Dinnyés

2016.09.19. 04:40

Fecskebúcsú a Dinnyési-fertőn

Kisboldog-asszony napját tartja a hagyomány a hazánkban fészkelő fecskék vándorútja kezdetének. A Dinnyési-fertőn Fenyvesi László mesélt az érdeklődőknek e kedves madarakról.

Lovász Lilla

Az utóbbi években megfogyatkozott a fecskék száma. Azért, hogy megmaradjanak kedves madaraink, mi is tehetünk - a dinnyési Fertőn erről is beszélt a szakember .

- Sokan már gyermekkorban megszeretik a fecskéket, ami nem csoda, hiszen a hazánkban fészkelő három fecskefaj közül kettő, a füstifecske és a molnárfecske is igen szorosan kötődik az emberhez: fészkeik közel elérhető magasságban az épületek körül, ereszek alatt találhatók. Harmadik fecskénk, a partifecske kolóniái ugyan a városi ember szeme elől kissé rejtettebben, a folyók menti szakadópartfalak, illetve homokbányák környezetében találhatóak, ám kirándulásaink során így is gyakorta találkozhatunk velük - mondja Fenyvesi László, a Dinnyési-fertő Természetvédelmi Terület környezeti nevelője.

Fenyvesi László és kollégái ebben az évben Fejér megyében több mint 3000 füsti fecske fiókát gyűrűztek, a gazdák és az állattartó telepek vezetőinek közreműködésével. A jövőben folytatni szeretnék a fecskék védelmét célzó kutatásukat

A Madárdal tanösvényen rendezett Fecskebúcsú látogatói az alkonyi fényekben az égen gyülekező, mintegy félezer villásfarkút kémlelik: az esti magasrepülés után a fecskecsapat hirtelen lecsap, és közvetlenül a nád fölött cikázva, szemmel alig követhetően tűnik el a nádszálak között. A madarászok munkához látnak, jó pár fecskére kerül egyedi sorszámmal ellátott jelölőgyűrű, a résztvevők pedig útjukra engedhetik a vidáman csivitelő madarakat.

- Két gyakrabban látott fecskénket röptében is könnyen megkülönböztethetjük: a füstifecske farka villás, mind a tojó, mind a hím esetében, torka pedig vöröses, míg a molnárfecske csupán fekete-fehér ruhában röpdös, amelyen feltűnő a felülnézetből látható széles fehér farokcsík. A partifecske szintén akár távcső nélkül is elkülöníthető másik két társától: tollazata barnásszürke, ami jó rejtőszín a partfalakon, míg a füsti- és molnárfecske fekete tollai csak úgy csillognak, miközben a madarak a napsütésben cikáznak.

Ahogy sok madárfaj, így a fecskék száma is csökkenőfélben van, közel húsz éve: az élőhelyek megváltozása, a megfelelő fészkelőhelyek számának csökkenése, a hagyományos mezőgazdasági gazdálkodás eltűnése, az intenzív szúnyogirtás, illetve a klímaváltozás okozta túlságosan csapadékos, valamint extrém száraz időszakok időtartamának és gyakoriságának emelkedése mind-mind a veszélyeztető tényezők között vannak, sorolja a szakember.

Fenyvesi László és kollégái ebben az évben Fejér megyében több mint 3000 füsti fecske fiókát gyűrűztek, a gazdák és az állattartó telepek vezetőinek közreműködésével. A jövőben folytatni szeretnék a fecskék védelmét célzó kutatásukat

- A füstifecskék sárból tapasztott, felül nyitott fészküket legszívesebben állattartó telepek környezetébe, főként szarvasmarha- és lóistállók belső tereibe rakják. Ám mivel a hagyományos állattartási formák megszűnőben vannak, a madarak száma is csökken. Egy részük sikerrel költ falvakban, városokban is, ám sajnos az ember nem könnyíti meg a helyzetüket: sokan a mai napig leverik a fészkeket, mondván, hogy alatta fecskeürülék-halom keletkezik... Hasonló problémával szembesül a molnárfecske is, amely az épületek külső falain építi felül is zárt, csupán egy kis berepülőnyílással rendelkező sárlakását . Pedig az ürülék okozta kellemetlenségnek néhány deszkalap fészek alá való felszerelésével könnyedén elejét vehetnénk - magyarázza Fenyvesi.

Emellett magát a fészekrakást nehezíti, hogy tavaszaink egyre szárazabbak, s a fecskék így alig találnak sárlelőhelyet. Ez a probléma is olyan, amelyen mi magunk is javíthatunk: saját hátsókertünk egy sarkában rendszeres locsolással egy sáros tócsát kialakítva jó néhány pár számára nyújthatunk segítséget - nem beszélve arról, hogy a vízforrás temérdek más élőlény számára jelentheti az életet.

Vannak azonban olyan globális tényezők, amelyeken aligha tudunk csupán saját erőnkből változtatni. Mivel a fecskék táplálékát kizárólag repülő rovarok jelentik, az eltúlzott szúnyogirtás, illetve egy-egy hirtelen jött, napokig, hetekig tartó hideg idő visszavetheti ezen ízeltlábúak számát, megtizedelve a fecskeállományt is. A fecskék költési stratégiájához ugyanis hozzátartozik, hogy a szülőmadarak, ha nincs elegendő táplálék az átlagos számú négy-hat fióka etetésére, sorra kilökik a kicsiket a fészekből, hogy legalább ne mindannyian pusztuljanak éhen. A kisebb mennyiségű táplálék ugyanis nem lenne elegendő mindegyikőjüknek, így a fészekalj teljes pusztulásához vezetne. Ha viszont kevesebb a fióka, akkor talán sikerül egy-kettőnek túlélni. A fészkek alatt talált fiókák tehát erre a problémára utalnak.

- Jó lenne, ha minél többen ismernék meg a fecskék szokásait, szerettetnék meg gyermekeikkel ezeket a kedves teremtményeket - foglalja össze Fenyvesi László. - Összefogással megelőzhetnénk azt a csökkenő tendenciát, amely, ha így folytatódik, tíz éven belül akár a fecskék hazánkból való eltűnéséhez is vezethet.

Címkék#Dinnyés

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!