„Egyszerűen zseni volt”

2012. október 05., 21:39 szerző: B. Kiss László
Perei Zoltán az aradi vértanúkról készült fametszeteiből nyílt kiállítás pénteken Fehérváron, a Vörösmarty Társaság termében. Perei kivételes képességû alkotó volt, ahogy Arató Antal, a művész jó ismerője fogalmaz – egyszerűen egy zseni.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']:
G->reklam_mentes: 0
Perei Zoltán (1913-1992) az Arad megyei Zarándnádason született, a család Trianon után települt át Békés megyébe. Későn érő típus volt – derül ki Arató Antal szavaiból. A Vörösmarty könyvtár nyugalmazott, címzetes igazgatója személyes jó ismerőse volt a művésznek, aki életében soha nem volt a hivatalosság kegyeltje. Perei 1945-ben, miután megjött a hadifogságból, csapta a hóna alá rajzait, és ment föl Pestre, a Képzőművészeti Főiskolára, ahol már elkeződött a szemeszter. Munkáit látva azonnal fölvették. A főiskolai pályázatokon díjakat nyert, a Szabad Nép félórákat azonban szabotálta. Az ötvenes évek a szocialista realizmus által áthatott művészeti életébe nem tudott beilleszkedni, azért először egy játékokat gyártó szövetkezetben, majd rézkarcnyomdában dolgozott – mondja Arató Antal. 1956-ban emigrált. Angliában telepedett le, itt rendezték első kiállításait. Édesanyja betegségének hírére tért haza. Itthon mint disszidensnek persze évekig kellett várnia arra, hogy kiállíthasson. Patrónusa B. Supka Magdolna, a kiváló művészettörténész volt, akinek – mások mellett – Aba Novák Vilmos újrafölfedezését is köszönhetjük. Ami pedig kettőjük ismeretségét illeti: ez úgy kezdődött, hogy valamikor a hetvenes években, amikor Nagy László, a jeles költő volt az Élet és Irodalom képszerkesztője, a lap Perei Zoltán metszeteit is közölte. „Tetszett ez a fajta, kissé groteszk látásmód, ezért vettem a bátorságot, és levelet írtam neki, melyben ex librist kértem tőle” – meséli Arató Antal. (Az ex libris olyan sokszorosított, grafikai alkotás, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak és a tulajdonos nevét tartalmazza.)


Csakhamar megérkezett a válasz, amelyben Perei arról írt, hogy olyan levelet ő még eddig nem kapott, amelyben grafikái iránt érdeklődtek volna... Arató Antal, aki ekkor a jászberényi városi könyvtár igazgatója volt, miután – mint fogalmaz – „bevágódott” a mesternél, kiállításokat szervezett Pereinek. A művész 1981-ben kapott útlevelet, hogy meglátogathassa rokonait Romániában. Ekkor járt az aradi vértanúk gyalázatos állapotban levő emlékművénél is, ami megihlette. Hazatérve – saját kedvtelésére – metszette fába a 13 aradi vértanút, meg a tizennegyediket, Kazinczy Lajost. A képeket látva vetette föl Arató Antal: adják ki azokat! A jászberényi hűtőgépgyár nyomdájának szocialista brigádja társadalmi munkában, félezer példányban készítette el – az eredeti dúcokról – a sorozatot, melyhez Arató Antal írt bevezetőt. A mappa – az ismeretterjesztés jegyében – irodalmi ajánlójegyzéket is tartalmazott. A sorozat utóéletéhez tartozik, hogy Galambos Ferenc ex librist is rendelt a vértanúkról. Ezek a nyomatok egyenként több száz példányba készültek, melyek cserealapot jelentettek a gyűjtő számára, aki, amikor továbbadott egy-egy ilyen grafikát, soha nem mulasztotta leírni azt sem, hogy kit ábrázol... Perei Zoltán nem nősült meg, Óbudán az Üröm-hegyen élt, szinte szerzetesi magányban. A művész mintegy kétezer munkáját a hatvani könyvtárra hagyta, állandó kiállítása ott látható.

B. Kiss László

2012. október 05., 21:39 szerző: B. Kiss László