Egy kis sakkot kaptunk az élettől - Legyőzték a mellrákot, most másoknak segítenek

Szintén közhely lehetne, ha nem lenne húsbavágóan tragikus és mindenképpen elgondolkodtató, hogy szinte nincs ma Magyarországon olyan felnőtt nő, akinek közvetlen vagy tágabb családjában, rokonságában, baráti-ismerősi körében ne lenne legalább egy mellrákkal érintett eset. A vezető női halálokok között kétesen vezető szerepet elfoglaló daganatos megbetegedések között is előkelő helyen számon tartott mellrákos esetek manapság a 30-40 éves korosztályt érintik leginkább. Ha eltöltenénk egy napot valamelyik honi rákcentrum várakozófolyosóin, döbbenetesen fiatal betegekkel találkoznánk. Csinos, aktív ifjú lányokkal és asszonyokkal, akik kezelésre várnak. S a számuk sajnos nem csökken, inkább évről évre emelkedik.

Az országban öt helyszínen közös sorstársprogramra   invitálták az érintetteket és az érdeklődőket - egy   kissé formabontó, az eddigiektől eltérő módon.  A fehérvári programon az Igézőben jobbára olyan hölgyekkel találkoztunk, akik már évek óta   küzdenek a betegséggel

Összefogott egy vezető, magyar testfestékeket forgalmazó és oktatással foglalkozó cég, a Mellrák után is van élet - mellrákkal küzdő és mellrákon átesett nőket támogató csoport, és a hazai legnagyobb online hennaenciklopédia, hogy az országban öt helyszínen közös sorstársprogramra invitálja az érintetteket és az érdeklődőket - egy kissé formabontó, az eddigiektől eltérő módon. Persze, nem először, hiszen a Remény és szépség napját többedszer rendezték meg, az embernek mégis az az érzése: még többször kellene. Azzal, hogy hennamotívumokat festenek rákbeteg vagy már gyógyult nők fejbőrére, vagy testére, a közös, elvitathatatlan szépségtudatra erősítenek rá, s nem mellesleg kitűnő eszmecseréket is generálnak a szervezők. Mi is ott jártunk, hogy megismerkedjünk velük.

Szögezzük le: hiába a rákbetegek sajnálatosan emelkedő száma, a Remény és szépség napja valószínűleg nem lesz tömegrendezvény soha. Az okok összetettek. A néhány hónapja betegek egyelőre igyekeznek saját és közvetlen környezetük kétségeivel megbirkózni. A fehérvári programon is jobbára olyan hölgyekkel találkoztunk, akik már évek óta küzdenek a betegséggel.

Schweininger Angéla egyenesen évtizedekben mérhetné már: 16 éve diagnosztizáltak ugyanis nála mellrákot. Felmenői között korábban sosem fordult elő ez a betegség, így az akkor laborban dolgozó asszony le volt sújtva. Végigcsinálta - kétszer is - a szokásos orvosi protokollt, rengeteg kemoterápiás, majd sugárterápiás adagot kapott, amit ismét kemóval egészítettek ki. Angéla meggyógyult, azóta belépett egy több mint ezer tagot számláló közösségi oldalas segítői-támogatói csoportba is. Mint mondja, nagyon jó érzés, ha legalább lelkileg támogathatja azokat, akik csak most mennek keresztül azon, amit neki másfél évtizede sikerült legyőznie.

Középen Schweininger Angéla, aki több mint másfél évtizede küzdötte le a betegséget, ma segítő

- Engem is mindenki támogatott, a családom kifejezetten jól állt hozzá, rengeteget segítettek, hogy meg tudjak birkózni a betegségemmel - meséli a csillogó szemű, nevetős Angéla, hozzátéve: a legjobb barátnője viszont nem tudott mit kezdeni a helyzettel, hogy esetleg el is veszítheti Angélát, s egy jó ideig kerülte őt. A barátság szerencsére mára helyreállt.

Éva vibráló, élénk, szőke, rövid hajú nő - nem lehet nem odafigyelni rá, ahogy a hennafestő kiterjedt, gyakorlatilag estélyi ruhához is viselhető nyakéket mintáz rá a természetes festékkel. Éva türelmesen ül és vár, hogy a válltól vállig érő motívum felkerüljön a testére - bár nem ismerem, de úgy érzem, legalább ennyire türelmes lehetett saját betegségével szemben. És az orvostársadalommal szemben is.

Éván most kezdi el festeni a hamarosan válltól vállig érő csodás, akár estélyi ruhához is viselhető nyakéket a feladatot önkéntesen vállaló hennafestő szakember. A Remény és szépség napján a rákbetegek ezzel is üzennek a külvilágnak, nem rejtőznek el, megmutatják szépségüket

- Én a mellrákot a 30 éves születésnapomra kaptam - jelenti be könnyedén. - Szó szerint: januárban volt a szülinapom, pár napra rá észleltem a csomót a mellemben, a hónap vége felé már diagnosztizálták is nálam a betegséget. A doki úgy fogalmazott: Éva, kaptunk egy sakkot az élettől.

Éva az a típus, aki megkettőzött erővel jött ki a rendelőből: márpedig ő ebbe nem fog belehalni. Ám sokat áldozott a mostani állapotáért: műtétileg eltávolították a melle egy részét és a körülötte lévő, hóna alatti nyirokcsomókat. Míg beszélgetünk, meglendíti bal karját: én észre sem vettem, hogy testszínű gumiborítást visel. A karja a nyári melegben bedagad, ez is a műtét mellékhatása.

- Nyugodtan fesd csak nagyra - biztatja a hennaművészt Éva. - Legyen minél nagyobb, hadd lássa mindenki: akár az esküvői ékszerem is lehetne! - lelkesedik. Ősszel ugyanis férjhez megy, családot szeretne alapítani. - Engem most már egy mellrák sem tarthat vissza! - teszi hozzá. Ahogy a többieket sem, akik a maguk módján tovább küzdenek a rák ellen, a teljes hétköznapokért, az életért.