Életmód

2015.05.02. 08:59

A bánatot gondozni kell, de hogyan?

Bagdy Emőke rámutatott: nincs zökkenőmentes emberi élet, mindig jöhetnek kritikus időszakok. Ám azt is elmondta, hogyan vészelhetjük át ezeket, miként dolgozhatjuk föl a traumákat.

Bokros Judit

Veszteségből nyereség, vereségből győzelem – e megnyerő címmel került sor Bagdy Emőke pszichoterapeuta, klinikai szakpszichológus, számos sikeres könyv szerzőjének legutóbbi fehérvári előadására, amely telt házat vonzott a Fejér Megyei Művelődési Központ színháztermébe. Nem is csoda, hiszen ki ne szeretne jól kijönni egy-egy válságból, s ki ne szeretné megtudni, hogyan lehet életünk nehézségeit jobban kezelni?

A közönséget a témán túl az ismert és kedvelt előadó személye is vonzotta, Bagdy Emőke ugyanis igen közvetlenül, a szakmai információkat is érthetően átadva, segítő szándékkal juttatja el a pszichológia üzenetét a szélesebb nyilvánosságnak.

Előadását azzal vezette föl: hiába szeretnénk, nincs olyan, hogy valakinek az életében ne következzen be trauma, veszteség. Nincs zökkenőmentes élet, „nem futhat le minden bársonyszalagon” – fogalmazott. Amiért eljött, az az, hogy megossza a hallgatósággal, hogyan lehet tudatosabban, ügyesebben túljutni egy-egy traumán, válságon.

Bagdy Emőke népszerűsége közismert, hiszen igen közvetlenül, segítő szándékkal érthetően magyaráz
Fotó: Molnár Artúr

Ezután Eriksonra hivatkozva részletesen beszélt arról: emberi életünk során meghatározott életszakaszok vannak, bizonyos életfeladatokkal, amelyeket megoldva új szakaszba lépünk. Egy-egy ilyen szakaszváltás is krízispont lehet, mert jön egy új feladat, s még nem tudjuk, hogyan kell megoldani. A normatív krízisek be vannak tehát ültetve a fejlődési folyamatba, és amit egy-egy életszakaszban megoldottunk, az a következőben munícióként szolgálhat. Ha valami kimarad, sérül a fejlődési folyamat, később probléma adódhat

Bagdy Emőke részletesen beszélt az életszakaszokról, a csecsemőkortól kezdve, amikor a megmaradás, az ősbizalom kialakítása a fontos. Aztán jöhet a többi, például a világ felfedezése, a nemi szerepek megerősítése, később az identitás kialakítása, az életfeladatunk meghatározása, majd az ember eljut a párválasztáshoz, a pályaválasztáshoz. Közben érhetik krízisek, amelyek következtében egyesek 40-50 évesen nagy váltásba kezdenek, mert úgy érezhetik: másként szeretnék folytatni, vagy olyat akarnak megélni, ami kimaradt.

A traumáról szólva Bagdy Emőke kifejtette: az mindig váratlan, sokkoló hatású esemény. Bekövetkezhet például baleset vagy valakinek az elvesztése, gyász, betegség miatt. Hallhattunk arról, hogyan lehetséges e traumák feldolgozása, miként jöhetünk ki győztesen egy-egy sokkoló hatású, mély lelki nyomot hagyó helyzetből.

A pszichoterapeuta hangsúlyozta: az elfojtás káros, a „seb” titokként kezelése eltávolít másoktól, ezért nem szabad a bennünk lévő fájdalmat, érzéseket temetni. „A bánatot gondozni kell!” – fogalmazott, különben az egészség is rámehet a titkolózásra. Felelősek vagyunk lelkiállapotunkért, az egészségünkért. Beszélni kell a történtekről, mesélni, mesélni, akár többször is, hiszen a lelki rendszer ezzel „szellőzik”.

Fontos a gyászmunka, mert ilyenkor a lélek valóban komoly munkát végez. A veszteségnél jó, ha van társ, aki segíti ezt a gyászmunkát, amiben az emlékezés is szerepet kap. Traumák feldolgozásakor belső lelki potenciálok állnak az ember rendelkezésére, több lelki felszabadítási út kínálkozik.

Az egyik a „távolítás”, amikor úgy tekintünk magunkra, a helyzetünkre, mintha mindez mással történt volna meg. Az sokat segít, ha a trauma következménye nem végzetes. A másik módszer a felülemelkedés: az ember úgy néz az életére, mintha hegycsúcson lenne. Ez csökkentheti az esemény jelentőségét. Aztán segíthet az spirituális vagy vallásfilozófiai dimenzió is, amikor a „végtelenre” nyitunk, és magasabb erőre bízzuk magunkat, sorsunkat. S amit még kiemelt a pszichoterapeuta, az bizony a humor szerepe. Nagyon sokat jelent, ha tudunk nevetni magunkon, saját nyomorúságunkon – már ha olyan a helyzet.

Az egyéni utakon túl Bagdy Emőke megemlítette a társas traumafeldolgozás szerepét, amikor mástól kérünk segítséget. Nagyon fontos: merjünk segítséget kérni! Akár szakembertől is, ha úgy érezzük, nem boldogulunk.

E munícióval távozhatott az előadás hallgatósága, s az elhangzottakból talán lesz olyan, ami valóban segíthet a nehéz időkben.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!