2011.09.24. 12:52
Időutazás a kredenc körül
Székesfehérvár - Az alig évtizede magunk mögött hagyott 20. század 40-50-es éveiben az otthonok, a háztartások tárgyi világában robbanásszerű változás ment végbe. A tömegtermelés, ipari fogyasztás átalakította a konyhát is. Magyarországon kicsit később, mint Nyugaton. A maroshegyi Gárdonyi Géza Művelődési Házban e korszakhatár-béli konyhát rendezték be, hímzett falvédőkkel is megidézve azt a hangulatot.
Az ötvenes évekből való konyhaszekrény már kredencnek neveztetett, s a konyhaasztal körüli támlátlan szék hokedlinek. Ki ne tudná ezt, akárcsak a mai fiatalok közül is? Pedig ezek szülei már egyenbútorokat vásároltak, „modernizálták” a háztartást - de korántsem biztos, hogy esztétikailag annyival szebbé váltak volna az otthonok, a lakások. Mindegy, ízlések és pofonok A maroshegyi művelődési házban ezt még sok helyütt fellelhető, másutt már teljesen letűnt „konyhavilágot” rekonstruálták egy kis kiállítással, amely még a Böndörödőn is megtekinthető lesz. A zománcos fehér csőrös és piros ceglédi kanna mellett látható sparhelt, fazékszerű éthordó, gombos végű, esztergált sodrófa, s a kredenc vitrinszerű üvege homokfúvott vagy metszett technikával idézi a hajdani nagypolgári ízlést valamiért még követő mintavilágot. És pöttyös, rózsás, nefelejcses, ibolyás bögrék sorakoznak az üveg mögött, amelyek sokat tudnának mesélni arról a korról!
A nők tömeges munkába állásáról, a lassan gépesedő háztartásokról, s arról is, hogy a lányok, asszonyok már kevésbé szívesen vették kezükbe a varró- és hímzőtűt! A legszorgalmasabb és legszófogadóbb falusi leányok azonban még hallgattak anyjukra, s falvédőt hímeztek, mint a két háború közötti városi nők, kispolgárasszonyok, s a 19. század úri hölgyei. A divat fentről „szállt” alá, s a szokásokkal is valahogy így esett. A 80-as években végképp száműzött konyhai dizájnja ma roppant bájos, s némi mulatságra is okot adnak a hímzett és nyomott falvédők szövegei! „Szállj le, madár, vidd a szívemet, szép kedvesem, néked üzenek ” És: „Mit tegyek, hogy én legyek a mindened?” Valamint: „ Madár vígan dalol a lombos ágon, lágy esti széltől csókdosott virág ” S mindenek felett: „Tisztaság a konyha éke”. Még néhány örökbecsű darab megtekinthető a konyhakiállításon, amely e korszakhatár-béli lakáskultúra tárgyait választotta témául. Nem olyan szép, mint az igazi népművészet, az tény. Báját, üzenetét már más korról, másként hordozza. De még ebből is akad menteni való és mentésre érdemes.
