miklós megkoszorúzta a Velencei-tó vizét, két versenyző pedig evezőlapátokat dobott a vízbe, ezzel hivatalosan is megnyitva az idei vízi sportszezont.