Kockacukor, olvasásra - Sohonyai Edit a tinédzserek esélyeiről

- Az április 19-22. közötti könyvfesztiválra megjelent könyved ismét a tinédzserkor problémáival foglalkozik. Ebből adódik a kérdés, mennyire bújhat ki egy felnőtt szerző a bőréből, hogy tiniknek tudjon írni?

- Szerintem teljesen kibújhat és belehelyezkedhet saját tizenéves valójába. Arra azért szerintem mindenki emlékszik valamennyire, milyen volt 13,14, vagy 17 évesnek lenni, milyen gondok foglalkoztatták akkoriban az embert.

- Ez igaz, de közben hatalmasat fordult a világ - akár technikailag is -, a gondok eredője ma már más talán, mint akkoriban...

- Valóban, hiszen nem ömlött ennyi rossz információ a tinédzserekre, akár a médiumokból is. Természetesen sokat változott, mit tartottunk akkor és milyen eseményt tartunk manapság a felnőtté válás küszöbének. Nagyszüleinknek ez még az első kereset megszerzése volt - miközben ma még akár huszonévesen sincs valakinek számottevő munkatapasztalata. Szüleink korosztályának az első szál cigaretta elszívása volt fordulópont. A mai tiniknek pedig az első szexuális élmény jelenti, hogy beléptek a felnőttek világába. Sok minden változott tehát, de az alapproblémák ma is ugyanazok: van-e önbizalmam, megtalálom-e a helyemet a világban? Ugyanakkor ma is munkálnak a régebbi attitűdök: a mai fiúk gondolkodása mit sem változott abban, hogy másféle ideált képzelnek el barátnőjüknek és másfélét szeretnének később feleségnek. A királylányok ma sem önmegvalósító, macsó tipusúak  védelemre, támogatásra szorulnak.

- Nem szokványos, one woman show-szerű író-olvasó találkozóidon ezeket a kérdéseket fel is merik tenni a tinik?

- Naná, ezekről mind szó esik - ha nem mernek kérdezni, előhozom a témát én. Készülök rá és eljátszatom velük az első randevút, az első állásinterjút, elemezzük a testtartást, a kézfogást, a gesztusrendszerüket. Ha újra választhatnék szakmát, biztosan viselkedéskutatónak állnék, mert hihetetlen érdekes megfigyelni, hogyan változtathat az egyén sorsán, ha például van önbizalma. Az egyik kulcsszó egyébként az önbizalom. A rengeteg műnő és műpasi világában ma rettenetesen nehéz megszerezni ezt.

- Most, éppen a könyvfesztiválra megjelent, Kockacukor című könyvednek főhősét ugyanígy hívják - neki például van önbizalma?

- A Kockacukrot négy évvel a legutolsó könyvem, a Mocsok csillag után írtam. Kockacukor az előző könyveimben - Le a csajokkal!, Le a pasikkal! - is szerepel barátként a háttérben, alakja élő személy, a valós életből. Bementem Lovranits József gimnáziumi igazgatóhoz, ajánljon a figyelmembe egy bővérű, nagydumás tinilányt, aki nem mellesleg jelentős súlyproblémával küzd, így ismertem meg az én Kockacukromat, akivel egy éven át rendszeresen találkoztunk, beszélgettünk. Ő vagány, de duci lányként, 90 kilósan nyilván eleve hendikeppel és önbizalomhiánnyal indult a párkapcsolatok terén. A főhős alakjához sokat tett egy másik lány, akinek a blogját követtem. Szerintem jó könyv lett, sőt, én úgy érzem, az eddigi legjobb könyvem...

- Az olvasás sokaknak egyfajta terápia. Hogyan járul hozzá egy tizenéves személyiségfejlődéséhez, ha magára ismer egy-egy történetben?

- A tizenéves kor kiemelten fontos olvasásszempontból is: az ekkor elhelyezett csírák igenis meghatározzák a későbbi személyiségfejlődést. Jómagam máig is építkezem a tinédzserkori olvasmányélményekből, Szabó Magda, Fekete István, Fehér Klára műveiből. Igen, később úgyis kevesebb ideje lesz a gyerekeknek az olvasásra, de amit megtanulhatnak ezekből a könyvekből, az az, milyen szemszögből tekintsenek a saját életükre?

- Ha ezt az interjút egy tini is olvassa és szívesen fogna írásba, hogyan biztatnád?

- Írja meg önmagát! Mindig az lesz érdekes, amire a kortársai is ráismernek. Vallom, hogy ha a valóságban nem is, a fantáziánkban megtörténhetnek jól is a dolgok. Mindig hangsúlyozom a találkozókon, hogyan bújtam ki a saját kis gubómból, s erről citálni szoktam egy remek Eric Berne idézetet is, az író Emberi játszmák című könyvéből. Igenis fontos, milyen mesét szeretsz gyerekként, mert később olyanná válsz majd. Én például imádtam gyerekként a Rút kiskacsát és a Kisvakondot, így az én íróvá válásom arról szól, hogyan lettem tulajdonképpen hattyú, de lehetőleg kék, zsebes nadrágban. Ezért a lehető legjobb tanácsom az lehet, ha tinédzser vagy, mindenképpen add meg az esélyt a saját tehetségednek!