A legtöbbet fotózott Virágóra 50 éves!

Talán nincs olyan, Fehérváron járó turista, aki nem áll oda a Fő utcán a Virágóra elé, hogy megeresszen egy mosolyt az öröklétnek, háttérben az éppen szezonális virágcsendélettel, no meg persze az aktuális időponttal. Az óriási mutatók azonban nem csak az idő múlására emlékeztethetnek.
- A Virágórával kapcsolatban bizony több legendát is meg kellene cáfolni - vetíti előre a ma Budalkeszin élő ötvenes ifj. Horváth Jenő, aki nem más, mint a hasonló nevű, az ötvenes évek végén Fehérváron tevékenykedő városi főkertész fia. 
- Bár néhány éve a sajtóban az jelent meg, hogy édesapám, mint messze földre szerencsét próbálni induló mesebeli királyfi, a prágai várból hozta haza az ötletet, ez nem felel meg a valóságnak. Az igaz, hogy felvidéki ősökkel büszkélkedhetett és Prágában tanult kertészetet - később még itthon is mindenki "Pepik" néven szólította -, de attól eltekintve, hogy már prágai évei alatt is munkált benne az ötlet, ténylegesen az erfurti virágkiállításon látottak alapján fogalmazódott meg benne. Székesfehérvárra a fővárosból került, 1958-62 között volt itt főkertész. Talán érdekesség, hogy neki nem volt felsőfokú végzettsége, de akkoriban ez nem is volt szükséges. Népszerű volt a városban - mikor 1976 decemberében elhunyt, egész busznyi kollégája érkezett Fehérvárról a temetésére.

Idősebb Horváth fehérvári évei alatt kidolgozott tehát egy, az erfurti kiállításon látott virágórához hasonló tervet, majd felvette a kapcsolatot a Budapesti Óragyárral, annak főmérnökével, a még élő, 94 éves Csuri Lászlóval, aki elkészíttette a toronyóraszerkezetet. Utóbbi még ma is megvan (igaz, természetesen már digitális szív "dobog" a virágszőnyeg mögötti kis föld alatti kuckóban), a Kossuth-tömbben szintén nagy turistalátványosságnak számító Órajátékot létrehozó Kovács Jenő őrizte meg az utókornak. 
- Diákként magam is sokszor dolgoztam nyaranta a Virágóránál, ültettünk, gondoztuk - emlékszik vissza ifjabb Horváth, aki levéltáros, s jelenleg a budakeszi helyi lap szerkesztő-újságírója.
A Virágóra pontos felavatásának dátumát nem ismerjük, a tervező fia nem talált a könyvtárban erre vonatkozó dokumentumokat. A Népszabadság 1960. február 23-i számában így ír: "A Székesfehérvári Szolgáltató Vállalat kertészeti részlege érdekes tervet valósít meg a tavasszal. A Köztársaság út melletti parkban virágórát készít, a tervező Horváth Jenő városi főkertész. Az órát földbe épített szerkezet működteti majd, számait és perceit különböző színű virágokból képezik ki." A Fejér Megyei Hírlap azévi áprilisi egyik cikkében a jelentősen megnőtt lakossági virágigényről ír, amely valószínűleg magával hozta azt, hogy a közület, a város is felzárkózzon a város megszépítéséhez, zöldítéséhez.
- A Virágóra akkoriban egyedülálló volt Magyarországon, de ilyen formátumú követője máig sem akadt, noha vannak már más városi példák - mondja Horváth Jenő, aki szeretné, ha ez a kedves fehérvári látványosság és nem utolsósorban annak idén százéves tervezője, megálmodója kicsit nagyobb figyelmet kaphatna. Ki tudja: talán kiderült a korabeli avatási dátum is, és a nem is olyan késői utókor egy emléktáblával, netán egy kis utóavató ünnepséggel is áldoz majd az emlékének...

Az idő ura, májustól novemberig

Kovács Jenő 1977 óta kíséri figyelemmel a Virágóra szerkezetét, szó szerint, ugyanis műszaki állapotának és pontosságának felelőseként minden nap odasétál, megnézi: jól jár-e, vagy nem sérült-e meg az óra. Ugyanis, miként a múltban, manapság is vannak vicces kedvűek, akik megpróbálják eltekergetni a mutatókat. Az eredetileg motorikus felhúzású toronyóra szerkezetet a 80-as években cserélték le rádiótávirányításúra. Az óra minden évben májustól novemberig mutatja az időt.