Demeter Vilmos: a munka, a tettek minősítsék az embert

Demeter Vilmos bámulatos ember. Már a 93. életévében jár, de még autót vezet, kertet művel, szellemileg, fizikailag egyaránt friss. Vili bácsi élete a sport, gyermekei közül József  az öttusa történelmének első Európa-bajnoka, Vilmos fia válogatott kosárlabdázó volt, unokái közül Bence és Gergely korosztályos öttusa világ- és Európa-bajnokok.
- Nagyon meglepett, hogy ilyen magas kitüntetést kaptam. Nem számítottam rá. Az ifjúsággal való munka örömöt jelentett számomra, az eredmények pedig jelezték, Székesfehérvár sportjában nem csupán a labdarúgásban lehet sikereket elérni. Az első fehérvári kosárlabda-csapatot 1943-ban hoztam létre, tagja volt Bogár Pál  és Tóth László,  az Európa-bajnok válogatott két  oszlopa. Sőt, 1944-ben megszerveztem az első női kosaras együttest, 1948-ban az első röplabda-csapatot is életre hívtuk. Az első kézilabda mérkőzést 1943-ban játszottuk az ARAK-pályán, salakon. Az atléták kézilabdáztak  a birkózók ellen... - mondta.

- Jól sejtem, ugye mindig örökmozgó ember volt?

- Igen. A gyerekeimet sem hagytam nyugton, nekik is sportolniuk kellett. Megérte.

- Ön utat tört. Voltak követői, vagy éppen gáncsot vetők?

- Szerencsére inkább barátaim voltak, mindenki szívesen jött játszani. A megyéhez tartoztunk, az akkori főispán volt az ARAK elnöke. Az '50-es években már más volt a helyzet, küzdeni kellett bizonyos emberekkel, és erőkkel... Pedig akkor is fontosnak gondoltam a sportot, és az ahhoz tartozó kötelező életmódot.

- Voltak harcai...?

- Azért fontos ez a kérdés, mert az iskolában is volt olyan igazgató - nevet nem akarok mondani! - aki nem értette meg, hogy a gyerekek életében nagyon lényeges, meghatározó a sport. Majdnem el is jöttem az iskolából emiatt. Mondtam, ha fegyelmit kapok, máris elmegyek a Videotonba, ott kétszer nagyobb fizetést kapok, mint itt. Maradtam...

- Egész életén át tanított, nem középiskolás fokon...

- Bizony, a 83. évemben hagytam abba a tanítást! Utolsó igazgatóm, Vass Rezső  kért, ne menjek nyugdíjba. Amikor megtettem, mindig visszahívott már ebben a minőségemben. Voltak szép eredményeink, kosárlabdában ötször nyertünk országos bajnokságot, saját nevelésű srácokkal.

- Tanítványaival, gyerekeivel szigorú volt?

- Őszintén bevallom, az voltam, de persze magamhoz is. Ezt tanultam otthon, hetedikként, a legkisebb gyerekként megtapasztaltam a szigort, a rendet.

- Fiai, unokái önt is Európa- és világbajnokká tették...

- Amikor Bence világbajnok lett, könnyekre fakadtam. Nálunk vasárnap este, a szentmise után kötelező az apai házban megjelenni valamennyi gyerekemnek a családjával. Több mint húszan vagyunk ilyenkor, a feleségem nem győz főzni, sütni, de ez mégis szép dolog. Ilyenkor köszöntjük a sikeres családtagokat.

- Ön szerint - mert hiszen tudja -, mi a hosszú élet titka?

- A rendszeres élet: korán feküdni, mindig ugyanakkor kelni. És sportolni, mert ez az alap! A fogságban versenyeket szerveztem, az oroszok is benne voltak, a győztes csapat egy hétig dupla élelmet kapott, ami az életet jelentette ott.

- Gondolom, ebben a korban már a gyaloglás a sport...

- A csodát! A hosszabb utakat autóval teszem meg, a kertben meg ások, kapálok minden nap, ad elég mozgást.

- Nehéz a kérdés: a hosszú, sikeres életútból mi az ami azonnal eszébe jut?

- Talán csodálkozni fog, de a legnagyobb élményem a szovjet hadifogságból való. Mi, magyar tisztek megtagadtuk a munkát, hiszen megtudtuk, a tiszteknek nem kell dolgozniuk. A román tisztek melóztak, mi meg nem, nagy botrány lett belőle. Jött is az összes hadifogoly tábor parancsnoka, egy marsall, mi ünnepélyesen felöltöztünk, megadtuk a tiszteletet neki, és jelentettük, hogy mit, miért teszünk, vagyis nem teszünk. A marsallnak annyira tetszett ez, hogy két hónap múlva hazaengedtek bennünket... Ami a sportélményt illeti: a TF csapatával az 1944-es felnőtt magyar bajnokságban a 4x100-as váltóval bajnokok lettünk. Utána Misángyi Ottó  a szövetségi elnök odajött a célba, és mondta: "Demeter úr, ez történelem!", ugyanis ez volt a TF első magyar bajnoki címe.

- Tisztelhetjük az élet bajnokaként?

- Nem, nem, ez túlzás, az életben mindig szerénynek kell lenni. A munka, a tettek minősítsék az embert...

Életpálya

1919. július 23-án Székesfehérváron született. Testnevelő, edző, a Széchenyi szakközépiskola diákjaival szép sikereket ért el. Ötszörös magyar atléta bajnok is volt. A megyeszékhelyen  a többi között a kosárlabdasportot, az öttusát is meghonosította. Munkáját, pályafutását számtalan díjjal ismerték el.  A  Székesfehérvárért Érdemérem, a  Terstyánszky Ödön Díj, a Kosárlabda Sportért, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége Emlékérem, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje elismerések vannak a birtokában. Fehérvár díszpolgára, de arra is büszke, hogy a városért végzett kiemelkedő tanári tevékenységét is elismerték.