Vandálok döntötték le a honvédok sírjait!

Különleges nevet visel a Vértesben a hegy, aminek árnyékában a hősök nyugosznak: Lótetőállás. A helyi általános iskola ötödikesei és a honismereti szakkör diákjai jönnek  ide minden évben, hogy személyes emléket kapjanak március idusáról. Mint más években is, Giesz János polgármester és Kunstár Béla történelem tanár kísérte el őket. Csákvár régi temetőjének sűrű orgonabokrok adnak védelmet,  jótékony takarásukban vandálok mégis megtalálták és ledöntötték Kovács Mihály honvéd tizedes  és Csete Sámuel közhonvéd sírjait. Giesz János sajnálkozik, nem ünnepi amit mond: a szűkös költségvetés miatt minél előbb társadalmi munkában kell ezeket helyreállíttatni.

A síroknál a diákok a Csákváron élt, az 1948-49-es szabadságharcban résztvevő honvédek  rövid életrajzait olvasták fel. Szabadszentkirályi Beke Gyula honvédszázadosét, aki 12 évet töltött vasra verve az aradi várbörtönben, később a tatai szénbánya igazgatója lett. Nyéki Csaplár Mihály honvéd századosét, aki az Esterházy uradalom iktatójaként pisztolyával vetett véget életének. A diákok koszorút tettek Camizath Adolf honvéd tüzér főhadnagy sírjára, és Bényi József honvéd őrmesterére is, majd felolvasták azoknak a névsorát, akik csákvári születésűek voltak, és a pákozdi csatában  estek el. Ugrits Arnoldot, aki a  helytörténeti szakkör tagja, különösen érdekli a történelemnek ez a korszaka. Tanára, Kunstár Béla rendre felkészíti őket a március 15-i temetői koszorúzásra. Beszél nekik azokról a kutatásokról, amelyek nincsenek megírva a történelemkönyvek lapjain. A diákok így hallhattak például arról is,  hogy Jelasits seregei visszavonulás közben kifosztották a falut, elhajtották az állatok nagyrészét, és itt, Csákváron gyűjtötték be élelem utánpótlásukat .