Nyugdíjas vakvezető

A városban talán neki volt először vakvezető kutyája: Szokó Zsolt 1991 óta közlekedik négylábú segítőtárssal, s azóta is remek párost alkot az éppen foglalkoztatott ebbel. Ám ezek a kutyák nem egyszerű „munkaeszközök”: barátok, családtagok és társak is egyben, akiknek – ezt minden kutyás tudja – óriási nagy hátránya, hogy jóval rövidebb élet adatik meg, mint az embernek. Zsoltnak ezért a jelenlegi, Zori névre hallgató eb az ötödik vakvezető kutyája. Nem rég azért hívtam fel, mert úgy hallottam, sajnos új családba kell kerülnie „nyugdíjazott” kedvencének, Abának.

Ám szerencsére kiderült, a helyzet megoldódott: Aba maradhat, mert jól kijön az új segítőtárssal. Az ilyen váltásokat azonban mindenki nehezen éli meg: a régi, az új kutya és Zsolt is.

Szokó Zsolt Abával és Zorival - nagyon nehéz a váltás mindenkinek, de most szerencsésen alakult
Fotó: Koppán Viktor

– Aba 10 éves korára kimerült, elfáradt. Cukorbeteg lett, ami miatt naponta kétszer inzulint kap, valamint diabéteszes gyógytáppal kell etetni. Nem tenném ki annak a megpróbáltatásnak, hogy öregkorára, betegen új családot kelljen megszoknia. Én sem szeretnék megválni tőle, hiszen a társam, segítőm volt tíz éven át, az a minimum, hogy ha lehetőségem van rá, akkor öreg korában is gondoskodom róla – árulja el Zsolt, miért örül annyira, hogy a két kutya megbarátkozott egymással. Aba persze nem érti még, miért nem ő kíséri gazdáját, hanem Zori, a fiatal labrador. Ezért, amikor a képzés zajlik, ő is ugyanúgy végrehajtja a vezényszavakat, mint fiatal társa. S közben kérdőn tekint gazdájára: ezt miért neki mondod, miért nem nekem? De neki dolgoznia már nem kell.

Pihenhet, amennyi csak jól esik neki, hiszen tápja javát elfogyasztotta már és okosan, ügyesen kísérte gazdáját 10 éven át. Mondhatni, megérdemelt nyugdíjas évei következnek. Zsolt előző segítője, Ricky 10 éves korában új családhoz került, akiket azonban jól ismert és szeretett már akkor is.

– Így nem volt olyan nagy a váltás, ráadásul Ricky igazi csodabogárnak számít állatorvosi berkekben, mert 16 éves kora ellenére él és virul, ami egy labrador esetében igen ritka – árulja el Zsolt. Ahogy azt is, hogy most nagyon munkás időszak előtt áll új segítőjével, Zorival, akivel folyamatosan képzésre járnak. Tanulnak, csiszolódnak, keresik az egymáshoz vezető utat, hogy a későbbiekben minél gördülékenyebben tudjanak együtt dolgozni.