Nagy Gergő két, sikeres évet töltött a tengerentúli ligákban

– Jó szezon van mögöttem, szerepeltem az AHL-­ben és az ECHL-­ban, azaz a második és a harmadik ligában. Utóbbi pontvadászaton 61 találkozón 59 pontot termeltem, tehát nem kell szégyenkeznem – mondja Nagy Gergő, aki az utóbbi szezont a Chicago Wolves és a Kalamazoo Wings gárdájánál töltötte.

–    Miskolcról Érsekújvárra igazoltam, egy hónapot tréningeztem, amikor a csapat egyik amerikai próbajátékosa mondta, szerinte megállnám a helyem az ő hazájában is. Mondtam, nincs ügynököm, aki intézné az ügyeimet, jelezte, nem gond, szerez, ami pár nap alatt össze is jött. A CHL­-ben, tehát a negyedik vonalban érdekelt Quad Cityhez kerültem, Chicagótól két és fél órás autóútra. Szép volt a csarnokunk, 10 ezer férőhellyel, a komolyabb meccseken teltházzal. Jól éreztem magam, azonban februárban hívott az AHL-­es Chicago Wolves, a St. Louis Blues farmcsapata. Egy meccs után aláírattak velem egy szerződést a következő évre, a tavalyi szezont tehát már náluk kezdtem. Tavaly tavasszal a végjátékra visszatértem a Quad Cityhez, hetedik derbin estünk ki az elődöntőben. Tavaly nyáron pedig megkezdtem a felkészülést Chicagóban. Hat meccset játszottam, szeptembertől november végéig, majd kölcsönadtak az ECHL­-es Kalamazoo Wings gárdájába, a szezon további részét ott töltöttem. Az AHL-­ben nem egyszerű boldogulni, egy­-egy csapatban 16 csatár van, általában 12­13­an NHL-­szerződéssel rendelkeznek, nekik pedig játszaniuk kell.

– A hírek szerint remekelt a Kalamazoo csapatában. – Valóban jól ment, majdnem megcsináltam a meccs per pont átlagot, 61 derbin 59 pontot gyűjtöttem. A gárda második legeredményesebbje lettem, egy ponttal maradtam el az elsőtől, aki 15 meccsel többet játszott nálam, ugyanis az idény elejét én Chicagóban töltöttem. A Kalamazoo nem szerepelt rosszul, bejutottunk a rájátszásba, az első körben azonban elbuktunk, a Fort Wayne 4­1­gyel elsöpört bennünket. A tavalyi, szöuli és az idei, krakkói vb­-t a rájátszás miatt kihagytam

.

– Ön elmondhatja magáról, amit kevesen, A­-csoportos világbajnokságon szerepelt, 2009-­ben, Svájcban. Alighanem karrierjének legnagyobb pillanatai voltak.

– Nem hiszem. Valóban komoly élmény volt, de én abba csak belecsöppentem, nem sokat tettem hozzá. Csak a kieséses szakaszban játszottam, az osztrákok, a dánok és a németek ellen, utóbbiak ellen kaptam tíz percet, korábban jóval kevesebbet, de annak a derbinek már nem volt tétje, előzőleg biztossá vált, hogy kiesünk. Később, 2010-­ben, Ljubljanában, szintén fehérváriként végigjátszottam a vb-­t, harmadik sorosként. Három évvel később, Budapesten, a Divizió1­es vb-­n is szerephez jutottam, a 4. sorban, emberelőnyben pedig a másodikban, tehát volt alkalmam bizonyítani. Immár miskolciként, jó döntést hoztam, amikor 2012-­ben váltottam, a Jegesmedvéknél kulcsember lettem, fejlődött a játékom, még akkor is, ha nem az EBEL-ben, hanem a MOL Ligában léptem jégre.

– A zuhanyhíradó szerint nem kizárt, hogy visszatér a Fehérvárhoz.

– Beszéltem Ocskay Gáborral, lehet, hogy folytatjuk a megbeszéléseket. Több lehetőségem van, visszatérhetek a tengerentúlra, valamint van két, európai ajánlatom is. Vonz az AHL, érzek magamban erőt, hogy ismét ott folytassam. Sokat fejlődtem az utóbbi két évben, komolyabb hokis és ember lettem.