Bulvár

2016.09.09. 17:42

Csak egy baromi normális gyerek kéne!

Székesfehérvár - Bihari Viktória, alias Kisviku. Megosztó. Személyiség. Minden szövege kommentáradatot okoz. A legfinomabb kritikusa szerint: simán beteg. Tényleg az, mert gyógyíthatatlan grafomán. Volt gyári munkás, takarító, bébiszitter, mégis egy videótékából ismerte meg a világ. Most meg filmet forgat.

Kocsis Noémi

A Barátság mozi Csajos este sorozatának szeptemberi vendége volt Bihari Viktória, azaz Kisviku, a Tékasztorik blog sikerszerzője, Puzsér Róbert örökös ellentmondója, a szinglilét javíthatatlan parodistája, újabban pedig lelkes oktató a saját maga alapította bloggeriskolában, valamint amatőr színész a blogjából készülő, februárban a mozikba kerülő vígjátékban. Viktória kiszállt a taxiból, háromszor kért elnézést, hogy nem írt vissza interjúkérő tapogatózásaimra, megbeszéltük, hogy másnap telefoninterjú, onnantól elérhetetlenné vált. Na kérem. Ezek után nekem aztán ne mondja a Kisviku, hogy nem celeb! (Este jelentkezik, eltűnését igazolja, megfázott a légkonditól. Hiába, ilyen a celebek élete, no .)

– Dehogyis vagyok én celeb! – magyarázta lendületesen a fehérvári közönségnek, akik csurig töltötték a mozitermet. Viki ugyanis igenis népszerű: olykor harsány, olykor majdnem ordenáré, néha kötözködő, de mindig őszinte és önazonos blogszövegeivel a közösségi oldalon olyan friss fuvallatot vitt a pangó kommunikációba, amilyenre kevesen voltak képesek. Közel 55 és fél ezren követik írásait, napi bejegyzéseit – és Viku nem fukarkodik a szóval.

A Barátság háza mozitermében rengetegen voltak kíváncsiak Kisvikura Fotó: Molnár Artúr

– Voltam én már pánikbeteg (tíz évig), voltam depressziós, és most is van egy gyógyíthatatlan betegségem, ugyanis grafomán vagyok, mindig mindenről írok – szögezte le fehérvári hallgatóságának, akiknek arról mesélt, hogyan vetítjük ki másokra a ránk erőltetett szerepeket. Bár hetek óta nyakig van a saját, öt évig vezetett, Tékasztorik című blogjából készülő filmben, a legjobban csak aludni szeretne a forgatások helyett.

– Kérdezték, hogy akkor ugye, én fogom eljátszani saját magamat a filmben, én meg baromi érdekesen néztem, hogy ezt mégis hogy képzelik, nem vagyok én se színésznő, se celeb, se semmi. De a rendező megnyugtatott, hogy csak önmagamat kell hoznom. Nehogy elkezdjek színészkedni! Na, az talán menni fog.

A beszélgetésen természetesen ráterelődött a szó a Viki esetében kikerülhetetlen szingliségre is. A nem túl eredeti kérdésre, miszerint kit nem rugdosna ki az ágyából, felsorolt pár macsós amerikai filmszínészt, a valóság azonban prózaibb.

– Az van, hogy baromira szeretnék én családot, meg gyereket, de engem mindig olyan pasik találnak meg, akik abszolút nem tartoznak a célcsoportomba. Olyan kis alacsony, Bundesliga frizurás csávók, akikkel nem tudok beszélgetni. Azt már régen észrevettem, hogy a férfiak megijednek a humoros nőktől, a legtöbb nem tud mit kezdeni ezzel, hiszen be vannak dobozolva úgy, hogy nekik kellene szórakoztatni a nőt. Ehhez képest én jövök és ontom magamból a hülyeséget amire sokan nem vevők. Baromira kéne pedig egy szem normális gyerek, akit nem fojtanék meg, akit nem rontanék el, akit rendesen felnevelnék. De a pszichológusom már megjegyezte, hogy „Viku, nem mindenkinek jár ám a család, a gyerek, vannak, akik bizony nem fogják megkapni és kész.” Na, ez vagyok én!

A humor, az őszinteség és az önazonosság. Ez az, ami a fentiek után is segít neki. Nem árul zsákbamacskát, nem köt kompromisszumokat. Legújabb, legkedvesebb gyerekeinek egyike a rajongói kérlelésére indított íróiskola, ahol blogszövegek írására, kommunikációra tanít. A másik, lassan már-már fel is síró édesgyermek pedig a film, ez a kis költségvetésű, kis stábbal készülő munka, amelyet Viku a maga filmes múltjával valahova az Üvegtigris és egy Mr. Bean-film közé lő be. Az „örökös magyar szingli” már megint csupa meglepetés...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!