Kilépni a multik árnyékából - interjú Karsai Bélával

Mozgalmas napja van, mégis percre pontosan érkezik a találkozóra, a székesfehérvári Diófa vendéglőbe  Karsai Béla. Mindketten ásványvizet rendelünk, ő a leves után rántott gombafejet kér. Bár igyekszik minél többet mozogni, mégse sikerül eleget - jegyzi meg magyarázólag. 
 Éppen 15 éve avatták fel a nevével fémjelzett holding fehérvári üzemét, amelyet az idén tovább bővítenek - emlékeztetem.
 A műanyagipari vállalkozás, amelynek a kisfaludi családi ház udvarán vetette meg az alapjait,  az első üzemét Seregélyesen építette föl. Onnan költöztek be az Alba Ipari Zónába, ahol az első fecskék voltak. A 10 ezer négyzetméteres gyártóbázis akkor még nagynak számított. Ezt bővítették most további 1800 négyzetméterrel - tudom meg  a Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt. elnökétől. A cégcsoport  nyolc telephelyén 740-en dolgoznak, a létszám a válság előtt ezer fő volt. A szabadkait és a budapestit fölszámolták, az erdélyi Szentegyházán azonban továbbra is termelnek. Tavaly a cégcsoport árbevétele meghaladta a kilencmilliárd forintot.

 
A pincér közben kihozza a második fogást. Nem csupán a tányér malomkeréknyi, de a rajta levő adagok is óriásak.
 A Pannonplasttal, a Karsai holdingnál kétszer nagyobb vállalattal egykoron tervezett s végül meghiúsult fúziót hozom szóba. Ez  a régióban is számottevő cégméretet eredményzett volna. Már nem törekszenek ilyesmire? - kérdezem.
 Organikus növekedés révén nehéz ezt a méretet elérni. Ehhez állandó harcban kellene állni, de nem akarnak a műanyagipar hiénái lenni. Élni és élni hagyni, ez az elv fontosabb most, amikor egyébként is magas a munkanélküliség - hangzik Karsai Béla válasza. Aztán témát vált.  Nem szabad megelégednünk csak azzal,  hogy  ugyan szolid, ám kiszámítható profit reményében  a magyar cégek beérjék azzal, hogy a multik beszállítói legyenek. Hazai végtermék is kell. Olyan, ami exportképes. Mert ha van ilyen, akkor a piac a kifejlesztéséhez szükséges kutatást, fejlesztést is elismeri, s ez a magasabb profitba realizálódhat - fejtegeti Karsai Béla, aki szerint képesek lennénk a multiknál  megtanult profizmust saját termék kifejlesztésénél is kamatoztatni.

 Attól, hogy nem átlagos a magyar szürkeállomány, nem nehéz átkötnöm a Bolyai-díjhoz, amelynek május 22-én lesz az ünnepélyes átadása, és amelynek egyik alapítója Karsai Béla. A 100 ezer euróval járó díjat   hatodszor adják át a legfőbb közjogi méltóságok jelenlétében a Nemzeti Színházban. A rangos civil elismerés alapításának az volt célja, hogy itthon tartsák a tudósokat, megmutassák nekik, hogy itthon is méltó módon elismerik a munkájukat.
Ez a cél teljesülni látszik, nincsen elvárásbeli deficit - fogalmaz Karsai Béla.
 Megint ugrunk. Arról faggatom, volt- e katona?
 Volt, és sajnálja, hogy eltörölték a sorkötelezettséget, a honvédség ugyanis tartást adott a fiataloknak - hangzik a felelet. Ugyanakkor - teszi hozzá beszélgetőpartnerem  - ma nincs fenyegetettség, a célszerűség és a technika professzionális hadsereget diktál.
   Karsai Béla nyolc éve alelnöke a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének. A szervezet -  mondja - űrt tölt ki a kapcsolatteremtés területén a lakossággal.  Az éberséget ebben a helyzetben sem szabad sutba dobni, s a NATO-tagság is ró ránk kötezettségeket. Mindenki számára ajánlott ellátogatni  a közelmúltban megnyílt pákozdi katonai emlékparkba, a KEMPP-be - vélekedik. Itt  nem csak  történelmünk több dicső fejezetével ismerkedhetnek meg a látogatók, de  a katonai missziókkal, a békefenntartók tevékenységével  is.
 A Honvédség és Társadalom Baráti Kör  mintájára  szükséges lenne a rendőrség és a társadalom baráti körét is létrehozni  - fűzi tovább a gondolatot. A rendőrséget sokszor éri érdemtelen kritika, pedig fontos,  hogy elismerjék a testület munkáját. Azt, hogy a rendőrök is érezzek a lakosság bizalmát.  Ennek érdekében vetette fel egyszer  Simon Lászlónak, a megyei rendőrfőkapitánynak, hogy jó volna egy olyan alkalom, amikor a rendőrség és a társadalom képviselői  egy asztalhoz ülnek. A hatóság és a civil szféra fehérasztal melletti találkozóját tavaly rendezték meg először, s idén megismételték - derül ki Karsai Béla szavaiból.
 
