Brazíliában tanulta ki a szakmát - A betegsége és az abból való felépülés változtatta meg gyökeresen Katalin életét

Feketéné Bokor Katalin egy határozott és mindenek előtt kitartó jellem, illetve - a szó legnemesebb értelmében - igazi csodabogár. Ahogy beszélgetünk a hetednapi reformadventista vallású, természetgyógyász és egyben író asszony életének különböző állomásairól, rájövök: nem lehet csak úgy visszamenni az időben. A történetet az elejéről kell kezdeni, onnan ahol egy Erdélyből érkező nő átlépi a magyar határt, a szíve alatt hordott magzattal.

- Heten vagyunk testvérek. A szüleim Mezőberényben telepedtek le és míg művelték a földet a határban nagyobb bátyáimmal, engem leültettek a nagy diófánk tövébe a 7 és 9 éves testvéreimmel. Ekkor, másfél esztendősen jelentkeztek a betegségem első tünetei: gennyes kelések a bal csípőmön. Hat hónapig voltam kórházban, majd odaadtak édesanyámnak, hogy vigyen haza meghalni - mesél Katalin, akinek szülője szerencsére értett a természetes orvosláshoz.

Később, amikor felnőtt fejjel újra orvoshoz fordult, nem akarták elhinni neki, hogy túlélte a csont tuberkolózisként diagnosztizált betegséget. A hévízi kórház főorvosa 1968-ban, a másodszori csípőműtét után mondta: Köszönje meg a szüleinek, hogy vegetáriánusok voltak, mert olyan tiszta a vére, hogy kidolgozta a betegséget.

Ez az egyik dolog, amit a 74. életévét betöltött asszony a szülői házból hozott, és később tovább is fejlesztett: mostanra minden állati eredetű dolgot száműzött az étrendjéből, és mintegy harminc éve nem szedett be semmilyen gyógyszert, vitamint, vagy táplálékkiegészítőt.

A másik öröksége a reformadventista vallás, ami miatt gyakorta került szembe a rendszerrel.

- Az általános iskolában, a későbbi tanulmányaim során és a munkahelyen is nehéz volt elfogadtatni, hogy nem dolgozom és nem tanulok szombaton. A gyors-gépíró tanárom szerint Kádár titkárnője is lehettem volna, ha nincs ez a szeszélyem . De sok jóakaróm is akadt az életemben - mesél az asszony, akinek egy percig sem fordult meg a fejében, hogy a könnyebb utat választja.

Feketéné Bokor Katalin és férje együtt vették át a várostól kapott Civil Kurázsi életműdíjat
Fotó: Czöndör Mihályné

A természetgyógyászat kiújuló betegsége miatt került a látóterébe. Több műtét, rengeteg kórházban töltött év van a háta mögött. Végső kétségbeesésében utazott ki 1986-ban Brazíliába, az egyik rokonához: de csalódnia kellett. Az orvos, aki a mentsvára lehetett volna, úgy döntött, nem műti meg Katalint.

Azonban az élet tartogat érdekes fordulatokat, ez is egy volt a tarsolyából: Katalin hat hónapra bekerült egy természetgyógyászati klinikára, ahol olyan kezelésben részesült, melyben addig soha: hetekig csak folyadékot vehetett magához, agyagos pakolásokat kapott, és hideg medencében kellett üldögélnie, de jobban lett. Azután a hat hónap után több mint húsz évig nem fájt se a lába, se a csípője.

Katalin ráadásul nem csak hogy meggyógyult, de rengeteget is tanult. Megjelent könyvei ma már számos család polcán ott pihennek.

Kálváriája azonban nem itt ér véget: A kor és a nehéz fizikai munka okán 2012-ban bal csípőjét harmadszor is fűrészelni kellett, a székesfehérvári megyei kórházban Bucsi László és csapata protézist ültetettek be neki, amiért a mai napig hálás.

- Mikor a műtétet megbeszéltük, a doktor úr azt mondta: nincs olyan, aki a háború alatt ebben a betegségben szenvedett, és még mindig élne - magyarázza Katalin.

A szépkorú asszony állítja, napjainkra rengeteg, menthetetlennek nyilvánított betegnek segítettek az általa alkalmazott terápiák. Nem tartja magát gyógyítónak, csak - ahogy ő fogalmaz - a jó Isten kezében egy kicsinyke eszköznek.

Munkáját a város is elismerte, ahol 1970 óta él és dolgozik, nemrég egy Civil Kurázsi életműdíjjal.

- Adekvát táplálkozás, mely megtisztítja testünk legfontosabb elemét, a vért, belső, lelki béke, testi, alapvetően a föld anyagaira épülő kezelések - én azt vallom, hogy ez az a három összetevő, ami az egészséghez kell - szögezi le Feketéné Bokor Katalin, aki saját életével tanúskodik ezeknek a gyógyító erőknek a meglétéről.