Jegyzőlak és postahivatal is volt

Mészáros Lőrinc polgármester és testülete több éve szerette volna megvásárolni a házat, tárgyaltak is a tulajdonos családdal, Czanikékkal, de ők nehezen váltak meg tőle. Végül azért döntöttek az eladás mellett, mert hosszú évek óta nem laktak benne, s távolról nehezen megoldható volt a karbantartása. Az utcafrontra néző három ablak, a széles tornác, a lakályos belső, a mennyezeti fagerendák, a régi ajtók, csillogó rézkilincsek, a téglapadozat, de még a kamrai részletek is egy letűnt korról, s vidéki lakályosságról mesélnek. Szerencsére épségben, szépségben maradt meg kívül-belül a ház, amelyet az alapos felújítás nem megváltoztatott, hanem eredeti értékében konzervált. A homlokzati traktust ugyan sötétre árnyékolja a két hatalmas gesztenyefa, ami viszont a nyári kánikulában ad árnyékot a terciának.

A tárgyalások nyomán Mészáros Lőrinc polgármester megvette az ingatlant, s az önkormányzat ingyenes vagyonkezelésébe adta. A berendezést helybeliek adományozták, illetve a bicskei Mike Jánostól vásárolták meg a felajánlott néprajzi és helytörténeti gyűjteményét. Számos felcsúti családban megnyíltak a ruhásszekrények, fiókok, a padlások zugaiból szedtek elő elfeledettnek hitt tárgyakat. Kicsit eklektikus berendezés alakult ki az igyekezet nyomán, amit a beépített kályha-kemence látványa tett még hangulatosabbá. A paraszti és a paraszt-polgári tárgyi hagyományok jelennek meg, legalább százéves átfedéssel, a tradicionális falusi háztartásokat is ez jellemezte még akár ötven éve is. Az idősebbek emlegetik, hogy a ház első traktusában több évtizeden át postahivatal működött, amiről az 1941-ben született Nagy Elődné Czanik Ilona mesélt.

Édesapja volt Felcsút község főjegyzője, ezt a házat egy asztalostól vette meg a háború előtt Ilona emlékezete szerint Czanik István. Ők építettek hozzá egy szobát a házhoz, majd a jóízlésű jegyző megszélesíttette a tornácot, ám a ház arányainak ez csak jót tett.

A szülők között nagy korkülönbség volt, Czanik István 1884-ben született, 1976-ban hunyt el, őrizte az ántivilág szellemiségét. Bizonyára ez is magyarázata a ház méltóságteljes külsejének, a megőrzött részleteknek s a teljességnek.

Huszonöt évvel fiatalabb felesége, Tóth Mária postamester lett, a házrészt a Magyar Posta bérelte a Czanik családtól, mesélte Ilona.

A nagy pult, a kurblis telefon és a többi kellék már jócskán a múlté, hírük-hamvuk sincs.

Ilona matematika-informatika szakos egyetemi diplomát szerzett, 1964-ben férjhez ment a festő- és éremművész Nagy Elődhöz. Elköltöztek Felcsútról, négy gyermekük született, s nyaranta jártak Felcsútra, nem éltek állandóan az ódon falak között, amit úgy szerettek. A nagymama, a hajdani postamesternő, Ilona édesanyja 2000-ben hunyt el, a ház végül Ilonáék Amerikában élő orvos fiuk, Nagy Álmos nevén szerepelt, ám Ilona hozta meg a végső döntést az eladásról.

A tájházavatón, a csípős hidegben összegyűlt helybéliek bejárták a posta , a Czanik-ház minden zugát, dicsérték azok igyekezetét, akik berendezték a házat.

Énekeltek a nyugdíjasok, táncoltak a fiatalok, gőzölgött a forralt bor. A külső falon kis táblán örökítették meg az adományozók névsorát.

A polgármester pedig megígérte: a legszebb régi felcsúti házakat megmentik. A múlt fontos építészeti emlékei hozzátartoznak a falu hangulatához.