A bor karbantartja - János bácsi 102 éves

Felesége kerekes székben, János bácsi  botjára és egy gondozó karjára támaszkodva sétált a nagyterembe, aholmár együtt voltak a rokonok és az idősek otthonának lakói. 
- Berhidán születtem, Nádasdladányban nevelődtem, amúgy meg  vándoriparoskodtam is - mesélte Kiss János bácsi. - Kovácsmester  voltam, négy emberrel dolgoztam, aztán így elmúlt az életem. Idős vagyok, de hála istennek,  köszönöm, jól vagyok.  A tévét már nem bírom, inkább egy pohár bort iszogatok, de csak egy pohárral, nem többel. A Mama megengedi néha, de csak eggyel. Szeretek enni is, de inni csak keveset iszom. Sose szeretem sokat inni, meg soha nem is dohányoztam. Mindig utáltam, még azt is utáltam, ha láttam valakit, hogy szíjja. A kovácsmesterséget sokáig hajtottam, meg sokat voltam katona.

A mama,  lánykori nevén Fekete Erzsébet  azt mondta, hetven évet éltek le eddig együtt. Elmesélte, hogy János bácsi családjában a bátyja 97 évig élt, a többiek úgy nyolcvan év körüliek voltak.
- Én 89 éves vagyok, szeptember 21-én betöltöm a kilencvenet, ha megérem - mesélte a Seregélyesről származó  Erzsi néni.  A házaspár a Zichyújfalutól  két kilométerre lévő  Hypolit birtokon lakott, tíz évig ott kovácsmesterkedett  János bácsi. Ott ért minket a háború, ott mentünk tönkre, semmink nem maradt, onnan költöztünk Ladányba, az anyósomhoz, aki özvegyen   hét gyermeket nevelt fel.  

 János bácsi gyerekként  szolgált a Nádasdy-kastélyban a gróf lovászaként, majd kitanulta  a kovácsmesterséget. A sok katonáskodás - ahogy mesélte -  három évet jelentett Hajmáskéren.  Egy májusi bálon, 1941-ben ismerkedtek meg Erzsi nénivel. A háborúból szerencsésen visszatért.
Feleségével nemrégiben döntöttek úgy, hogy a fővárosi önkormányzat polgárdi otthonába kérnek elhelyezést, amihez a főpolgármester hozzájárult, tudtuk meg Czékman Károlyné  intézményezetőtől.
- Emlékszem, amikor kis bőröndjükkel megérkeztek - érzékenyült el az intézményvezető köszöntőjét mondva.  János bácsit  Kovács Zuzsa  lelkész  is köszöntötte, megáldotta a jeles születésnapon, s felemlegette, hogy az idős bácsi  sokáig volt presbiter falujában. 
Az otthon lakói énekkel,  táncukkal, szeretettel köszöntötték  idős lakótársukat,  aki kisimult arccal, egyenes derékkal ült a köszöntők alatt, és bár kissé nagyot hall, hálásan köszönte a születésnapi ajándékokat.