A fal adja a másikat

Az emberek évszázadok óta játszanak olyan ütős labdajátékokat, ahol a labdát vagy a falnak ütik, vagy oda-vissza adogatják egymásnak egy háló felett. A 19. században született meg egy labdajáték, amelyet úgy hívtak, hogy rackets, és a londoni adósok börtönben jött létre. Ez nem egy elzárt épület volt, hanem egy falakkal körbezárt-őrzött nagy terület, amelyen belül a fogvatartottak szabadon mozoghattak és többek között sportokat is űzhettek. Maga a játék a játék a börtönből kiindulva nagyon népszerű lett az iskolákban és ezen iskolák valamelyikében alakult ki 1830 táján. Állítólag a diákok miközben arra vártak, hogy bemenjenek a rackets-pályára egy másik teremben a falnak ütögették a labdát. Később rájöttek, hogy puhább labdával, sokkal változatosabbak az ütések, maga a játék pedig jóval nehezebb. Az elnevezés, squash, angolul a következőket jelenti: szétlapít, összeprésel, valamint plattyan, tottyan vagyis a puha labda viselkedésére , az általa keltett hangeffektusra utal. Magyarországon helytelenül a fallabda elnevezés került a köztudatba a nehezen kimondható és leírható squash helyett. Ez azért pontatlanság, mert a fallabda egy kategória, amelybe olyan rokon sportágak tartoznak, melyekben kézzel, ütővel, vagy valamilyen más eszközzel a falra/falakra juttatják a labdát. Ketten, de négyen is játszhatják. A pálya 9,75 m hosszú és 6,4 m széles. A mérkőzés megkezdése előtt a játékosoknak öt percük van arra, hogy bemelegítsenek. A bemelegítés után az ütő megpörgetésével döntik el, hogy ki adogat először. Aki megnyeri a pörgetést, az adogat. A játékos abban az esetben nyeri meg a labdamenetet, ha ellenfele a tinre üti a labdát, vagy ha a határvonalakon kívülre üti a labdát, vagy ha nem tud beleütni a labdába, mielőtt az másodszor is pattanna a padlón. A tin egy fémmel borított, 0,45 m széles sáv a főfal legalján. A labdamenet közben a játékosok megüthetik a labdát közvetlenül a levegőben (röpte), vagy az után, hogy egyet pattant a padlón. Az oldalsó és a hátsó falak is használhatóak.