A süteményes Terike - A lakodalmas asztalokon a készítményei

– Még1967-ben egy ismerős szólt, hogy férjhez megy a lánya, és szeretné, ha én sütném a tortákat, süteményeket. Elvállaltam, mert a férjem volt a násznagy. Ez augusztus 6-án volt és év végéig már hét lakodalomban sütöttem tésztákat. Hát így kezdődött – meséli Köller Ferencné Teri néni, akit Adonyban és környékén mindenki ismer.

Köller Ferencné, Teri néni egy adag sütésre váró pogácsával. Fotó: Percsi Tibor

Évtizedekig szinte nem volt lakodalom, családi nagy ünnepség, ahol ne az ő sütijeit, tortáit egyék. Már kicsi korában segített a konyhában a nagymamájának, majd az édesanyjának, aki dolgozott a kastélyban a grófnőnél, majd a helyi papnál. Terike fiatalon a helyi orvosnál kapott munkát, főzött is rájuk. Férjhezmenetele után a családot látta el, a festő férjet és a három fiút. Addig, amíg a közösség fel nem fedezte konyhai szakértelmét.

Megmutatja a helyiséget, ahol ma is sorakoznak a hatalmas tepsik, és a másikat, ahol a kész tortákat tárolták, a harmadikat, ahol a segítői szaggatták a tésztát és persze a konyhát, ahol kisültek a finomságok. Később már nem csak a tortákat, süteményeket rendelték tőle, hanem szakácsnőnek is őt hívták, Rácalmáson kétszer is négyszázfős vendégseregre főzött, no persze a segítőivel együtt.

A lakodalmi menübe beletartozott a húsleves, a töltött vagy székelykáposzta, a pörkölt, a gombás hús, a töltött és rántott csirke, a rántott sertés hús. Kezdetben éjfél körül a maradék húst szolgálták fel, aztán később már divatba jött a fasírozott. A süteményeinek jóhírét a család – a nyolc unoka és nyárra már nyolc dédunoka – viszi szét az országban.

Meg mi, a fotós kollégával, akik megkóstoltuk a krumplis pogácsáját.