Méltó emlékezés az Ocskay emléktornán

Az ifj. Ocskay Gábor Emléktorna nyitómeccsén a HC Asiago és a HSC Csíkszereda együttese feszült egymásnak. A kezdeti puhatolózást követően kezdeményezőbbnek tűnt a román bajnok, a vezetést is megszerezték, ám ezt követően a csizmások akarata érvényesült, így a mai döntőbe 4-2-es sikerrel jutottak be (gólszerzők: Bentivoglio, Vigilante, Rossi 2 ill. Petres, Mihály E.).

"Mindörökké Dunaújváros" - skandálta a lelkes piros-fehér mag, még inkább életet lehelve a Raktár utcába. A fehérvári szimpatizánsok szívük szerint a "Mindörökké Kiscsicsó" szólamokat hallották volna inkább. Az emlékezés jegyében telnek ugyanis szeptember első napjai a magyar bajnoknál: a tragikus hirtelenséggel fiatalon elhunyt centerre, ifj. Ocskay Gáborra.

Mécsesek pislákolnak a Gábor emlékére állított kopjafánál a róla elnevezett jégcsarnok bejáratánál, miközben az ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia tanoncai izgalommal telve érkeznek szurkolni. Emlékek, amelyek mindennap előtörnek, sebek amelyek az idő múlásával sem gyógyulnak be, a példamutató pályát maga mögött tudó csatár mindig velünk lesz.

Beszélgetve a kék-fehér játékosokkal, kivétel nélkül tornagyőzelemmel kívánnak adózni Gábor emléke előtt. Mihály Árpád hozzátette, hogy mindent megtesznek azért, hogy nemes céljukat elérjék.

Az amúgy nem túl szószátyár Sille Tamás most érthető módon nehezen találta a szavakat:

- Nagyon jó barátot vesztettem el, úgy tekintettem rá, mint a testvéremre. Nem telik el úgy nap, hogy ne emlékeznénk rá. Most is mindenki kiadja magából a maximumot, bizonyítani akar - mondta a Sapánál hármas szerepkört betöltő bekk.

Az elő és a fő meccs résztvevői is bizonyára egyetértettek abban, hogy a felmelegedő levegő nem éppen kedvező körülményeket varázsolt a pályára, olvadt a jég. A hazaiak a torna kétszeres címvédőjeként vonultak be, 2009-ben, majd 2010-ben is a Ljubljana elleni könnyed sikerekkel vezetett az út a döntőbe. Az optimista fehérvári szimpatizánsok most is ebben bíztak. Csalatkozniuk kellett...

A Dunaújváros korántsem irigylésre méltó előjelekkel érkezett a Raktár utcába, szlovák másodosztályú együttesek alaposan megleckéztették az Acélbikákat, a nagyszombati döntetlen után Nagytapolcsányban beleszaladtak a késbe. Azari Zsolt ügyvezető dolgát az edzőkeresés rögös útvesztői is nehezítették a már beharangozott Glen Williamson visszatáncolt, helyét Stephan Lundh vette át. Az 51 éves svéd szaktekintély az Ördögök elleni találkozón debütált a kispadon és ismerkedett a magyar jégkorongsport top csapatát jelentő Fehérvárral. Talán pont az új szakember érkezése adta meg a választ, hogy miért is léptek fel kezdeményezőbben és korántsem megilletődötten a Duna-partiak. Fűtötte őket ugyanis a bizonyítás vágya. A kapuban Bálizzsal a legjobb összeállításukban korongozó kék-fehérek nehezen találtak fogást megyei szomszédjukon, görcsösen játszottak Kevin Primeau fiai. A pályán elvesztett párharcokat a hazaiak ökölpárbajjal próbálták ellensúlyozni - emléktornára nem éppen illő módon...

A gól nélküli első harmad után kijózanító hidegzuhany következett a Volánnál, miután szerencsés körülmények között Kiss Ákos jutatta vezetéshez a DAB-ot. A bekapott gól szemmel láthatóan megzavarta Ladányiékat, kellett egy kis idő, mire magukhoz tértek. Kovács egalizált, majd a vendégek szerint némileg vitatható módon a friss szerzemény Borgatello már a vezetéshez jutatta a magyar bajnokot. A záró játékrésznek kettős emberelőnyben vágtak neki az újvárosiak, ám egalizálásuk helyett középkezdés következett: az emberhátrányos gólok specialistája, Kovács mattolta Sevelát, aki a vereség ellenére bravúrjainak köszönhetően csapatának legjobbjának bizonyult.

Sapa Fehérvár AV19 - DAB.Docler 3-1 (0-0, 2-1, 1-0)