Gyilkosan jó Leander-zúzás a Fezenen

Mindössze fél éve létező zenekar vagytok, de az előző formáció, a Leander Rising elképesztő energiájára sokan emlékeznek. A Leander Kills-sel hosszú távra tervezel?

- Örülök annak, hogy a rajongók nagyon intelligensen kezelik ezt az „átmenetet" és nem „méricskélnek", melyik zenekar miért jobb vagy rosszabb a másiknál! A Leander Rising felbomlásának a bánatát „öntöttem" szólólemezbe, ebből lett a Leander Kills első albuma, de azokat a dalokat, amelyekhez videó is készült, a fiúk (Bodor Máté, Czifra Miki, Jankai Valentin) teljesen újragondolták és szerintem a végeredmény kiváló lett! Mostanra gyakorlatilag körbejártuk az országot és baromi jó bulikat, sok-sok nézőt tudhatunk magunk mögött és mellett. És igen, nagyon bízom benne, hogy ez egy hosszú távú, akár életre szóló dolog lehet!

Fotó: Koppán Viktor

Az Amigod nevű synthwave formáció ugyancsak hozzád köthető. A kívülálló számára kicsit skizofrén helyzetnek tűnik, hogy párhuzamosan két, egymástól ennyire különböző zenekarban nyomod. A rajongók ehhez mit szólnak?

- Én azt tapasztalom, hogy van átfedés a két rajongótábor között és a Kills rajongóinak a legnagyobb része elfogadja az Amigodot. Vannak persze negatív megjegyzések is, de ami nekem igazán fontos: a zenekari oldalakon és a privátban kapott üzenetek teljes mértékben arról szólnak, baromira tetszik nekik, hogy Czifra Mikivel együtt csináljuk az Amigodot is. Akik egy picit értenek a zenéhez, azok tudják, ez a két dolog nem is áll olyan távol egymástól, a kettő között csak hangszerelési különbség van, a dalokat akár meg is lehetne cserélni a két zenekar között. Az meg természetes, hogy van egy réteg, aki kritikát fogalmaz meg mindezek miatt, de hát tudjuk, a rockzene egy érzékeny közönséget szólít meg, akiknek a rockzene a zene és minden, ami más, az meg szemét.

Igaz az a sztori, hogy ötéves korodig nem is nagyon beszéltél, csak annyit mondtál, hogy „kapcsóóódbe"? Mármint a magnót.

- Talán az öt az túlzás, de három-négy éves koromig valóban csak annyira terjedt ki a kommunikációm, hogy „addide" meg „kapcssóódbe". Apu a nyolcavanas évek egyik legismertebb lemezlovasa volt, szakmányban hordta haza a bakeliteket. Én meg alig vártam, hogy benyomják a zenét, azonnal megindult a fejrázás a kiságyban, a gyerekorvos meg azzal riogatta a szüleimet, hogy agylágyulás lesz a vége. Hát, lehet, hogy innen eredeztehető a zenei pályafutásom?

Fotó: Koppán Viktor

Kötsz-e néha kompromisszumokat, azaz változtatsz-e a fejedben megszületett zenén azért, mert esetleg a közönségnek így jobban tetszene?

– Mindig úgy kezdek el dalt írni, hogy a fejemben már megvan a végeredmény. Leülök gitárral és nyolc-tíz perc alatt megírom az egésznek a vázát. Ha kész a demo, akkor jönnek a szövegötletek. Persze, volt olyan dal, amin három-négy hónapot is dolgoztam, de nem azért, mert azt gondoltam volna, hogy a rajongók így majd könnyebben befogadják.

Mi a helyzet a „külföldre kacsintgatással"?

_ Ez egy nagyon érzékeny téma, mert már a risingos időkben is próbálkoztunk azzal, hogy ismertté váljunk a határokon túl is, de rá kellet jönnünk arra, hogy amit akkor elégnek gondoltunk, az nagyon nem elég ahhoz, hogy megismerjenek minket külföldön. Ezért most egy négy számos EP-t készítünk, amire angolul éneklem fel a Kills négy legjobb dalát. Nem az lesz, hogy külföldi rádiókat és lemezkritikai oldalakat bombázunk majd ezzel, hanem igyekszünk egy kiadót találni, aki a lemezünket terjeszti majd. Ezek persze még álmok, de  egy biztos, a Madár című számunk angol nyelvű videóklipje két héten belül megjelenik, ami egy monumentális klip lesz!

A mai magyar könnyűzene egyik nagy ígérete, Köteles Leander 1985-ben született Kalocsán. 15 évesen alapította első zenekarát. A Babylon feloszlása után, 2009-ben jött létre a metált játszó Leander Rising, ám 2015 végén feloszlottak, ezután született meg a Leander Kills, amelynek első albuma, a Túlélő egy igazán ütősre sikerült lemez lett.