Az elveszejtett miniszter

"Az emberi történelem nem egyéb, mint az emberi lélek története" -  ezt a mondatot ketten (L. Simon László és Romsics Ignác) is idézték szerdán a hallgatóság előtt. Egy másik Hóman kijelentést pedig lapunk választotta (sok-sok politikai indulattól átfűtött vádaskodásra mintegy csattanós válaszként )   a hatalmas léptékű tudományos életmű leírt emlékei közül:  "A nemzeti történetírásnak nem a nacionalizmus korszerű vagy elavult jelszavainak, gondolatszegény frazeológiájának a hangoztatása a feladata. (...) Az igazságtól a nemzetnek nincs mit tartania, holott az igazság elhallgatása, vezessen bár a hiúságnak hízelgő, hamis illúziókhoz, egyértelmű a moralitás megtagadásával, s az ezen nyugvó nemes eszmék elárulásával."

Házigazdaként köszöntötte  a konferencia résztvevőit a Városházán Cser-Palkovics András polgármester, aki arra emlékeztetett,   Hóman nagyon sokat tett Székesfehérvár fejlődésért. Majd két Aba-Novák freskóra hívta fel a figyelmet, amelyek a miniszter  korát idézik a hivatal folyosóján, illetve a Nemzeti Emlékhelyen. Vargha Tamás, a megyei közgyűlés  elnöke  beszédében fiatalkorának marxista tankönyveit dobta képletesen kukába  Hóman  történészi munkásságának fényében.
 L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke leszögezte: Hóman Bálint a 20. század egyik legnagyobb kultúrpolitikusa volt. A képviselő elődjének  példáját idézve kijelentette, igenis van átjárás a politika és a kultúra között, s ezeket a falakat az elkövetkezendő években le kell bontani. Bírált, amikor arról szólt, hogy oly' korban élünk, amikor amatőr történészek uralják a médiát, s ennek a politikai deficitnek a következményeként az emberek teljesen  alkalmatlanok lesznek arra, hogy eligazodjanak a világban. "Legyen az igazság szolgálata a cél!", mondta és kérte nyomatékosan a konferencia tudós és laikus résztvevőitől.

Vizi László, a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának tagja és Szabó Péter, a Kodolányi János Főiskola rektora sikert kívánt a tudós szakembereknek Hóman Bálint életének kutatásához, kultúrális, politikai és várospolitikai tevékenységének beható vizsgálatához.
Szőcs  Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára kissé késve érkezett, de annál egyértelműbben fogalmazott,  amikor arra kérte a szaktekintélyeket, vegyenek részt Hóman Bálint történészi, emberi rehabilitálásában. "Tüntessük el a kiközösítés, a megbélyegzés nyomait, a kulturális tárca támogat minden ilyen törekvést!", szögezte le Szőcs.

Hóman - aki nélkül Székesfehérvár nem lehetne ma az, ami - 1885-ben középosztálybeli családban született Budapesten. Romsics Ignác Egy miniszter a "tévesztett úton" című tanulmányában  foglalta össze az életutat. Leírta, hogy kiváló tanulmányi eredményei és elhivatottsága okán gyors előmenetel várt rá:  23 évesen már bölcsészdoktor, 31 évesen egyetemi magántanár lett.    Hómant 1922-ben az Országos Széchényi Könyvtár igazgatójává, 1923-ban pedig a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki. Az 1920-as évek végétől Hóman  Szekfű Gyulával együtt a magyar  történettudomány egyik vezető személyiségévé vált, ők írták  történelmünk máig legteljesebb szintézisét, a Magyar Történetet. Hóman 1935-ben megkapta a Corvin-láncot, amely a legmagasabb kulturális kitüntetésnek számított.
Az, hogy közéleti szerepet is vállalt, később az életébe került. Először Gömbös Gyula  hívta kormányába vallás-  és közoktatásügyi miniszternek, majd  a későbbi években  még négy további miniszterelnök szavazott neki bizalmat.
Romsics Ignác írja: A kormány tagjaként elkerülhetetlenül részesévé vált olyan döntéseknek,  amelyeket az 1945 utáni új rendszer súlyos vétségként értékelt. Ilyen volt a Szovjetunió elleni hadbalépés, valamint a zsidótörvények megszavazása. S bár  Szekfű és Kosáry is kiállt mellette, 1946-ban életfogytiglani fegyházra ítélték és 1951-ben lényegében éhenhalatták  a váci börtönben. Sírját a közelmúltban megtalálták,  földi maradványait újratemették, s megkapta a végtisztességet.
De még tartozunk neki.