Tíz éve rendeznek természetismereti vetélkedőt Seregélyesen

– Igen, már valóban tíz esztendeje, hogy elkezdtük az első „Indulj el egy úton” vetélkedőt, amelyhez mérhetőt tudomásom szerint azóta sem találtak ki – emlékezett Sajtos József igazgató, aki kihangsúlyozta: nem egyedül, hanem segítőivel, változóan hat-nyolc pedagógusból, hozzátartozóból álló csapattal dolgozik a szervezés feladatán. – Hét évig tartott, mire virtuális módon bejártuk az Országos Kéktúra útvonalait, majd három évig túráztunk a feladatok segítségével a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra útvonalán, felfedezve hazánk természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai érdekességeit, látnivalóit. Az eltelt idő alatt a Magyar Természetjáró Szövetség mellett olyan segítők csatlakoztak hozzánk, mint élükön az aggtelekiekkel a hazai nemzeti parkok igazgatóságai, a „Magyarok a világ nyolcezresein” és a „Hazajáró” csapata, természetjáró és hagyományőrző egyesületek tagjai, oktatási intézmények diákjai és pedagógusai. Nehéz volna mindenkit felsorolni, nem is próbálkozom ezzel.  

Mindezek előzményeként Sajtos József a tanítványaival a valóságban is végigjárta mindkét hazai kéktúrás útvonalat. Miközben a fiatalok rengetek élményt és tudást szereztek, a pedagógusnak feltűnt, hogy a túrázók között viszonylag kevés szervezett diákcsapatot lát. Azt gondolta, ezen érdemes volna változtatni, és maradéktalanul bejött a számítása. Akadt olyan esztendő, amikor nem kevesebb, mint 363 csapat vett részt a vetélkedőjükön, amely idővel – a határon túli elcsatolt területek oktatási intézményeinek csatlakozásával – nemzetközileg is ismerté és elismerté vált. 

– Törekvésünk volt, hogy a feladatmegoldás során feldolgozzuk a magyar hegymászás és természetjárás történetét, azzal pedig mindjárt időutazást tettünk, a 19. század második felébe csöppentünk, így kihagyhatatlan lett a trianoni békediktátum miatt elszakított területek természeti és kulturális értékeinek feldolgozása – folytatta Sajtos József. – A nevezett csapatok között pedig megjelentek a felvidéki, erdélyi és kárpátaljai diákok, a mi gyerekeink pedig táborozásuk és jutalomútjaik során eljutottak például a Kárpátok és a Magas-Tátra legszebb hegyei és völgyei közé. Feldolgoztuk Erőss Zsolt és Kiss Péter hegymászók életét és tragédiáját, visszatérő vendégünk lett Kollár Lajos, a végzetessé vált expedíció vezetője, aki maga is részt vett több vetélkedő döntőjében.

Tíz év alatt számtalan, vármegye és országhatárokat átszelő élmény és történet született. A Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Tiszaszalkán például annyira népszerű lett a vetélkedő, hogy évente tíz-tizenöt csapat, azaz körülbelül félszáz diák járta virtuálisan és esetenként valóságosan is a túrautakat. Lovasberényben szakkört alakítottak a feladatmegoldások érdekében, máshol még a szülőket is összehozta, hogy eredményesen túljussanak egy-egy fordulón. Győrött rendszeresen egy kocsmában gyűltek össze az apák, hogy sörözés, vagy éppen fröccsözés közben tegyék próbára saját tudásukat.

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a vetélkedő hatására rengeteg diákból és szülőből vált turista, egész családok, iskolai és munkahelyi közösségek ismerték meg a természetjárás szépségeit és léptek a Kéktúra ösvényére, vagy éppen teljesítették az általunk kitalált Kiss Péter Próbát – értékelt az igazgató. – A vetélkedővel jövőre fejezzük be a Kéktúra dél-dunántúli útvonalát, azt pedig már ismét seregélyesi döntővel, egymással a valóságban is találkozva tervezzük megszervezni.

Ugyanis a minap megrendezett végső megmérettetés online módon zajlott, mivel a határon túli csapatok jó része anyagi okok miatt nem tudta vállalni az utazást. Ez azonban semmit sem von le a diákok eredményeinek nagyszerűségéből, az élményből és a tanulságok értékéből. Évfolyamok szerint három kategóriát különítettek el egymástól. A 3. és 4. évfolyamosok között a pécsi Denevérek csapata győzött, az 5. és 6. évfolyamosok versenyében a székesfehérvári Tóvárosi Általános Iskola Papucsállatkák elnevezésű, Jankó Léna, Pusztai Flóra, Smohay Ádám, Szentes Ákos Benedek összeállítású csapata érte el a legjobb eredményt, míg a Papkeszibe való Hóemberek lettek a 7. és 8. évfolyam legjobbjai. A seregélyesi diákokat egyébként mindig külön pontozzák, mert Sajtos József hatására ők annyit vannak „terepen”, annyira ismerik a térképeket és a természetjárást, hogy előnyük behozhatatlan a többiekkel szemben. A rendezők úgy érezték, ők külön kategória a sok virtuális túrázó között, ez így igazságos.      

– A jövőben lényeges cél marad, hogy a főként logikára épülő játékos feladatok segítségével a résztvevőkkel megismertessük a magyar hegymászás történetét, a világ hegyeinek földtani, történelmi, mitológiai hátterét és emberiségre gyakorolt hatását – húzta alá az iskola igazgatója. Hozzátette: a legfontosabb, hogy minél többekkel találkozhasson majd Magyarország és a Kárpát-medence leggyönyörűbb túraútvonalain, köszönthesse őket fáradtan, de elégedetten.