Merre tovább a rák ellen?

– Tavaly 164 milliárd forintot költött az ország onkológiára, ebből szűrésre, műtétekre 38 százalék ment el, az összeg 56 százalékát a gyógyszeres kezelésekre költötték. Jó ez az arány?

– A teljes egészségügyi kassza felét az onkológia viszi el, az összeg ötvenöt százalékát pedig a betegség utolsó évében költjük el! Tavaly egy amerikai kongresszuson hallottam, hogy egy betegség kezelésében a négy hónap helyetti tíz hónapnyi túlélés, azaz a hat hónapnyi nyereség három hónap alatt egymillió dollárt emésztett fel. Ez az az összeg, amit már az amerikai egészségügy sem tud kigazdálkodni. A kérdésre válaszolva: borzasztóan nehéz súlyozni. Mi a fontosabb, egy gyermekvese átültetése vagy egy daganatos beteg kezelése? Kétségtelen, az egészségügyi kassza keretét jobban is fel lehetne használni, de az is biztos, hogy az orvosoknak és különösen az onkológusoknak kellene egy önkorlátozás, mire költik a pénzt. Ugyanakkor mindez azt a kétségbeesést is mutatja, „tudom, hogy van erre a betegségre gyógyszer a világon, amit szeretnék a betegemnek beadni, ezért kérvényekkel bombázom a döntéshozót.”

– Több száz kemoterápiás eljárás, protokoll van már a rákgyógyításban, de van, ahol csak keveset használnak. Ki dönti el, melyiket?

– Minden országban van egy szabálykönyv, amitől nem lehet eltérni, nem lehet „saját szakállra” kitalálni valamit. A finanszírozást is szigorúan ellenőrzi a biztosító és az osztályvezető főorvosnak is szigorú rendet kell tartania. Ezen belül azonban mégiscsak nagy szabadsága van a gyógyításnak, a gyógyítónak: nem kötelező érvényű szabályok vannak, hanem sokkal inkább egy paletta, amelyek „színeiből” választani lehet.

– Mi a véleménye a molekuláris diagnosztikán alapuló kutatásokról, erről a fajta, személyre szabott rákgyógyításról?

– Eleinte óriási lelkesedést keltett ez az irány, amiben a kiváló marketingnek, a nagyon modern szavak használatának is nagy szerepe volt. Ez egy nagyon komoly tudomány, nekem csak az a problémám vele, hogy nem a betegeknek kellene mindezt finanszírozniuk. A legrosszabb az, amikor valakinél elvállalják a vizsgálatot, miközben látják, hogy a beteg várható élettartama néhány hónap és a temetésre félretett pénzt költi el a vizsgálatra. Ennek semmilyen gyakorlati haszna nincs. Elméleti talán lehet, hosszú évtizedek múlva...