Amit tudni illik a wellnessben - Az íratlan szabályokat is be kell tartani ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát

Nem ártana megírni a wellnessezés illemtankönyvét - fakadt ki ismerősöm az egyik négy csillagos hotelben eltöltött néhány napi pihenésről hazatérve. Illemkódex írására természetesen nem vállalkozhatunk, csak arra, hogy a teljesség igénye nélkül felhívjuk a figyelmet néhány írott és íratlan szabályra, annál is inkább, mert ezrek töltik majd a húsvéti ünnepeket a wellness hotelekben.

A szállodába érkezve, a pihenést nyilván a medencék, szaunák kipróbálásával kezdjük. Ezzel kapcsolatban az első, s szigorúan betartandó illemszabály: vízbe szállás, szaunázás előtt és után kötelező zuhanyozni. Nemcsak a medencék tisztaságának megőrzése, hanem bőrünk védelme végett is. Illik tudni azt is, hogy a szauna fülkében nincs helye a papucsnak, a törölköző használata viszont nemcsak kötelező, de miután arra tudunk ülni, feküdni, hasznos is S ildomos tudni, hogy ha belépésünkkor már vannak a fülkében, illik köszönni, majd csendben maradni.

Ha odafigyelünk az írott és íratlan szabályokra, a körülöttük lévők is jól érezhetik magukat szabadságuk ideje alatt Fotó: Borbély Béla

A wellness elemek első számú sztárja a jacuzzi. Miután mérete miatt egyszerre kevesen használhatják, nem illik órákra lefoglalni. Ugyanez vonatkozik az élményelemekre is: 5-10 perc után illik másoknak is átengedni a használatukat. Van illemtana az úszómedencében való tartózkodásnak is: úszni a medence hosszabbik, s lehetőleg a jobb oldalán célszerű, a vízbe ugrálni, labdázni, a pároknak pedig szoros összefonódással kimutatni az érzelmeiket nagyon nem illendő. Mint ahogy a vacsorához neglizsében s papucsban lecsoszogni sem. Az étkezésnek meg kell adni a módját azzal is, hogy illendően felöltözünk. S hogy mi az illő öltözék? A hölgyeknek egy csínos blúz, elegánsabb felső, cipő, vagy szandál, a férfiaknak pedig hosszú nadrág, ing, esetleg igényesebb póló. (Ne tessék mérgelődni: a nyakkendő azért nem elvárás!) A reggelihez nem kell "kiöltözni", megfelel a sportosabb szerelés is, ami azonban nem azonos az úszónadrággal, fürdőköntössel.

Szót kell ejteni néhány, az étkezéssel kapcsolatos "furcsa" jelenségről is. A reggeliző vagy vacsorázó vendégek némelyike, talán attól félve, hogy "nem jut", a lepotyogásig megpakolja a tányérját. Rázsúfol hideget, meleget, szinte mindent, amit a büféasztalon lát, s többnyire persze ott is hagyja egy részét. Felesleges a "spájzolás". A személyzet folyamatosan tölti fel az üresedő tálakat, s lehet akár többször is repetázni. Azt pedig talán említeni sem kell, hogy míg az étteremben korlátlanul lehet fogyasztani, kivinni tilos az ételt. S nem árt tudni, a kicsempészett ételt több szállodában borsos áron kifizettetik.

Külön írást érdemelne, miként lehet békésen, másokat nem zavarva eltölteni néhány napot gyerekkel a wellnessben. Mivel szinte törvényszerű, hogy ilyenkor a legtündéribb csemete is "elereszti magát", a helyzetet illik higgadtan, halk szóval kezelni. S persze, figyelni kell arra is, hogy szemünk fénye ne ébressze hajnalban a folyósón rohangálva az emeleten lakókat, s ne éjszakába nyúlóan "produkálja magát".

S azt se tessék elfelejteni: a papírvékony szállodai falakon minden, tényleg minden, áthallatszik.