Az elmúlt csaták vesztesei akár győzhetnek is

A tragikus kurszki csatában a szovjetek több vért vesztettek, de máig nem eldöntött tény, hogy ezt a csatát ki nyerte. Filmek, könyvek, tanulmányok témájául szolgál azóta is az 1943. július 4-13. között zajlott összecsapás, ahol a német Párduc, Tigris és Hummel, s a szovjet T34-esek vívtak élet-halál harcot. Százezrek haltak meg. A mai gyerekek számítógépen dinoszauruszokkal játszanak virtuális harcokat manapság, vagy rajzolt és soha el nem pusztuló hősöket mozgatnak gombokkal és a computer egerével. A csupán a képzelet és a kéz mozgatta ólom- és műanyagkatonák divatja a számítógépes forradalom után sem járt le mégsem, ez a hétvégi tiszti klub-béli találkozón jól látszott!
Az egyik terepasztalon a kurszki csatát játszották, a másikon egy 14. századi novgorodi összecsapást lovas hadakkal – a férfias izgalom a békés csöndben is nyomon követhető volt az arcokon. Persze térképek, mérőszalagok, s történelmi dátumokkal teli nyomtatott papírok is kézről-kézre jártak, míg a dobókockák által kivetett vak szerencse irányított tankot, lovat, katonát, vitézt.
- Ez full 3D, tökéletes grafikával – fordítja le a legfiatalabbak és a számítógépes játékok nyelvére a budapesti Herold Péter repülőgép szerelő a terepasztalos játék lényegét. – Ez a valóság. Mindannyian játszottunk computerrel is, de ez úgy tűnik, nekünk inkább a valóság – fűzi hozzá. Ez a társaság játssza a novgorodi fejedelemségben lezajlott teuton rendi lovasság és a dán keresztesek lezajlott, de részleteiben nem ismert csatáját.
- De akár meg is történhetett volna így – hangsúlyozza Tarr Gábor, aki szintén repülőgép szerelő, de ez a tökéletes kikapcsolódást nyújtó hobbija évek óta. Mint Hoffer Gábor tanárnak, s Tóth Vilmos sofőrnek, akiket a történelem iránti rajongás köt össze. A csinos fekete hajó, szakállas Tóth Vilmos magára öltötte a Gorsium-program során készített római légiós jelmezt is, Hári Krisztina, a Szent István Király Múzeum múzeumpedagógusa segítő közreműködésével.

- A fehérvári hadijátékos rendezvény egyre ismertebb ólomkatonás és war game-es körökben – mondja Rangel István, a tiszti klubban berendezett helyőrségtörténeti gyűjtemény vezetője. H. G. Wells, A láthatatlan ember és a Világok harca írója nagy hadijátékos volt, ő alkotta meg 1904-1910 között a játékszabályokat, amelyeket Kicsiny háborúk című könyvében adott közre. A fiúk szeretnek csatázni, hadvezérek, hősök lenni ma is. Magyarországon a második a világháború a legdivatosabb téma, Angliában, Franciaországban, s a németeknél az első világháború a favorit. S persze az örök klasszikus: a napóleoni háborúk. Innen ered az ólomkatonák kultusza – foglal össze a lényeget, s elmosolyodik. Tízéves Mátyás fia honvéd sapkában játékmesterkedik, ők otthon sokat játszanak a katonai törzsőrmester édesapával. A negyedikes Ozváry Balázs édesanyjával jött el a tisztik klubba, egy PK géppuskát forgat a fiú, s a 200 lőszeres dobtárat próbálja kinyitni. Óvodás kora óta érdeklik a fegyverek.
Aki azt gondolja, hogy ezek a férfiak és fiúk erőszakosak, vagy elfojtott indulatoktól feszültek, nagyon téved! A kurszki csatázó fehérvári Bognár Balázs nagydarab mackó, ötéves Botond fia és felesége, Emese is elkísérte őt a „háborúba”. Fekete-Páris Szabolcs meséli, hogy észrevétlenül töltenek hosszú órákat a másoknak mozdulatlannak tűnő makett katonák, járművek mellett, de ők érzik a csata hevét! A fővárosi Iványi Gábor és Zilahi András vonaton cuccoltak le, hogy játszhassanak. Maguk festik, készítik makettjeiket, az állomást, a tankot, a páncéltörőt, a kis teheneket és falusi házakat, a drótkerítést és vasutat, hajót, amelyek itthon sokkal drágábbak, mint Nyugaton! A tizedikes fehérvári Baranyai Szabolcs azért szereti jobban az ólom-és műanyag katonákat, mert kézzel foghatóak. Nem olvadnak semmivé, mint a számítógép képernyőjén a figurák. S a terepasztalon a szerencse forgandó, a múlt kissé átírható, némely csata kimenetele megváltoztatható. Utólag és gondolatban legalábbis.