A lovak manikűröse szabad életet él

Mintha csak manikűrösnél állnának sorba, a lovak úgy várakoznak patájuk „doktorára”, a kovácsra. Csakhogy míg nálunk, embereknél inkább szépészeti a beavatkozás, négylábú társainknál nagyban javíthat a jó patkolás a tartáson, szebbé teheti a ló mozgását, s akár a közérzetén is jobbít.

- Családi hagyomány nálunk a kovács szakma, édesapám mellett tanultam ki a fogásokat. Egész gyerekkoromban neki segédkeztem, így nem meglepő, hogy ezt a foglalkozást választottam. Több évtizedes patkolómunka áll mögöttem, s ma már mondhatom, bejáratott „ügyfélköröm” van – árulja el Tamás, miközben éppen egy fakó paripa, Virág patáját reszeli.

Ám ezt elérni nem gyerekjáték, hiszen ebben a szakmában csakis maga a munka a referencia, a lótulajdonosok egymásnak adják a jó kovács nevét, s keményen meg kell dolgozni az elismertségért.

- Ahogy felcseperedtem, iparengedély is kellett. Bár tudtam minden fortélyt, elvégeztem egy másfél éves képzést, amely OKJ-s bizonyítványt adott, s mellé Tatán megszereztem a gyógypatkolói végzettséget. Díszítő munkákat, egyéb kovács tevékenységeket nem végzek, anélkül is kitölti a napomat a munka. Ma ez a tizenhatodik ló, és még nem ment le a nap - sóhajt az ébenfekete Boróka lábát bakra téve.

Ám a jövőt igen sötéten látja Szabó Tamás: attól tart, öregségére, ha már nem lesz ereje, hogy bírja a fizikai megterhelést, kevéske nyugdíjából aligha tud majd megélni. A fiataloknak, akik e szakmát választanák, inkább egyetemi tanulmányokat javasol.

- Dolgozni később is lehet, de talán egy diplomával a nyugdíjas évekre kevesebb félelemmel tekint az ember. Én legfeljebb azt tehetem majd, hogy tanulót fogadok magam mellé, végezze ő a kemény munkákat. Ám ennek meg az a veszélye, hogy a kuncsaftok azt mondják: „én téged hívtalak, benned bízom, nem egy inasban”. A saját példámról tudom ezt, hiszen amikor én dolgoztam édesapám mellett, ő ugyanezzel szembesült.

Régebben könnyebben ment a betanulás, hiszen a termelőszövetkezetek lovain gyakorolhattak a tanulók, világosít fel a szakember. Ha ott lesántult egy állat, félretették, ám most minden tulajdonos minőségi munkát vár.

Fiatalokban egyébként nincs hiány. Az utánpótlás nem csupán biztosított, de annyi a jelentkező, hogy komoly konkurenciára kell számítani.

- Amíg régen itt Fejér megyében csak édesapám és legfeljebb még egy-két kovács dolgozott, nem volt gond, ám most, ha egyik nap nem tudok elvégezni egy munkát, rögtön a helyemre jöhetnek, akár Pestről is.

A lópatkolás szépsége mégis megéri a fáradalmakat, vallja be Szabó.

- Szabad élet az enyém, mindig máshová megyek, más-más lóval foglalkozom, új emberekkel találkozom. Minden egyes állatnak különböző a lába, ami nap mint nap újabb kihívást jelent. Az pedig már önmagában nagyszerű, hogy gyönyörű, okos állatokkal dolgozom.