Keller János kutyája mindig érzi a gazdi hangulatát

Keller Jánosnak sok feladata van a Vörösmarty Színháznál. A teátrum társulatának tagja ennek ellenére mindig szakít időt Brúnóra, a hamarosan két esztendős labradorra, akit, mondhatni, a szerencsének köszönhetnek. A színész egy kétszintes házban él Veszprémben, a felső szinten a családjával, alul pedig az anyósa és apósa lakik.

Brúnó számára mindig öröm, ha gazdájával, Keller Jánossal, a Vörösmarty Színház színészével lehet (Fotó: a család)

– Apósom kedvence a németjuhász, mindig is ilyen fajta élt a háznál. Aki utoljára volt, nagyon beteg lett, s ezért el kellett altatni – meséli János, akinek családja nagy fájdalommal búcsúzott akkori kedvencüktől. Nem is tervezték, hogy lesz másik, mígnem a színész fia mondta, hogy nagyon szeretne kutyát – de nem feltétlenül németjuhászt.

– Az apósom belement abba, hogy húzzunk sorsot, amely majd eldönti: labrador vagy németjuhász legyen. Marci a labradort húzta, így kezdtünk el keresni Veszperém környékén – emlékezik a kezdetekre János. Végül Csetényben találtak pár hetes kiskutyákat, akik közül kiválasztották Brúnót.

– Először úgy volt, hogy kettőnk kutyája lesz, de ahogy az lenni szokott, én lettem a gazdája, én foglalkoztam vele többet, még iskolába is jártunk. Brúnó kinti kutya, ennek ellenére teljes jogú családtag – szögezi le a színész és alá is támasztja: kutyaháza duplafalú, bélelt, tetőcserepekkel, tényleg már csak fűtés nincs benne, viszont szőnyeg igen. A kutyáról szuperlatívuszokban tud csak mesélni híres gazdája: – Hihetetlen érzékeny kutya, pontosan érzi, tudja, milyen a hangulatom. Amikor fáradt vagyok, sokkal szelídebb, nem ugrál, csak jön mellettem. Amikor azonban tele vagyok energiával, ugrándozik. Őszinte szeretet árad belőle folyamatosan, s ezért mindent megérdemel. Jobb kedve lesz tőle az embernek, felvidul a társaságában mindenki. Nem mehetek el például otthonról anélkül, hogy nem üdvözlöm őt. Hazaérkezéskor is nagyon jó érzés vele találkozni – János persze az ezzel járó felelősséget is érzi. Ahogy azt is tudja, hogy a kutya elfogadta őt gazdájának. Amikor nincs otthon, nyugodtan fekszik. Ám ha az eb tudja, hogy gazdája a közelben van, a sétaidő kezdetekor elkezd jelezni: itt az idő egy kellemes, lazító sétára!