Bartalis István jól halad a rehabilitációval

Szerencsére a jégkorongos elfoglaltságok mellett pihenésre is jut idő, csapatunk és  a magyar válogatott csatára hamarosan Erdélybe látogat, hogy meglátogassa a nagyszüleit, és a fesztiválozás sem maradhatott ki a nyári programból.

Honnan jött az ötlet a táborhoz és hogy zajlott az egy hét?

Bedő Botond jóbarátom keresett meg, hogy miért nem csinálunk egy nyári tábort, és úgy gondoltam jó ötlet lehet, így beleegyeztem. Győrben valósítottuk meg a tábort, hiszen Magyarországon ez az egyetlen hely, ahol júniusban jég volt.

Minden nap reggel héttől este fél hétig tartott a program, napi két jeges edzés mellett bottechnikát, koritechnikát tanultak a gyerekek. 8-9 évesek voltak a legkisebbek, szerencsére nagyon jó csapat jött össze, így jó volt a hangulat. A táborban nem csak mezőnyjátékosok vettek részt, hanem kapusok is, velük Hetényi Zoltán és Henrik Arvsell, a svéd bajnokcsapat (Växjö Lakers) tulajdonosa és kapusedző foglalkoztak. Minden nap volt vendégünk is, így Vas János, Tokaji Viktor és Magosi Bálint is ellátogatott hozzánk, valamint a gyerekeket három csoportba osztottuk, a legkisebbekkel Erdély Csanád és én, a középső csoportban Bedő Botond és Nagy András, a legnagyobbakkal pedig Becze Tihamér és a testvérem, Bartalis Balázs edzett. A jeges programok mellett voltunk állatkertben és lézerharcolni is. Nagy meglepetés volt, hogy mennyire sok helyről érkeztek gyerekek, így Erdélyből,  Miskolctól, Kaposvárról, Veszprémből, Győrből és Székesfehérvárról is voltak részt vevők.

Mit tanultak a gyerekek és mit tanultatok ti, edzők a táborból?

A gyerekeknek próbáltuk átadni azt a svéd mentalitást, amit kint is láttunk. A legfontosabb az, hogy élvezzék, amit csinálnak, ne azért, mert kötelező. Minden nap volt 20 perc játék is, ez azért volt fontos, mert azt szerettük volna, ha a technikai edzések során tanultakat a gyerekek átvinnék a gyakorlatba is. Látszott azért, hogy a gyerekek nem voltak jégen egy hónapja, az első két nap ez még meglátszott a játékukon, de a tábor második felében már látszott rajtuk, hogy alkalmazzák a tanultakat és élvezik a játékot. Mi megtanultunk alkalmazkodni a különböző korosztályokhoz, láttuk, mennyire különbözőek a gyerekek, mennyi szabadidőt adhatunk nekik, és hogy köthetjük le a figyelmüket. A visszajelzések alapján jövőre is rendezünk ilyen tábort.

Hogy áll most a rehabilitáció, mikor térhetsz vissza?

Szerintem jobban állok, mint a tervezett, Majzik Ernő ezt meg is erősítette. Szerencsére a térdem nem dagad és nem is vizesedik, a lábamat stabilnak érzem, a  térdem ugyan kicsit érzékeny, de már csak az izmot kell fejleszteni. November elején lesz hat hónapja, hogy műtöttek, valószínűleg ekkor mehetek jégre, de csak az orvosoktól függ, mikor engednek teljes értékű edzésre. Most napi kétszer edzek, egyszer gyógytornázom Radó Krisztinával, aki nagyon jó, sok es változatos edzést állít össze, és rajtam kívül a labdarúgókkal, kézilabdázókkal és a győri balett társulatával is ő foglalkozik és őket is rehabilitálja. Napi egyszer pedig edzésterv alapján felsőtest edzéseket végzek. Fitballon ülve végezhetek gyakorlatokat, fekve nyomást, a vállamat erősíthetem, de a lábamat még nem lehet terhelni. A rehabilitációt a gyógytornászommal szeretném befejezni Győrben, de már augusztustól szeretnék minél több időt a csapattal tölteni, velük szeretnék készülni a szezonra.