Vittünk és kaptunk is mosolyt: átadtuk jótékonysági akciónk adományát

Az első meglepetés az újságírót éri:  a bemutatkozásnál nevem hallatára bekiabálnak a nappaliba, ahonnan az egyik lakó,  csinos ifjú hölgy érkezik. Nyújtom a kezem, mondom a nevem, mire fölragyog a szeme: én is Hajnal Csilla vagyok! Csilla kedvesen invitál befelé, ahol a többiek  már megismerkedtek lapunk főszerkesztőjével. Elekes András kicsivel korábban érkezett, így aztán volt idő, hogy a lakók korelnöke, a húszéves Taki, azaz Takács István körbevezesse a házban, megmutassa a szobákat, elmesélje, ki kivel lakik. A falakat, polcokat nézve persze ki lehet találni, melyik szoba a fiúké, melyik a lányoké, Taki például autókkal dekorálta tele a maga részét, a lányoké  meg csajos, virágos, sok-sok apróságtól otthonos.
Ahogyan amúgy az egész ház is: most éppen huszonegy, középsúlyos értelmi fogyatékos gyerek, vagy inkább  már fiatal él a  megyei gyermekvédelmi központ martonvásári lakóotthonában.
- Most nincs itt mindenki velünk.  A gyerekeink között van autista, magatartászavaros, aki nehezen tűri az idegeneket, a tömeget, és van súlyos Down-szindrómás kislányunk is. Velük majd szentestén leszünk együtt, akkorra jönnek a régiek közül is néhányan vendégségbe - ezt már Kiss Zsoltné Edit, az egység vezetője meséli, aki házvezető kollégáival - Mészáros Irénnel, Cservid Erzsébettel és Juhászné Besenyei Edittel - együtt készül a közös  ünnepre.
-  Mert innen nem megy haza senki karácsonyra, hiába van  családja minden gyereknek. Van, aki egészen közel lakik, de hiába hívják, sosem jön, hogy meglátogassa a gyerekét  -mondja szomorú mosollyal Edit, miközben hol az egyik, hol a másik lány jön, hogy átölelje, megsimogassa, megszorítsa a kezét. Edit mindenki anyuja, mamija, árad belőle a szeretet, talán ezért is igyekeznek annyira a közelében lenni a gyerekek. Szentestére műsorral készülnek - meséli, és ezt most nekünk is megmutatják: ajándékul az ajándékért.
Ég a gyertya ég,  el ne aludjék, szíveinkből a szeretet,  ki ne aludjék - Ágoston Diána szaval tiszta, szép hangon, aztán a többiek állnak fel sorban, József Attila, Ady Endre versével. A nehezen beszélő Jankó is elmondja a magáét, és aztán jön a Mennyből az angyal, meg a Kiskarácsony, nagykarácsony - elvarázsolódva éneklünk a főszerkesztővel, a fotóssal  együtt a gyerekekkel.

Csend lesz egy pillanatra, aztán persze tapsolunk. Deresné Tanárki Mária, a gyermekvédelmi központ vezetője arról beszél: ilyen összefogást, mint idén,  még nem tapasztalt, s erre  nagy szükség van, hiszen bármennyire igyekeznek megadni mindent a gyerekeknek, sajnos vannak korlátok. A  sok jószándékú adományozó jóvoltából  különlegesen  szép lesz az ünnep a hálózat minden otthonában - ezért köszönet jár a Fejér Megyei és a Dunaújvárosi Hírlap szerkesztőségének  és olvasóinak is.
- Régen gondoltam már arra, hogy egyszer karácsony táján eljövök egy ilyen házba, mint ez, mert azt mondták nekem: itt nagyobbra nő a szeretet. És ez tényleg így van... Ha majd később  mesélek erről a karácsonyról,  a  legszebbek egyikeként fogom emlegetni - Elekes András meséli, hogyan hozta a nagy gumigyár egyik vezetője a zsákba összehordott sok százezer forintot, s hogy még mindig van ígéret újabb összegekre.
A szépen terített asztal mellett még beszélgetünk a lányokkal: tusfürdőt, fülbevalót, könyvet, telefont kértek ajándékba, de a legszebb mégis Taki kívánsága. István napján ő arra vágyik, hadd mehessen  el Edithez, látogatóba...

Köszönjük az adományt  az Alphavet Kft.-nek, az Aranybulla Rt.-nek, a Gorsium-Coop Rt.-nek, a Hankook Tire Magyarországnak, a Karsai Holding Zrt.-nek, a Mikulásfalva Kft.-nek, a Szuna Kft.-nek és mindenki másnak, aki névtelen adományozóként vett részt jótékonysági akciónkban. A névre szóló ajándékok vásárlása után megmaradt összeggel a központ az  égetőkemence árát pótolja ki.