Egy grillezett sárgarépadarabot tűzök a hal mellé a villámra, és a márciusban megalakult szenátust, a fehérvári polgármester tanácsadó testületét hozom szóba, amelynek Cser-Palkovics András fölkérésére Ocskay Gábor, az Alba Volán jégkorong-szakosztályának igazgatója mellett  Karsai Béla lett a másik társelnöke.
 Azt szeretné eme megbizatás révén is elérni, hogy minél magasabbra emelkedjen a gazdaság zászlaja - fogalmaz beszélgetőpartnerem, Kosztolányi  Szeptemberi áhítatának záró sorait juttatva eszembe.  Hiszen a gazdaság mindennek az alapja. Ha az prosperál, jut egészségügyre, sportra, kultúrára.
 Érzékelhető, hogy a város önkormányzata nehéz helyzetben van. Éppúgy eladósították, mint az országot - folytatja Karsai Béla. Pedig a kizárólagosan hitelből történő fejlesztés hosszú távon semmiképpen nem járható út.
 A város gazdálkodásának talpra állításában ki kell használni a gazdasági önkormányzat, a megyei kereskedelmi és iparkamara szakértelmét. A kamarán keresztül az önkormányzat partnerévé tehetők a vállalkozások. Márpedig ahhoz, hogy a lokálpatrióta gazdaságpolitika jobban működjön, élénkebb párbeszédre van szükség  - fejtegeti Karsai Béla, miközben az egyik barna  bundás gombafejet megfürdeti a fehér színű tartármártásban.  
 Most nyilván a kamarai elnöségi tag szól belőle - jegyzem meg.
 Meg a józan ész - válaszolja. Majd azzal folytatja, hogy megfelelő húzóerőt az jelent, ha a város jövőképe összhangban van a vállalkozók terveivel, lehetőségeivel.
 Régi elképzelés, hogy kellene egy multifunkcionális csarnok Fehérváron is. Arról azonban már nem esik szó, hogy ez a csarnok akár vállalkozásban is megvalósulhatna. Na persze - jegyzi meg asztaltársam  - a magántőke bevonásán nem PPP-konstrukciót ért...
 Hány órából áll a napja? - célzok a sok elfoglaltságára.
- Huszonnégyből. És néha aludni is kell...  - hangzik a válasz. Hétkor kezd a cégnél, és nem ritka, hogy 12 órás a munkanapja. De jól érzi magát így a bőrében, szereti, amit csinál. Ha nem így volna, már régen lehetne csak tulajdonos, akinek nincs sokkal több dolga annál, mint hogy - képletesen szólva -  az osztalékszelvényeket vagdossa. 

 Hát, igen. Ezzel szemben 2006-ban még Székesfehérvár polgármesterévé is jelöltette magát  - jegyzem meg.
 Igen, ő volt az, aki száz forintért vállalta volna a megyeszékhely vezetését, miként azt a villanyoszlopok tucatjaira fölszerelt tábla is hirdette városszerte  - eleveníti föl életének eme epizódját. 2010-ben sokan kapacitálták az ismételt indulásra, ám ő úgy érezte: a fideszes Cser-Palkovics András személyében van nála alkalmasabb jelölt is. Olyan, aki képes morális tartást adni az alpolgármestereknek és a polgármesteri hivatal dolgozóinak is. Belépésével a  Fideszbe neki kívánt egyértelmű üzenetet küldeni - mondja Karsai Béla, aki vitába száll azzal az elterjedt vélekedéssel, miszerint a gazdaság szereplője ne köteleződjön el egyetlen párt mellett sem. Úgy gondolja, jelen kell lenni a politikában, mégpedig azért, hogy hathatósan képviselhesse a gazdaság érdekeit. Ha  senki nem vállalkozik erre a gazdasági élet szereplői közül, fontos prioritások szorulhatnak háttérbe. A párt, ahová belépett  - folytatja Karsai Béla - jobbító szándékot képvisel a gazdaság terén is, márpedig erre égető szükség van.

 Fiatalon versenyszerűen motorozott, vitorlázik és repülőgépet is megtanult vezetni. Mi az, amit még nem próbált ki? - kérdezem.
- Rossz a sorrend -  igazít ki. Repülőre 34 éves kora óta rendelkezik szakszolgálati engedéllyel, ám a vitorlásvezetői engedélyt csak négy éve szerezte meg. Például   gumikötéllel a derekán  még sohasem vetette magát a mélybe egy óriásdaru gémjéről, de erre nem is vágyik. Azt viszont szívesen kipróbálná egyszer, hogy milyen egy álló hónapig a tengeren vitorlázni, és nem látni mást, csak a vizet. Ezzel, úgy tűnik,  kénytelen lesz a nyugdíjasévekig várni - imígyen a felelet. Nem az lep meg, hogy nekivágna az óceánnak, hanem az, hogy a nyugdíjat emlegeti - jegyzem meg.
- Nincs ebben semmi meglepő. A nyugdíjra is készülni kell. Fontos, hogy időben átvegyék a fiatalok a kormányrudat, különben könnyen megeshet, hogy a cég fejlődésének éppen  ő lesz az akadálya - hangzik Karsai Béla válasza.
 A desszertet kihagyjuk, anélkül is jóllaktunk.  Mielőtt felállnánk az asztaltól, Karsai Béla még egy fontos dolgot hoz szóba.
 A tudástőkét, amely kitörési pont lehet  a jelen helyzetből. Az  ingatlan vagy a szoftver a cég vagyonának része, és megjelenik a cég mérlegében. A képzésre fordított pénzt azonban ugyan elszámolhatják a vállalkozók,  az így keletkező  humán tőke viszont   nem része a vagyonnak. Pedig a dolog egy eredménysoron múlna -  magyarázza.  A tudás a versenyképesség alapja, amelyet minduntalan meg kell újítani. Éppen ezért jó lenne, ha   a többi vagyontárgyhoz  hasonlóan a humán tőkét  is amortizálhatnák a cégek. Aztán  az így nyert forrást ismét képzésre fordíthatnák, belevonva  ebbe akár  a dolgozóik gyerekeinek a célirányos képzési költségeit is - fogalmaz a Karsai holding elnöke.  
 Én ugyan nem vagyok sem könyvelő, sem pénzügyminiszter, az ötletet  azonban  - szerintem legalábbis - érdemes lenne fontolóra venni...