A múlt építőkövei

A január 17-én műemléknek nyilvánított négy Fejér megyei ingatlan közül három egyházi épület - kettő zsidó, egy pedig katolikus keresztény felekezethez kapcsolódó -, míg a negyedik egy kúria. A helyszíneket járva igyekeztük őket megismerni.

Az izraelita felekezet 1842-ben élénk és hosszas vita mellett szervezte meg a hitközséget Székesfehérváron, majd közösségük fejlődésnek indult. Zsinagógát építettek, amely a második világháborúban amerikai bombatámadásnak esett áldozatul: a megsérült épületet később lebontották. Az egykori zsinagógával szemben, a Várkörút 19-es számú lakóház eredetileg aggok házának épült a múlt század első felében; az alapítványi épületben rövidesen zsidó imatermet rendeztek be. A világháborúban oda is bomba csapódott, szerkezetének kétharmada megsérült, a felújítás után egy óvodát létesítettek falai között, és lakásokat alakítottak ki. Jelenleg a székesfehérvári zsidó hitközség tulajdona, s egy imaterem ma is található az emeleten.

Mezőszilas Fő utcájáról lehet elfordulni a Zsembery-kúria felé, amely a Mezőföld Mezőgazdasági Szövetkezet tulajdona. Az 1800-as évek elején épült, majd sokáig ott lakott Zsembery Jenő állatorvos: róla kapta nevét a ház, amely mögött a hegyoldal - amely ma gondozatlan, de egykor parkosított sétány volt - ma is a Zsembery nevet viseli. Az épület melletti bozótost ugyancsak Zsemberynek nevezik: a helybéliek emlékeznek arra az időre, amikor ott még horgászni és csónakázni lehetett, mivel a család azt minden évben kitisztíttatta. A háború után a kúriát államosították, s azóta a szövetkezet hasznosítja.

Vajta község nevét először 1324-ben jegyezték le középkori oklevélírók, a település akkor még Simontornyához tartozott. Részben a Hencz család, részben más nemesi famíliák - mint az Apor, Hardi, Kozma, Sittkei családok - tulajdonát képezte, s a mai Petőfi Sándor utcában lévő római katolikus templomot a középkorban Szent Lénárd tiszteletére szentelték fel. Már 1343-ban megemlítette két oklevél. A földbirtokosok egymást váltogatták, a Hencz családot a Laczffy, majd a Kanizsai család követte. A simontornyai uradalmat és azzal együtt a vajtai templomot csere útján megszerző Ozorai Pipo tulajdonait később a székesfehérvári Boldogasszony bazilikának adományozta. Viharos idők jöttek, a település többször majdnem kihalt, így nem csoda, hogy a templom 1745-ben, az önálló plébánia megszervezésekor már omladozó állapotot mutatott.

A sárbogárdi egyike volt az ország legöregebb izraelita hitközségeinek, a helyi zsidók szatócs üzleteket, szabóságokat nyitottak, és a keresztény iparosokkal fellendítették Sárbogárd gazdasági életét. A mai Bercsényi utcában lévő zsinagóga 1879-ben épült Frank Izsák támogatásával. Ma is bútorboltnak használják, de 2006 nyarán padlásáról a sárbogárdi zsidóság életét bemutató írásos és tárgyi emlékek sokasága került elő. A tetőtérben, porban és piszokban szétdobálva hevertek évtizedekig, mígnem tárlat nyílt belőlük.