A lelki sérült kutyák a gyengéim

Családias hangulat, boldog, szinte már mosolygó kutyák jellemzik az etyeki állat-otthont, amely már tizenhat éve fogadja a kóbor állatokat. Botka Zsolt, a telep új vezetője 2012-ben döntött úgy, hogy szeretne ilyen helyen tevékenykedni. Természetesen egy menhelyről származó kutya váltotta ki belőle ezt az igényt...

- Egy ismerősöm szólt, hogy kimegy az etyeki menhelyre. Akkor én is kilátogattam, s ott ragadtam - emlékezik a kezdetekre a budapesti fotósként dolgozó férfi, aki azóta bizonyított és a telep közössége megválasztotta őt vezetőnek. A kutyaotthonba minden nap kijár egy önkéntes, aki ellátja, megsétáltatja a kutyákat. Ennél több állat befogadására nem képesek. - Ennyit tudunk tisztességesen ellátni - mondja, s hozzáteszi: várólistáik vannak, hiszen sok kutyát szeretnének itt elhelyezni állatvédők. Mégis nehezen találnak önkénteseket. Akik azonban itt vannak, azokra lehet számítani. Nagyon megbízhatóan, szinte önmagától működik a rendszer, soha nincs olyan, hogy nem megy ki valaki a kutyákhoz. Remekül működik a dolog, amin nagyon megdöbbentem az elején - vallja be Zsolt.

Botka Zsolt egyik pártfogoltjával, Odettel az etyeki menhely új vezetője az oltásokra és az adminisztrációra is nagyon odafigyel Fotó: menhely

A munka ezen részével nem is volt nagyon dolga, az egészségügyi ellátáson és az adminisztráción azonban igyekezett javítani.

- Az oltásokat mindig minden kutya megkapja és az oltási könyvük is vezetve van. Több kutyát el kellett altatni már, mert olyan járvány indult el, amely fertőzött. Akkor ez nagyon megviselt, ezért is fektetünk nagy hangsúlyt az oltásokra.

Zsolt számára azonban ez nem munka: - Aki ide kijön dolgozni , inkább kikapcsolódásként éli meg. Nekem is az a jutalmam, hogy rendbe teszem a kutyákat és kiviszem őket sétálni. Még télen is gyönyörű itt a táj és nagyon jól érezzünk magunkat a kutyákkal.

Az pedig nagy öröm számára, ha sikerül jó helyre örökbeadni egy kutyát. Amikor látjuk, honnan hozzuk el a kutyákat, milyen sanyarú helyről származnak és olyan helyre tudjuk adni, ahol családtagnak számítanak, az nagyon nagy sikerélmény. Rengeteg ilyen van, szerencsére - mondja. Persze nagyon megnézik, hova adnak kutyát, nem darabra megyünk szögezi le. S ahogyan az a nagykönyvben meg van írva, Zsolt otthonában is számos kutyus él.

- Van három sajátom, de általában hazaviszem az ápolásra szorulókat is. A lelki sérültek ugyanis a gyengéim. Szerintem a menhelyen, ahonnan az első kutyámat elhoztam, pezsgőt bontottak, annyira örültek, hogy végre találtak neki valakit - emlékezik nevetve. - Ez a kutya ma már egy közvetlen, kiegyensúlyozott jószág, nagyon sokat változott, amióta velem van - mondja Zsolt, aki mindegyik pártfogoltjáról áradozik, mesél. Látszik, hogy megtalálta az útját.