Különleges szüléstörténet: Figyelt teste jelzéseire, ügyelt az egészségére is a kismama

Ki gondolná, hogy császármetszés után sok édesanya számára megfoghatatlan, elmondhatatlan űr keletkezik, mert nem élte meg a szülés természetes folyamatát? A hüvelyi szüléssel ugyanis a nő kiengedi, elengedi a babát, akit a testében nevelt, megpróbálja magától különválasztani, hiszen addig egy volt vele, a része volt. Nagyon sok nő, aki császármetszéssel hozta világra gyermekét, arról számol be, hogy úgy érzi: „nem szült". Ott van a babája, de még mindig olyan, mintha a „testrésze" lenne, nem egy önálló személyiség. Az elengedés, a világrahozás fájdalmas, gyötrelmes, félelmetesnek beállított megpróbáltatása akkor kezd csak el igazán hiányozni, amikor erre rájön az anyuka.

Szalai Tímea is valahogy így volt ezzel, de ő már az első alkalommal is tudta, hogy természetes úton akar szülni.

A család minden tagja együtt – nehéz őket egybeterelni, de ha lehet, még szeretnének babát. Fotó: a család

– Amióta az eszemet tudom, gyereket akarok szülni – mondja a 32 éves anyuka, akinek sajnos első alkalommal ez nem sikerült, de csak kitolási szakaszban derült ki, hogy császármetszésre van szükség. Következő terhességénél szintén reménykedett, hogy majd most sikerül.

– Ám úgy vettem észre, nagyon elutasító a társadalom a császár utáni természetes szüléssel – mesél tapasztalatairól. – Riogattak mindenfélével, pedig abszolút mintaterhesség volt az enyém – emlékezik Tímea, aki végül a második babáját is műtéti segítséggel hozta világra. Majd jött a harmadik baba...

– Ez a terhességem is végig csodálatos volt, minden rendben zajlott, ezért azt mondtam: amíg lehet és számára is biztonságos, maradjon bent. Várandósság alatt nagyon figyeltem magamra, arra, hogy a testem mit kíván. Minden pillanatát élvezni akartam, ezért az egészségemre, például a sófogyasztásra és a vérnyomásomra is ügyeltem. Közben elvégeztem egy dúla tanfolyamot is, melynek segítségével sikerült elengednem a császármetszés miatt kialakult gátakat. Itt sok olyan sikertörténettel találkoztam, amelyből kiderült számomra: lehet császármetszés után is természetes úton szülni. Abban reménykedtem, talán nekem is megadatik ez a lehetőség – mondja. Végül a körülmények és az események gyorsan pörgő láncolata megadta neki ezt: – A 40. hétben voltam Hannával, ezért készültem nagyon. És egy szép napon, este elment a nyákdugó. Eddig erről is csak hallottam. Ám onnantól teljes nyugalom fogott el. Éreztem: a testem tudja majd a dolgát. Ehhez, úgy érzem, a dúlám és a dúlaképzés is nagyon jól jött, mivel számos jelenségről, amelyek teljesen természetesek, ott és tőle hallottam először.

Tímea ezután még elrendezte a családját, a gyerekekért jött a nagymama, s ezután már érezte is a fájásokat, a vajúdást. Indultunk is a kórházba, mert éreztem, hogy ezek amolyan lefelé ereszkedő, azaz tolófájások. Hamar beértünk, de beszélni már nem tudtam, nyomni kellett...

„Nagyon úgy néz ki, hogy szülünk..." – emlékezik vissza Tímea, hogy valaki ezt mondta és ő ennek a mondatnak nagyon örült. – Szüléskor még arra is futotta az erőmből, hogy vigyázzak a hegemre. Három nyomásra kint volt Hanna. Meg is kaptam a mellkasomra egyből, méricskélés, lemosás előtt. Elmondani nem lehet ezt az érzést. Megkönnyebbültem, hogy megcsináltam – Tímeának csak jó élményei vannak a szülésről, nem úgy a méhlepény kivételéről, amely, mint mondja, jobban fájt, mint maga a szülés. – Ennek ellenére boldog vagyok, hogy szülhettem – teszi hozzá, ahogy azt is: mindenben támogató férjével együtt reméli, lesz még babájuk.