Szerelem, túl a bánaton

A baracskai házban példás rend, ahogy mondani szokták: patika tisztaság. Pedig a háziasszony egy évekkel ezelőtti műtét miatt erősen hajlott háttal tud csak menni, de a takarítás és a rend mindig fontos volt neki, s ebből nem enged. A ház ura még tavaly maga kapálta a kertet, egyik kezével a mankóra kapaszkodva, másikkal a szerszám nyelét forgatva.

Ha most azt hiszi bárki, hogy szomorú és betegségekkel teli történet következik, akkor téved! A hetvenedik házassági évfordulóját megülő pár csupa derű és erőt sugárzó. A házasság kétesélyes, a hosszú házasság még inkább, s ha a beletörődő együttmaradást nem számítjuk, akkor ritka kincs az igaz szerelem és az örök szeretet egymás iránt. Kegyelem, ha kijut belőle. Komáromiékat megforgatta, megrázta a sors, belül egy kicsit mindig sírnak, ahogy egymás kezét szorítják. Négy gyermekük közül hármat eltemetettek, egyetlen leányuk, Ilonka kapja minden szeretetüket és a boldogságot jelentő kilenc unoka, s tizenöt dédunoka! A hosszú élet elkerülhetetlenül több fájdalmat is hordoz, de lám, a családfa ennyi ágahajtása gyógyír a bánatra.

- Baracska nagyon megszenvedte a háborút, többször cserélt gazdát a község. Hol az oroszok, hol a németek kerekedtek felül éppen. Ilonka édesapja 1944-ben meghalt, én már ide udvaroltam, ahol most is lakunk - mosolyog feleségére az 1924. május 31-én született János. Ilona 1928. augusztus 17-én született, könnyű számtan: huszonegy és tizenhét évesen kötötték össze életüket.

János és felesége, Ilona 70 éve házasok

- Tejért járt hozzánk János, beszélgettünk, megszerettük. Még itt voltak az oroszok, s kivezényelték a lakosságot utat javítani, ott is vigyázott rám. A házunkat találat érte, az oroszok eltüzelték a szekrényeket, nem maradt jóformán semmink. Emlékszem, a z esküvőnk napján esett az eső - fut át Ilonka arcán is a fényes mosoly.

Esküvői ruha? Fénykép? Vacsora? A kérdések feltörnek, s ők értik, hogyne értenék, s emlékeznek is minden mozzanatra. Jánosnak a nagybátyja kölcsönzött egy öltönyt, Ilonkának pedig Pestről, valami leomlott házból ástak elő ismerősök csinos, ünnepélyes szövetruhát. S ugyanaznap esküdtek János húga, Komáromi Julianna Zubek Tiborral nem közhely, igazság: a szerelem, az élet diadalmaskodott a háborún, a veszteségeken, a halálon, a szegénységen! Hogy volt-e karikagyűrűjük? Persze! Egy pár rézgyűrű, amit a testvérpárossal cseréltek gyorsan, mikor amazokra került a sor. Az 50-edik házassági évfordulóra lepte meg aráját János igazi arannyal, addig mást tartottak mindig fontosnak.

Mert szegénység az volt. János nagyon szemléletesen és csupa humorral mesél, mindenre pontosan emlékszik, mindkettejük csillogó memóriája ejti rabul a hallgatót. Földesztergályos volt János, így emlegeti magát. Pedig polgárit végzett Pesten, magánúton, egy év alatt jelesre vizsgázott mindenből. Sokat és gyorsan tanul, gyerekkorában sokat segített, de utána a padláson bújt el a könyveivel, hogy ne zavarják. Családi kapcsolat révén karolta fel őt a híres Jendrassik György Széchenyi-díja gépészmérnök, bevitte a Ganz gyárba is. Örökbe akarta fogadni, de a baracskai fiút hazahúzta a szíve. Dolgozott a saját gazdaságában, amit tönkretett a kollektivizálás, dolgozott a vasútnál, s kocsmát is vezettek a feleségével, noha ő soha nem ivott. Persze az a jó kocsmáros, aki nem issza el a hasznot .

Köztiszteletben álltak-állnak a mai napig Ilonkával. Ilonka egy időben Pesten takarított, s mint kiderült, Rákosi Mátyás testvérééknél is, szocialista bejárónőként . Nem politizált, nem is tudta, hol töröl port

- A jó házasság titka talán az is, hogy nagyon különböző természetűek, s így mindig kiegészítették egymást. A mama irányított, a papa csöndben tette a dolgát szól közbe egyetlen leányuk, a hatvannyolc esztendős Eisenbacher Sándorné Komáromi Ilona. Korát azért hangsúlyozza, mert még mindig gyerek , időnként megdorgálják, ha valamit elvét. Ezen mindannyian mosolyognak, tekintetük összekapaszkodik. Testvérei meghaltak, egymásnak vannak szüleivel, napi kapcsolatban. S nincs nap, hogy be ne esne valamelyik unoka, dédunoka. Egy ölelésre, nevetésre, finom falatra. Ilonka ma is minden nap főz, János humora pedig mindenkit felvidít.

- Önfeledtek az ünnepeink, összekapaszkodunk - mondják. - Az örökre eltávozottak is szívünkben velünk vannak. A könnyek is hozzátartoznak az örömökhöz.