Bulvár

2017.01.14. 22:05

Török Ádám: Nem csinálnék semmit másképpen

Török Ádám a magyar könnyűzene, a rock, a jazz, a jazzrock élő legendája. Jövőre lesz hetvenéves, de ha zenéről van szó, megifjodik, dalaival felidézi az időt, amikor huszonéves volt...

Silye Sándor

Gyerekkorában kezdett el fuvolázni, később elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszak előkészítőjét. A gimnáziumi évei alatt, 1965-ben lett zenekari tag. Pár évvel később, 1968-ban a Dogs együttes énekese, majd ugyanebben az évben megalapította a progresszív rockot, jazzrockot játszó Mini együttest. Török Ádám későbbi csapata volt a Tátrai-Török tandem, majd a RABB formáció, 1999-ben Pro Urbe Budapest-díjat kapott.

A 60-as években új ifjúsági kultúra bontakozott ki, a tinik lázadtak, elegük volt szüleik zenéjéből, szokásaiból, és persze intelmeikből. Ez hatott a zenére, majd a folyamatosan teret hódító muzsika visszahatott az ifjakra. A Beatles, a Rolling Stones, a Kinks, a Searchers, az Animals, a Hollies, a Shadows és sokan mások zenéje megőrjített szinte mindenkit. Magyarországon létrejött a Szentháromság , az Illés, a Metro, az Omega, mindenki a gitárok bűvöletében élt. Török Ádám nem. Ő progresszívebb, tehát kevésbé népszerű irányba indult el.

Török Ádám legutóbb A Szabadművelődés Házában, Mock Ferenc estjén lépett fel Székesfehérváron
Fotó: Koppán Viktor

- A hatvanas években gyerekek voltunk, a társadalom ellen akartunk lázadni, de ehelyett a szüleink ellen fordultunk. Ők imádtak minket, de nem akarták azt, amit mi szerettünk volna. Futballista akartam lenni, apámnak ez nem tetszett. Azt akarta, hogy jogász legyek. Elkezdtem zenélni, de ő azt szorgalmazta, hogy egyetemre járjak. Az ellentétek kora volt ez. Gondolj bele, a mi szüleink a két háború között nőttek fel és apácák nevelték őket, vagy a legvakbuzgóbb katolikus vagy református iskolákba jártak. Mi, a fiaik pedig hippikorszak után vágyakoztunk Magyarországon - ahogyan én is. Új zenére, új létformára óhajtoztunk. Azt mondtuk: szeretkezz, ne háborúzz! Szűnjön meg a tekintélyelvűség! Sorra alakultak a zenekarok, ezrek jöttek a koncertjeinkre, lányok szá-zaival szeretkeztünk, olyanokat tettünk, ami elképzelhetetlen volt a régi világban. Az úttörői voltunk a szocializmusban a hippi kultúrának, és szerénytelenség nélkül mondhatom, én voltam az egyik vezetője - mondta.

- Napjaink fiataljai is mást gondolnak, mint a szüleik? Van hasonlóság vagy más a helyzetük?

- Nehéz összehasonlítani a két kort. A mai gyerekek mindent megkapnak, egészen más életképük van, a saját fiamon is látom ezt. Pedig rendkívül céltudatos pali, a K1 sportágának világbajnoka, a kyokushin karate minden idők legjobb magyarja, fegyelmezett ember. A fiataloknak a számítógép jelenti a világot, mindenhol kiismerik magukat, a föld minden pontjával kapcsolatot tudnak tartani. Egy dolog hiányzik belőlük: az igazi egyéniség. Csak úgy, elvannak magukban. Nem nagyon érdekli őket a történelem, a politika, bár mindenről tájékozódhatnak egyetlen kattintással a számítógép segítségével.

- Te utólag hogy látod Török bácsiként a fiatal, csinos, hosszúhajú önmagad?

- Sok hülyeséget csináltunk, öreg koromban azt gondolom, a szüleimmel szemben igazságtalan voltam. De nem csinálnék semmit másképpen. Mázlim volt, hogy elkezdtem zenélni autodidakta módon, jól néztem ki, a lányok tapadtak rám, tudtam magam köré burkot építeni, szabadon éltem, a saját elképzelésem szerint.

- A mostani fiatalok előtt vajon miféle jövőkép lebeg?

- Nagyon kemény világot élünk! Nem tudom, hova jut a terrorizmus, a mélyülő nacionalizmus kora? Remélem, megjön az emberek esze, még nem késő!

- A zenétek hajdan kilógott a sorból, túl progresszív volt. Abban a korszakban, amikor Erdős Péter irányította a magyar popzenei világot, igyekeztek benneteket a víz alá nyomni. De nem sikerült...

- Tény, nagyon elvont zene, összetett muzsika volt a Minié, a Syriusé, de ez jött a lelkünkből. Erdősék nem akarták ezt, féltek az újtól, a forradalmitól, a könnyebb zenét támogatták. Mi volt a szerencsénk? Jó dalokat írtunk, a Ratkó-korszak gyerekei jelentették a közönségünket. Ez széles réteget jelentett, többfajta műfaj is megélhetett. A Mini is szárnyalhatott, ami ma elképzelhetetlen. Van jazz, van blues most is, de 50-80 ember előtt játszanak az előadók. Nincs annyi gyerek, fiatal, mert kint vannak Németországban meg Angliában. Miért...?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!