Sorra szedi áldozatait a Vasmű úti kátyú

Lapunknál már csak a dunaújvárosi autósok szeretnék jobban, ha végre pont kerülne az ügy végére:

Az önkormányzat illetékes irodáján szerettük volna megkérdezni, mikor számíthatunk végre kátyútlanításra a városban. Ám hivatalos válasz tegnap délutánig nem érkezett szerkesztőségünkhöz.

Csupán annyit sikerült kiderítenünk, hogy rendőrségi jegyzőkönyvvel a kézben érdemes besétálni a pogármesteri hivatal városüzemeltetési igazgatóságára annak, aki kárigényét szeretne bejelenteni. Enélkül ugyanis csak halovány esélye van a hétköznapi autósnak arra, hogy jogos kárát megtérítsék.

Dunaújvárosban a márciusi úthibaszámlálás során közel kétszáz kátyút vettek hivatalosan is lajstromba, amelyről akkoriban tájékoztatták a közgyűlést. A szükséges javításokat elvégezték, ám az elmúlt hónapok nem kímélték az úthálózatot, és, ha lehetséges, akkor a korábbiaknál is nagyobb repedések és lyukak tátonganak városszerte.

Pedig a márciusi javítás a harmadik volt néhány hónapon belül. Tavaly decemberben ugyanis százötven, januárban pedig újabb másfélszáz úthibát tártak fel a város belterületén.

A vonatkozó jogszabályok szerint az közútkezelőnek, illetve az önkormányzatoknak úgynevezett javítási kötelezettségük van. Országos főutak esetében egy nap, másodrendű főutak esetében két nap, önkormányzati belterületi utakon pedig tíz napon belül ki kellene javítani az úthibákat. A gyorsjavításokat azonban átmenetileg megúszhatja az adott útszakasz üzemeltetetője, ha a hibákra figyelmeztető, sebességkorlátozó táblákat helyez el a szóban forgó szakaszon. Gyorsjavítás helyett tehát a táblázás is választható , és, mint oly gyakran látjuk, ez tűnik az egyszerűbb megoldásnak.

Persze országos szinten, a vidéki közúthálózat esetében sem feltétlenül rózsás a helyzet. 2010-ben nem kevesebb mint kilencvenhatezer tonna kátyúzóanyagot használtak fel országszerte. Az állami kezelésben lévő harmincezer kilométeres közúthálózatot hetvenhét üzemmérnökség tartja rendben.

Az utak üzemeltetőivel szemben egy ügyvéd, dr. Kúthy Zoltán is pert indított, méghozzá sikerrel. Több százezer forintos kárát először nem akarta megtéríteni az út fenntartója, ám az ügyvéd nem hagyta annyiban a dolgot, és végül érvényt szerzett igazának. Bírósági perig az átlagos közlekedő azonban ritkán jut el, mert a perköltségek magasak, az ügy jogerős lezárása pedig rossz esetben akár két évig is elhúzódhat.

Ha már megtörtént a baj, dokumentáljunk!

Ha jelölés nélküli kátyúba hajtottunk, és anyagi kárunk keletkezett, ne hagyjuk annyiban a dolgot. Hívjunk rendőrt az esethez – ha nem szívesen jönnek se adjuk fel, ragaszkodjunk hozzá, várjuk meg őket, vetessük jegyzőkönyvbe a történteket. Készítsünk fotókat, amelyeken jól látható és azonosítható a helyszín, s fényképezzük le a kátyút és a sérülést is. Kárigényünket, jogi úton, az út kezelőjénél érvényesíthetjük.