Duplán bizonyít a lábdoki: nőként nehezebb, de a lovakért és a vasért megéri

- Már kicsi gyerekkorom óta szeretem a lovakat. Ötévesen ültem először nyeregbe, s azóta is rendszeresen lovagolok. Hatéves koromban kaptam az első lovamat, s azóta is mindig van saját hátasom - meséli a 25 éves Kajos Viktória, honnan is indult. A fiatal lány persze a lovaglás mellett megtanulta a lóápolást, és mindig nagy érdeklődéssel figyelte a patkolókovács munkáját, amikor vitték a lovát patkolni. - Már akkor nagyon tetszett ez a szakma, bár nem tudtam, mi is zajlik igazán a munkafolyamat során - emlékezik vissza Viktória, mi indíthatta el benne e tipikusan férfimunka iránti vonzalmat. Később azonban változott a kovácsmesterség helyzete: ma ugyanis már nem a ló megy a kovácshoz, hanem fordítva.

- Ekkor kezdett el vonzani a szakma, mivel alaposabban megfigyelhettem a patkolást - körmölést. Ezért érettségi után nem volt kérdés, hogy én ezt szeretném csinálni!

Viki Kaposváron végezte a kétéves patkolókovácsi képzést, majd egy éven keresztül inasként dolgozott egy tapasztalt kovácsnál, ahol kitanulta a szakma csínját-bínját. Azóta saját praxist alakított ki Móron és környékén. Vannak kovácsversenyek, amelyeken szeretem megmérettetni magam. Több alkalommal voltam Jósvafőn, ahol évente nemzetközi versenyt rendeznek. Ottani szereplésem kapcsán jutottam ki Dániába három kollégámmal együtt, ahol versenyeztünk, és betekintést nyerhettünk az ottani képzésbe mesél szakmai eredményeiről a fiatal lány, akinek a legnagyobb álma nem meglepő módon az, hogy legyen egy saját tanyája, ahol állatokat tarthat. Ez az életmód a nagyvárosi ember számára is érthetően vonzó.

A móri Kajos Viktória az álmait éli: már fiatalon tudta, hogy a lovak mellett akar dolgozni, és most munkájával segíthet rajtuk
Fotó: Koppán Viktor

- A lovak szeretete az, ami motivál a munkám során. Jó érzéssel tölt el, amikor rendbe tehetem, meggyógyíthatom a lábaikat. Nem véletlenül hívnak minket lábdoktornak.

A munka azonban sokkal keményebb, mintsem hogy a lovak szeretete elég legyen hozzá. Akkor lényegesen több nő űzné. A vas megmunkálása erős kezet, fizikumot és kitartást kíván. A 25 éves lányban mindez megvan: - A rideg fémből, ha azt felhevítjük, fantasztikus dolgokat lehet készíteni. Ez lenyűgöző. Azért, mert nő vagyok, s ráadásul patkolókovács, sokan érdekesen néznek rám. A másik tábor viszont pozitív: amikor látják, hogyan dolgozom, maximálisan elfogadnak.

Azt azért hozzátette: nőként kétszer annyit kell bizonyítani, mint férfiként. Egyszóval ez nagy kihívás összegzi Viktória , de megéri a befektetett munka.