2011.02.27. 06:21
Nélküled halott vagyok! Titkos üzenetek helyett virágzó kankalin nőnapra
FMH - Vészesen közeleg a nőnap, amit ki-ki másként él meg. Van, aki élből elutasítja, hogy ezen az egyetlen napon szinte kötelező virágot vinni anyának, nagyinak, barátnőnek, kedvesnek. Más készül rá, gondosan kiválasztja a tavasz hírnökét, de melyik az? Ennek járunk utána.
Az üvegház végtelenjében színpompa, olyan, amilyet órákig elnézegetne az ember, de valószínűleg csak akkor, ha nőből faragták. A velencei dr. Entz Ferenc szakképző iskola kertészetében akkor már tavasz van, ha a csodás színekben tobzódó kankalinok útra készen állnak. Az egyik gördülő asztalon ötezer virág bújik egymáshoz. Nem fáznak, hiszen ezek a növények inkább hidegigényesek, de az asztal szűkiben a hivatalos nevükön anyakönyvezett virágok, a primulák jól elférnek, amíg a férfiak nem jönnek rá, ideje tavasz- és hölgyköszöntő cserepest vásárolniuk.
- Érdekes növények ezek - mesélte Auer Gyula, tavaszi, egynyári, őszi virágok és egyéb növények, tápoldatok, virágföldek mindentudója, egyébként a diákok egyik oktatója, a kertészet vezetője. - Ha a napokban tapasztalt mínusz hét fokba kitennénk őket, megfáznának, de ha a nőnap után - hogy az otthon melegében ne induljon idő előtti hervadásnak - kitesszük a hideg ablakba - vagy ha van kertünk, oda ültessük -, a késő tavaszi fagyokat kibírja. A kankalin télálló virág, de csak kint tud felkészülni a tél kihívásaira. Amelyik virágot időben kiültetik a kertbe, fokozatosan felkészül a télre. A primula-kankalin még októberben is gyönyörűen virágzik a kertben.
Az asztalokon az óriás virágú sárga uralja a többieket, érthető, a neve is Herkules. Az apróbb virágú, aminek a levele is eltér Herkulesétől, nőnapra lesz igazán üde, friss, kívánatos virágocska. Auer Gyula úgy mesélt róla, mint egy falusi lánykáról, aki a tavaszi szélben kipirult, de kicsit szégyenlős, ha legény közeledik. Érkezett is, Béres Gábor diák személyében, aki két társával, Magyar Barbarával és Nagy Viktóriával egy héten át, a gyakorlati órákon ápolgatják a növényeket. Az egyik virágházban a kankalint, köztük a Danielát, amelyik inkább Valenin-napi virág, nőnapra már kissé középkorú lesz, egyöntetű rózsaszíne még szép ugyan, de addigra túl lesz élete virágán.
A virágnyelv, amelyet a törökök - később mások is - előszeretettel alkalmaztak titkos üzenetek és szerelmi vallomások közvetítésére, régi találmány. A kankalin vagy primula azt üzeni a kedvesnek, hogy nélküled halott vagyok, de ha lehet ne vegyük ennyire komolyan a virág nyelvét, csak tegyük hűvősebb helyre, hogy sokáig virítson. A papucsvirág, azaz a Carceolaria üzenetét nem tudjuk, de érdemes rá is gondot fordítani. Felfújt virága olyan, mint egy parányi, színes papucs. Manólábak tudnának belebújni, de helyette ezt a virágot is óvjuk a melegtől, úgy sokáig pompázik.
Papucsvirág, kankanlin, cinerária - mindegy melyiket választják az erősebb nem tagjai, ne is gondoljanak bele mit közvetít, hétfőn, kedden vagy vasárnap, nőnaptól függetlenül, egyszerűen csak állítsanak haza vele! Meglátják, üzenet nélkül is frenetikus lesz az öröm!
A hölgyek legyenek kedvesek, testvérek, barátnők, anyák, nagymamák mindig örülnek egy szál virágnak. A vörös rózsa szerelmet üzen, a fehér a báj, az ártatlanság, a tisztaság és a diszkréció megtestesítője. A fehér szegfűt kevesen kedvelik, pedig virágnyelvén a tiszta és rajongó szerelmet üzeni, sok szerencsét is kíván, de igaz, egyes esetekben lehet a megvetés jele is. (Ezzel az gondolattal ne vegyünk belőle fehéret!) A nefelejcs az igaz szerelem és "sose felejts el!" felhívását közvetíti, a gardénia pedig az öröm mellett szintén a tiszta szerelemről mesél.