Érezniük kell, hogy értük vagyunk - a hónap orvosa és ápolója hitvallásukról

Székesfehérvár - Sokszor elég egy jó szó - a figyelem, az emberség legalább olyan sokat jelent a betegnek, mint a kiváló szakmai tudás. Olvasóink szavazatai ezt jutalmazták: bemutatjuk a hónap orvosát és a hónap műtős segédjét.

S. Töttő Rita

Érdekes, szeretettel és alázattal teli életútját már sokszor elmesélte újságíróknak, azt azonban kevesen tudják róla, hogy hiába volt sors- és rendeltetésszerű számára az orvosi pálya, egyszer mégis megkísértette őt az élet... Erről is mesélt Altorjay Áron, a Fejér Megyei Szent György Kórház osztályvezető sebész főorvosa, aki nagy népszerűségnek örvend betegei körében. Jól mutatja ezt az is, hogy a Fejér Megyei Hírlap hónap orvosa szavazásán az ő neve került leggyakrabban a javasolt jelöltek listájára, s ő kapta a legtöbb szavazatot is. Betegei így hálálják meg neki ezerszeres figyelmét, amit irántuk tanúsít, mi pedig örülhetünk, hogy egy ilyen szaktekintély él, dolgozik és alkot Székesfehérváron.
 

Ki gondolná, hogy a főorvos  karrierje a fürdőszobában kezdődött, ahol szintén sebész édesapjával  műtött először egereket, majd pedig infúziót kötött a karácsonyfába, nehogy kiszáradjon... Az már csak hab a tortán, hogy nyolcesztendősen kísérte el először édesapját a műtőbe, ahol végleg eldőlt a sorsa. Illetve majdnem végleg, hisz egyszer mégis csak megingott.
 - A gimnázium végén  volt egy kiváló filozófia tanárom, akinek munkássága, gondolkozásmódja akkor annyira megérintett, hogy felvetettem: esetleg filozófus leszek. Ez a tanárom Suki Béla volt, aki abban a korban kivételesen nagy formátumú embernek számított, mert például Heideggerről és Kirkegaardról is könyvet írt. Nagy hatással volt rám az ő szellemisége, s akkor elbizonytalanodtam a terveimet illetően. De éppen ő volt az, aki kijózanított, azt mondta, pláne az akkori filozófiai környezet nem lenne alkalmas számomra, hogy ezen a pályán teljesedjek ki - mesél kórházbeli irodájában a kezdetekről a nagy tiszteletnek örvendő  főorvos, aki itt is körbeveszi magát szerettei, példaképei fotóival. Felesége, három gyermeke, édesapja és professzorai mosolyognak a falról, a szakmát taglaló írások mellett a polcon  ott sorakozik Shakespeare és a Biblia is.
S hogy mit hozott magával a családból az orvosi hivatás szeretetén túl?
-  A mindenen átívelő és nagyon komoly keresztényi erkölcsiségben gyökerező szeretetet -  mondja mély meggyőződéssel, s szemében hálával mesél társáról, a családi fészekről, édesanyjáról, aki csodálatos versek alkotója és orvos is volt egyben, édesapjáról, aki munkásságával orvostörténeti alakká vált. Nem véletlen hát, hogy a négy testvérből három orvos lett, egyikőjük pedig a szegedi opera magánénekese.
-  Ha együtt tudok rezonálni a beteggel, ha bele tudom élni magam az ő helyébe, akkor tudok felé úgy nyúlni, ahogy kell - teszi hozzá, s közben nem tagadja, hogy az orvosok ma  úgy dolgoznak Magyarországon, hogy az egészségügy is beteg.  - Nem lehet megkerülni a paraszolvencia kérdését, amely ugyan méltatlan helyzetet teremt, de valószínűleg épp ez is volt vele a szándék. Mert ezen keresztül ez a társadalmi réteg sarokba szorítható. Nem volt érdeke senkinek felszámolni a hálapénz rendszerét. Ezért lenne elkerülhetetlen egy átfogó reform s én bizakodom, hogy elindul valami...



Talán nem véletlen, s  a nap mint nap  együtt munkálkodó csapat kiváló munkáját dicséri az is, hogy az osztályon dolgozó műtős segéd, Závotka Csongor lett a szavazás másik díjazottja. Precíz, nyugodt ember, akiről azt mondják: helyén vannak a fejében a dolgok. Nem véletlenül rá voksoltak a legtöbben  a hónap ápolója szavazáson. Závotka Csongor ennek ellenére hangsúlyozta: ő valójában nem ápoló, hanem egészségügyi szakdolgozó. Ez azonban a betegeket - ahogy az a szavazatok számából is látszik -, nem tartotta vissza attól, hogy őt tartsák ebben a hónapban a címre alkalmasnak. A 39 éves műtős segéd megtalálta helyét a világban. Nem mindig volt így.
-  Az egészségügyi pálya számomra véletlenül jött, miután egy egészen más területen már nem tudtam elhelyezkedni. Tizenhárom éve dolgozom az egészségügyben, s már a legelején nagyon megszerettem. Egy orvosi team részének lenni nagy dolog, s jó érzés, hogy a műtős segéd is fontos tényezője a munkának. Szeretem a munkám, szeretem elrendezni az eszközöket a műtétekhez, előkészíteni a beteget a műtőasztalon, az orvos-technikai eszközök kezelését. De ennél azért több  a feladatom. A  betegeknek érezniük kell, hogy értük vagyunk, hiszen felettébb kiszolgáltatott helyzetben vannak. Tudom, milyen a műtőasztalon feküdni, és hogy nem mindegy, hogyan szólnak az emberhez a körülötte dolgozók. Persze nem könnyű erre mindig figyelni, a huszonnegyedik munkaórában főleg, de akkor is ugyanúgy kell, mint az elsőben  - meséli Csongor, aki munka után Seregélyesre buszozik haza minden nap. Otthon kedvese és másfél éves kisfiuk  várja. Áldozatos munka az egészségügyben dolgozóké, amit csak úgy lehet hittel és erővel végezni még tizenhárom év után is, ha van honnan töltekezni. Ezt jelenti  Csongornak a család és a sport. Utóbbiban szintén jeleskedik, tavaly őt választották  az év játékvezetőjének a megyében.
Két lábbal áll a földön, ez tisztán  látszik, főleg, amikor terveiről  kérdem. 
- Nagy álmaim nincsenek, főleg ebben a gazdasági helyzetben. Most legyünk talpon, éljük túl a nehézségeket - összegzi. Szavaival sok ezer ember küzdelmének ad hangot. Emellett az egészségügyben munkálkodók mindennapi feszültségeit, örömeit is megéli:
-  Nagyon jó érzés, amikor látok valakit felgyógyulni, és rosszul érint, amikor   nem így történik... Ennek feldolgozásában segít a család, a sport és a jó hangulatú munkahelyi közösség is - mondja alázattal, szerényen, ahogy azt egy jó műtős segédnek kell...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!