Egy egész család életéről, elmúlt 17 évéről mesél a könyvtári tárlat

Különleges családi kiállítással emlékezett az elmúlt 17 évre a Mráz család, melynek minden tagja kreatív elfoglaltsággal igyekszik az önmegvalósítás felé. Mráz Zoltánt Etyeken fotósként ismerik, aki feleségével és négy lányával él immár 17 esztendeje Budapest szőlőskertjében. Már az ide érkezésükben is volt valami sorsszerű, tudom meg, miközben Zoltánnal beszélgetek, de kiderül ez azokból a szép szavakból is, melyeket Szabó Erika, a Mráz 6ások című kiállítás megnyitóján mondott.

A kiállítás a mrázi hatásokat mutatja be a könyvtárban Fotó: Szabó Erika

Különleges otthonra leltek itt, ahol mindannyian kiteljesedhettek. Zoltán felesége, Juli például, aki az Artchaika Ősművészeti Egyesület tagja, Lucza Daniella felnőtteknek induló szakkörében kezdett a kerámiával ismerkedni, és az ő bátorítása indította el a keramikusi pályán. 2008 óta fogyatékosokkal dolgozik a biatorbágyi Hagyó Jóska atya által alapított kerámia műhelyben - amelynek 4 éve vezetője is.

Lányaik, Lilla, Dorottya, Fanni és Luca pedig egy olyan ihletett, bátorító és kreatív környezetben nőhetett fel, ahol talán egyértelmű volt, hogy a művészi önmegvalósítás a mindennapjaik része lesz. Ez a mrázi hatás látható, érezhető most a könyvtár galériájában is. Mint kiderült, Lilla, akinek a rajz és a természet a szenvedélye, komoly bemutatkozási lehetőséget kapott azzal, hogy ő készíthette Winkler Róbert Nagyvárosi természetbúvár című könyvének legújabb kiadásában az illusztrációkat. Dorottya a pillanatok, hangulatok, fények fotósa lett, és nem mellesleg fali díszeket sző. Fanni, aki biológia szakon tanul, a kortárs irodalom és fotózás területén is bontogatja szárnyait. Luca pedig, aki a kerámiakészítésbe kóstolt bele először, most fotográfia szakra fog járni. Édesapjuk tehát szinte mindannyiukat megfertőzte így vagy úgy a fotózás szeretetével. Pedig, mint kiderült, valójában soha nem dolgozott fotóriporterként. Annak ellenére sem, hogy gyerekként, amikor édesanyjával sétált az akkori Tanács körúton, meglátta az MTI Fotó épületénél kitett képeket és az újságírókat, fotósokat, a kisfiú lelkébe belenyilallt a vágy, hogy egyszer majd ő is fotóriporter lesz. Ez a nyíl azonban évtizedekre feledésbe merült, annak ellenére is, hogy később a már felnőtt Zoltán 17 esztendeig dolgozott az MTI fotólaborjában vezetőként, épp abban a bizonyos épületben.

Mráz Zoltán (balról) feleségével, Jáger Júliával és lányaival, valamint egyikük párjával Fotó: Szabó Erika

- Egyszer csak munka közben hasított belém a felismerés, hogy: te jó ég, én ott dolgozom, ahol gyerekként eldőlt bennem minden - meséli történetét az egyébként Ócsán született férfi, aki ma már saját fotóüzletében, két lányával együtt tevékenykedik. Zoltán kedvence a természetfotózás, és a makrók. - Azok a részletek, amelyeket más talán észre sem vesz. Egy repedés az ajtón, egy különleges régi kilincs, bármi, ami észrevétlenül mesél.

Zoltán lányaira már új, etyeki otthonukban tört rá a fotózás vágya.

- Nem készültem tudatosan arra, hogy a lányaimat tanítsam fotózni, egyszerűen így alakult. Egy szép napon Fanni azt mondta, adj mindannyiunk kezébe egy gépet, készítsünk képeket és értékeljük ki, amit csináltunk - emlékezik vissza Zoltán, aki azóta is megdöbbenéssel áll az akkor hatéves kislánya ötlete előtt. És akkor elmentek az alcsúti arborétumba, ahol beavatta őket a fotózás rejtelmeibe. Persze nem ez az egy alkalom tette őket fotóssá, hanem az a sok együtt töltött idő, kirándulás, kíváncsiság, ami a Mráz család tagjait jellemzi. Akiknek Etyekre érkezéséről már elejtettünk pár szót, mégpedig a sorsszerűség kapcsán. Ugyanis nem házat nézni indultak és még csak nem is Etyek felé, azon a bizonyos napon 17 évvel ezelőtt:

- Csak egy Budapest környéki repülőtérre indultunk egy barátunkhoz, ám nem tudtam időben átsorolni a megfelelő sávba. Ekkor mondta a feleségem, hogy nem baj, menjünk akkor Etyekre, nézzünk házakat. Ugyanis már korábban foglalkoztunk a gondolattal, hogy csendesebb helyre megyünk. Így lett hát Etyek az otthonunk.

Sorsszerűség, Jóisten, ki tudja?