2010.09.08. 05:16
Bűnök és viszonyok
Hazánkban 1996 óta Szent Adorján emlékére (azaz ma, szeptember 8-án) ünneplik a büntetés-végrehajtás napját. Az afrikai születésű, Nikodémiában élt katonatiszt keresztény hite miatt szenvedett vértanúságot. Persze a régi történet nem biztos, hogy segít azokon, akik napjaikat a rácsok mellett töltik. Mindkét oldalán, ahogy azt mondani szokták.
A jelentés lényegében elismeri azt a munkát, amit Cséri Zoltán ezredes, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet Parancsnoka (ehhez tartozik a baracskai, a fehérvári és a martonvásári objektum) kollégáival végez. A fejlődés jele az is, hogy az intézettől idén 173 elítélt iratkozott be iskolába, jóval több, mint tavaly. De nem csak a tanulás, a munka is fontos, ezért minél több munkahelyet igyekeznek létrehozni azért is, hogy a rabok támogathassák az otthon maradottakat. A bévések átlaga egyébként alacsony bérért dolgozik, a feladatok pedig szaporodnak. Az elfogadott új törvények hatása még nem pontosan mérhető, de az biztos, ha lopás miatt is börtönbe juthat valaki, az újabb terhet rak a büntetés-végrehajtás vállára.
A baracskai börtön mintegy három éve még Közép-Európa egyik legelmaradottabb büntetés-végrehajtási intézete volt. Két éve a pálhalmai intézményben is több javítani valót talált az országgyűlési biztos. Mára sok kifogás a múlté: ez szerepel abban a jelentésben, amit az MTI minap hozott nyilvánosságra.
- A szabadságvesztés végrehajtása humánus, oktató-nevelő, a társadalomba visszavezető legyen - összegezte Szabó Máté országgyűlési biztos a tavaly indított börtönvizsgálat általános célját.
A jelentés megállapítja: Baracskán és a pálhalmai intézethez tartozó börtönökben az elmúlt években több épületet felújítottak, korszerűbb kazánokat és konyhát építettek be és nem csak a fogvatartottak, hanem a személyzet elhelyezésén is javítottak. Az átalakítás után jobbak a körülmények, a zárkák mérete, felszereltsége. A zárkákban lévő, zárható WC megfelel az elvárásoknak, de a munkálatok átmenetileg a szokásosnál nagyobb kényelmetlenséget jelentenek, jelentettek. Most éppen Baracskán kell háromemeletes ágyakban összezsúfolni a tatarozás alatt álló cellák lakóit, ami a hiperérzékeny biztos szerint felveti az embertelen, megalázó bánásmód, illetve büntetés veszélyét. Általánosságban azonban az elítéltek mindkét intézetben emberi tartózkodásra alkalmas környezetben tölthetik le büntetésüket.
Mindkét helyen javult az élelmezés, sőt, Baracskán a fogvatartottak még egy mintaadaggal is összevethetik az étel mennyiségét, a minőségről pedig negyedévente írásban nyilatkozhatnak. Az intézet kiemelt figyelmet fordít a fogvatartottak egészségügyi ellátására, munkáltatására, oktatásban való részvételére, a szabadidő hasznos eltöltésére. Igyekszik olyan programokat biztosítani, amelyek kis költséggel sok fogvatartottnak nyújtanak értelmes időtöltést. Több könyvtár és kondícionáló-terem áll rendelkezésre, kedveltek a hét végi versenyek, vetélkedők, az informatikai, nyelvi, irodalmi, képzőművészeti, horgászati körök és szakkörök.
Az ombudsman vizsgálata Baracskán azt is megállapította, hogy az elítéltek számához képest elegendő felügyelő és nevelő dolgozik, de például több pszichológusra lenne szükség és elkerülhetetlen a két szakorvosi státusz betöltése, valamint a fogorvos rendelési idejének növelése. Negatívum, hogy Baracskán és Pálhalmán kevés a csomagvizsgáló berendezés, ami akár biztonsági problémát is jelenthet, állapította meg az Országgyűlési Biztos Hivatala.
- Nem az a büntetés, hogy a (fizikai) szabadságtól meg vagy fosztva, hanem az, hogy össze vagy zárva - mondja nekem P., aki öt évet töltött Baracskán gazdasági jellegű ügy miatt. Egy jó életet hagyott el. - Nem semmi a testszag, de sokkal nehezebb elviselni a többi öt, tíz vagy húsz ember másságát. Pattanásig feszülnek az idegek. Sokszor az izmok is. Szigorú a hierarchia. A nincstelenek, a befolyásolhatóak, a valakihez tartózni vágyók védelemért, cigiért takarítanak, mosnak, varrnak, sorba állnak, csicskáznak a befolyásosoknak. Az értékrend megváltozik. Elismerést ad, hogy a börtönruhán milyen a gomb, van-e patent. A tépőzár a csúcs. Alsó ágy a tied, vagy a felső, a TV-t milyen szögből nézed, mit látsz a cellaablakból.
