Árpi bácsi, a kavics

Annak betiltása után fizikai munkásként dolgozik. Az 1956-os forradalom után a Bibó-per másodrendű vádlottjaként életfogytiglani börtönre ítélik. A cellában Marián Istvánnal, Eörsi Istvánnal és Litván Györggyel mondogattak egymásnak verseket. 1963-ban amnesztiával szabadult, fordítóként kezd új pályát. Az angol–amerikai irodalom egyik legnevesebb fordítójaként válik ismertté. A Gyűrűk Ura Tolkien-regényfolyam magyarítását is ő végezte. A rendszerváltáskor a Magyar Írók Szövetsége elnöke lett. „Nem vagyok, nem lehetek pártok, pártérdekek szolgája – világéletemben, pártban és párton kívül, a nemzet függetlenségét, a szabad gondolatot, szabad szót, a szabad hazában szabad hit gondolatát, a társadalmi igazság emberi jogokban kiteljesedő, megkülönböztetést és kirekesztést el nem ismerő védelmét szolgáltam és fogom szolgálni.” – mondta elnöki beiktatási beszédében.

Ehhez is tartotta magát.

Ez a lebilincselő modorú ember, aki mindig mindenkit tegezett, nem olyan egy tedd ide, tedd oda elnök lett, mint remélték az új hatalmasok közül sokan. „Valahol a népszerűség igazi titka, ha az ember nem igazodik mindig a népszerűség követelményeihez. ( ) Amikor elnök lettem, azt hitték, hogy mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics.” – fogalmazott egyszer. Szelíden, szinte mosolyogva és félszegen „tiltotta meg” például a hadsereg főparancsnokaként, hogy a taxis-blokádnál bevessék a hadsereget.

Nehéz most okosakat mondani, mások szavait – mindegy kiét – érdemes csak citálni. Személyében szimbolizálta mindazt, amiért érdemes volt rendszert váltani és mindannak ellenkezőjét, amit a mai közéletben nem szeretünk. Példátlan életút, példa nélküli emberi és politikai tisztesség. Így van: a nemzet egységét testesítette meg. Nem kell azonban azt az illúziót dédelgetni, hogy „mindenki elnöke” volt. Nem, mert – ahogy Tamás Gáspár Miklós írta – nem volt az új horthysták elnöke. Nem volt a mostanság népszerű neonyilasok elnöke. Nem volt – mint annyian – a demokratikus köztársaság árulója. Ebben is van valami.

Árpi bácsi, mert ahhoz sokszor ragaszkodott, hogy akit egyszer letegezett, így szólítsa, nem véletlenül volt olyan népszerű! Nagy kár, hogy eddig még senki nem ért itthon a nyomába!