Életmód

2017.03.17. 11:40

Ne "szaladjunk" ész nélkül! Íme a szakember tanácsai, mielőtt nekiiramodnánk a futásnak!

Székesfehérvár – Futni sikk és jó is, ezt leszögezhetjük. De vajon minden esetben jót teszünk vele magunknak? Erre válaszol a szakember, aki elárulja azt is, hogyan érdemes futni s hogy kinek nem ajánlott.

S. Töttő Rita

A futás az egyik legegyszerűbb sport, szokták mondani, hiszen csak fel kell húzni egy cipőt és nekiindulni a nagyvilágnak. Bárcsak ilyen egyszerű lenne az egész... Woth Klára – testnevelő, aki ezreket tanított már a szabadidősport fontosságára – azonban óva int attól, hogy mindenféle szakmai segítség nélkül, teljesen laikusként álljunk neki a joggingnak.  Szerinte ugyanis a futás nem mindenkinek való.

– Látom, milyen sok embernek alkalmatlan a lába és a cipője a futásra – mondja a szakember, aki rávilágít arra, hogy a népbetegségnek számító             és gyakran elhanyagolt lúdtalp esetén például kifejezetten ellenjavallt a futás.  – A bedőlt bokák ugyanis nem optimális, hanem extra  terhelést adnak a lábboltozatnak, ami azt jelenti, hogy a lúdtalpas futók   szinte a belső bokacsontjukon futnak – magyarázza Klára, aki az emberi szervezetet    egy épülethez hasonlítja, amely ha nem jól van felépítve, ha nem jól működik, elkezd különböző helyeken kopni.

Nem feltétlenül futni kell tehát mindenkinek! Testsúly, egészség és boltozatfüggő, kinek mi ajánlott, mondja az edzőnő, aki szerint megeshet, hogy valakinek a séta, az úszás vagy inkább a kerékpározás ajánlott.  Ellenkező esetben, ha valaki mindenáron ragaszkodik a futáshoz, térdkopás, derék-, vagy hátfájás lehet a vége,    elkophat a csípő, s a végén jöhet a protézis... – Sőt, sokan még protézissel is futnak, ami megdöbbentő, hiszen rokkantsághoz vezethet! – mesél tapasztalatairól Woth Klára, aki úgy véli, minden laikusnak, szabadidősportra készülőnek érdemes lenne szakvéleményt kérni minimum egy felkészült háziorvostól, hogy megtudjuk, milyen mozgásforma javasolt a mi testi adottságainkhoz, egészségi állapotunkhoz.

– A túlsúlyosok például  először maximum gyalogoljanak sík talajon, majd később, ha már hozzászoktak, dimbes-dombos terepen. Nekik az úszás és a kerékpározás is nagyszerű lehet.

Az azonban fontos – hangsúlyozza az edzőnő –, hogy minden edzést ráhangokással kezdjünk:  speciális, szakembertől származó nyújtógyakorlatokkal. Az interneten ugyanis sok „csacsiság” terjed, mondja Klára, hiszen a laikus nem lehet biztos benne, hogy a számára megfelelő mozdulatokat választotta ki, illetve hogy azokat megfelelően végzi-e. Egy rosszul rögzült mozdulatsor pedig nem csak hatástalan lehet, de káros is, hiszen ha nem megfelelő a bemelegítés, nyújtás, akkor maga a mozgás is végződhet sérüléssel, kellemetlen élményekkel.

– A bemelegítés lényege az Achilles ráhangolása a mozgásra, a sportot követő nyújtás pedig az izmok rugalmasságának megőrzése - mondja Klára.

Aki először áll neki a mozgásnak, kezdjen sétával. Nem szabad ’beleszaladni’ a teljesítménykényszer csapdájába, amely a futókra gyakran jellemző – világít rá a szakember.    – Amikor elkezd valaki futni, megeshet, hogy hamarosan  átesik a ló túloldallála. Mindenkinek megvannak a saját korlátai, nem az a lényeg, hogy  eljussunk a maratonig. A mozgás, örömfutás kell, hogy maradjon! Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek célok, de nem kell túlteljesíteni. Mert olyankor  csökken a  motiváció, az örömérzet, és sokan ilyenkor kezdik feladni,   elkerülni az edzéseket.

A szakemberrel megegyezünk abban, hogy van, akinek elég a 20 perces mozgás, más alkalmasabb a fokozatos terhelésnövelésre is. A lényeg valóban az öröm és a mozgás! S ha már érezzük, hogy tudnánk többet is, emeljük a tétet, de csak ésszel: először a mozgásidőt, majd pedig a mozgás intenzitását. De ez se legyen kőbe vésett szabály! Klára szerint, ha fáradtak vagyunk, nyugodtan vegyünk vissza a tempóból, időből, hogy jó élmény maradjon a sportolás. Amit még fontosnak tart hangsúlyozni, az a folyamatos folyadékpótlás! A szervez számára nélkülözhetetlen alapszabály! Ami viszont kőbe vésett!

Azt is érdemes kideríteni magunkról, hogy társasági futók vagyunk-e vagy inkább magányosak? Vannak, akiket a csapat motivál, másokat pedig az egyedüllét tölt fel. Az előbbieknek jönnek jól a baráti futóklubok, ahol szakemberektől lehet kérdezni, ismerősökkel együttfejlődni. Persze az utóbbiak is jól teszik, ha legalább az elején valódi szakembernek teszik fel a kérdéseiket, kérnek tőlük tanácsot.

Milyen a jó futócipő? – teszi fel jogosan a kérdést a kezdő sportoló, aki a mozgást egészségtudatossággal párosítja. Az igazán jó szakboltokban, mielőtt ajánlanak valamit,   megnézik a lábboltozatot, hogyan terhelhető. Van ugyanis, aki kívülre, más belülre terhel inkább, de nem ritka a   lesüllyedt talp és a különleges támasztást igénylő sarok sem. Mind-mind más típusú cipőt igényel.

Aki inkább természetes talajon, füvön, erdei utakon rója a köröket, válasszon inkább rugalmas talpú, könnyű, jól hajlítható futócipőket. Ezek a könnyed lábbelik kevésbé „szólnak bele” a természetes folyamatokba.

Az aszfalt  azonban speciális terepnek számít, s bár mondhatnánk, hogy kerüljük, mégis rengeteg városi versenyt is ilyen talajon rendeznek, ezért ha muszáj, erre a típusú futásra is fel kell készülni. Ehhez azonban „másként rugalmas”, nagyobb ütéscsillapítást biztosító cipőre van szükség, amely ellensúlyozza a kemény, egyenletes talaj okozta megterhelést. A hosszútávú vagy maratonfutáshoz szintén más cipő kell, lényegesen merevebb, komolyabb támasztékot nyújtó darab,           hogy ne gyötörje, hanem könnyítse, segítse  a futó mozgását.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!