Mondják, a börtön a társadalom tükörképe, eszenciája.
- Az erősebb kutya, a farkas, és a túlélés törvénye uralkodik. Szóvá mered-e tenni, hogy az előtted álló izomagyúnak hús is jutott nem csak szaft? Mered, de mégsem teszed. Vagy félelemből, vagy azért mert felesleges. Pont itt hirdesd az igazságot? Hála Istennek, vannak akik ezt teszik! Önzetlenül. Nélkülük semmit nem érne a büntetés-végrehajtás.Van, aki egyenruhában, más civilben. Van, aki fizetést kap érte, van, aki nem. Nem a hogyan a fontos, hanem a miért. Attól hiteles, attól lehet egy változás kezdete. Hogy nem erőszakkal, nem törvénnyel akarnak megváltoztatni. Tulajdonképpen nem is akarnak megváltoztatni. Elfogadnak. Nem vájkálnak a múltadban. Nem érdekli őket a bűnöd. Csak te.
A többség nem azt fogadja meg, jó útra tér, hanem azt, legközelebb ügyesebb lesz, állítja P. Mert nálunk egyszerűbb börtönbe zárni, mintsem az okot megszüntetni. De azt is mondja, tisztelet jár azoknak, akiket érdekelnek a társadalom perifériáján lévők. Akiknek nem csak munkahelyük, hanem hivatásuk is van.
OLDALTÖRÉS: Változó követelmények
Változó követelmények
Martonvásár - A törvények változnak, a büntetés-végrehajtás pedig nevéből adódóan igyekszik lépést tartani a meg-megújuló követelményekkel.
Talán kevesen ismerik a helyet, de van egy üresen álló épület az M7-es autópálya martonvásári magasságában, amely ugyancsak a közép-dunántúli intézményhez tartozik. Még 1985-ben vette meg a bv. az ingatlant, amikor a büntetések a javító-nevelő munkával bővültek. A létesítmény úgynevezett félszabad jellegű volt, ami azt jelentette, hogy belső működése inkább a munkásszállások házirendjéhez hasonlított, és jóval nagyobb mozgási lehetőséget, szabadabb életvitelt biztosított a rabok részére, mint a hagyományos, zárt rezsimű intézetek. Aztán 1992-ben a martonvásári rabok (akkor összesen 121 személy) büntetését az akkori igazságügyi miniszter félbeszakította, magyarul hazaengedtek mindenkit... Majd 1994-ben a szigorított javító-nevelő munkát, mint büntetést megszüntették, a martonvásári komplexumot pedig azóta telephelyként, raktárként használják. A bv. folyamatosan próbálta eladni, ám a választások után, a szigorodó büntetésekkel együttjáró változások arra kényszerítették az országos parancsnokságot, hogy megfontolja ismételt megnyitását a rabok számára.
A Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet baracskai objektumában azonban annál inkább zajlik az élet. Szent Adorján napja alkalmából családi és nyugdíjas nap lesz például ezen a szombaton. A programsorozat keretében sok oda látogató családnak próbálnak majd szép órákat szerezni. Cséri Zoltán parancsnok elmondta: közel hat-hétszáz vendéget várnak az eseményre.
OLDALTÖRÉS: Szerintem
Szerintem
Szerintem
Szerintem
"A büntetés-végrehajtásban dolgozók felelősségteljes szolgálata fontos alappillére a rend helyreállítása érdekében meghirdetett kormányprogramnak..." "A büntetés-végrehajtási dolgozók munkájának középpontjában a bűnt elkövető emberek állnak: őket... kell olyan élethelyzetbe hozni, hogy akarjanak és képesek legyenek visszailleszkedni a társadalomba...," - többek között az előbbieket mondta kedden Pintér Sándor belügyminiszter Szegeden, a Csillagbörtönben. Hogy úgy van!, és ezt ne tessék iróniának vélni. Mert Pintérnek persze igaza van: a rend és a rendes, valamint a rendessé vált emberek összhangja eszményi állapot. Összesimulnak, mint borsó meg a héja. Csakhogy rekordtempóban változnak a jogszabályok, amelyeket a való világban egyre nehezebb végrehajtani. A meglopottak, meg- és átvertek, a megöltek rokonai, általában a közvélemény több, súlyosabb büntetést akar, miközben számos szakember úgy véli, a börtön csak kivon a forgalomból, sok jóra nem tanít. Mindenesetre a bv-dolgozók igazi sikerélménye szerintem az, ha például a fiatalkorút nem látják viszont.
Felnőttként sem.