Más is vizsgálódik a kihűlt kisfiú ügyében - Intézkedést kér a polgármester

Mint lapunk is megírta, január 9-én egy fehérvári  külterületi ingatlan emeleti szobájában, információink szerint kihűlés következtében elhunyt egy 11 éves helyi kisfiú. A sajtóban azóta ellentmondásos hírek is megjelentek a halál okáról (ezek szerint a cukorbeteg gyermekkel a túladagolt inzulin végzett volna), ám a lapunk birtokába jutott információ szerint ez nem állja meg a helyét.

Csütörtökön érdeklődésünkre a rendőrség illetékesétől ezt az információt kaptuk: " A tizenegy éves gyermek halálának körülményeit a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság továbbra is vizsgálja." Az általuk is indított vizsgálat tényét ugyancsak megerősítette a Fejér Megyei Kormányhivatal sajtóreferense, ennek eredményéről később adnak tájékoztatást. Úgy tudjuk, a vizsgálat célja a kormányhivatalokhoz tartozó gyermekvédelmi jelzőrendszer felelősségének megállapítása lehet.

A gyermekvédelmi jogszabály egyébként éppen nemrég változott, ráadásul a szigorítást egy Fejérben, 2013-ban történt, a sajtóban agárdi gyermekhalál-esetként elhíresült ügy kapcsán (is) hozta a törvényalkotó. Ennek megfelelően pl. védőnői szolgálatot vagy egészségügyi szolgáltatói vizsgálatot elutasítani ezentúl csak súlyosabb következményekkel lehet majd.

Érdeklődésünkre a KLIK is elküldte véleményét, ebben Török Szabolcs tankerület-vezető azt írja, mély fájdalommal értesültek a kisfiút ért tragédiáról. Az általunk megkérdezett hiányzások kérdésében úgy reagált,  a gyermek távollétei a betegségével kapcsolatban keletkeztek, igazolva voltak és nem igényeltek további intézkedést. Amennyiben a rendőrség megkeresi a tankerületet, akkor természetesen kötelességük segíteni  a nyomozást, írja Török Szabolcs - ám tankerületi  vizsgálat nem indult az ügyben.

Csütörtökön délután a város polgármestere nyílt levélben fordult a megyei rendőr-főkapitányhoz. Cser-Palkovics András ezt írja a Varga Péter dandártábornokhoz címzett nyílt levélben: "Közel három hete meghalt Feketehegyen egy kisfiú. Erről egy hete értesülhettünk, és azóta a sajtó egyre több, egymásnak gyakran ellentmondó információt közöl erről a szomorú, mindannyiunkat megrázó esetről. Úgy érzem, joggal várják el a fehérváriak, hogy ennyi idő után kapjanak végre tájékoztatást, hogy mi történt valójában.  Ezért kérem hathatós intézkedését, hogy amennyi a nyomozás jelenlegi szakaszában nyilvánosságra hozható, arról tájékoztatni szíveskedjenek a közvéleményt!"

Bocsáss meg nekünk, Marci!

Egy tizenegy éves kisfiú megfagy az ágyában. És senki nem szól egy mukkot sem. Hírzárlat! Rendben, akkor én mondom ki: mindannyian felelősök vagyunk. Mert Marci nem a Holdon élt, hanem közöttünk. Enyhén szólva is indulatos vagyok, hisz most csak sajnálkozva vonogatjuk a vállunkat.

Miközben mindenütt azt olvasom hallom, hogy a szeretet így, a lélek úgy, az emberség amúgy. Közben pedig mélyen megdöbbenünk, amikor kiderül – teszem azt -, hogy a szomszéd néni két napja nem evett semmit. A szívünk megszakad, amikor az ámbráscetek kihalásának veszélyéről hallunk. Képesek volnánk felrepülni az égbe azért, hogy saját kezünkkel tömködjük be az ózonlyukat.  Pedig nem kell olyan messze menni. Elég nyitott szemmel járni a saját utcánkban, kis közösségeinkben. Olykor elég egy takaró, egy konzerv vagy egy telefon az illetékes hivatalba. Ennyi mindenkinek kijár.

Ám ha mégis bekövetkezik a tragédia, akkor a hallgatás egyenesen bűn. Hát olyan nehéz egyszer végre kiállni és azt mondani: rettenetesen sajnáljuk azt, ami történt, de hibáztunk?!

Igen, lehet mentséget keresni, de nincs. Hallom innen is, onnan is: „extrém” esetek mindig előfordulnak. Hát ne forduljanak elő!

Ismeretlen kis barátom! Ülj le most egy felhő szélére, melegedj át és nézd el nekünk, hogy tehetetlenek, kétségbeesettek és nagyon-nagyon szomorúak vagyunk. Szégyenkezve üzeni neked:

Sáringer Károly