Az élete a futballról szól - Február 23-án ünnepli 75. születésnapját Fister „Ficere” Ferenc

Életében két igazi klubja volt Fister „Ficere" Ferencnek:, a fehérvári VT Vasas és a fővárosi Vasas. Bár csak egyszeres válogatott volt, mégis legendaként tisztelik.

– Nagyon szerencsés vagyok, hogy hetvenöt évet megéltem, hála Istennek egészségileg semmi problémám, rendbe jött a derekam is, ami egy kicsit huncutkodott. A sportpályafutásommal is maximálisan meg vagyok elégedve – mondta mosolyogva az ünnepelt. – Csak az fáj egy kicsit, hogy egyszer voltam válogatott. Mert sérülés miatt lemaradtam az angliai világbajnokságról, pedig már neveztek. Ám összességében elégedett vagyok, hiszen nagyon sok szépet kaptam a labdarúgástól. Felejthetetlen hat évet tölthettem a budapesti Vasasnál, ami talán életem legszebb hat éve volt, bejártam a fél világot.

– Fehérvárról indult, milyen volt a gyermekkora, a családi háttere?

– Édesapám kocsmáros volt a Felsővárosban, ez volt a híres Fister, vagy ahogy sokan ismerték, a Kerekes kocsma. Az üzlet mögött volt a konyha és a szoba. Rendesen behallatszott minden, így az összes magyar nótát, amit ismerek, onnan tanultam meg. Apám abszolút nem sportolt semmit. Ha a labda véletlenül az apám elé gurult, kézben hozta vissza, nem rúgott bele. Mérkőzésen is csak egyszer volt kint. Amikor a Petőfiben játszottam a Dózsa salakos pályáján, a kocsma törzsvendégei mondták apámnak: gyere Feri, nézd meg a fiadat. Egyszer végre kijött, nyertünk is. és otthon megkérdeztem tőle, hogy tetsztett? Röviden válaszolt: „Eddig sem voltam, de többet nem is megyek, mert ennyien még anyádat nem szidták!" Amúgy tizenkét évesen az Úttörő Ház csapatában kezdtem el játszani, majd a Honvéd kölyökben, aztán a Petőfiben, s 1959-től 1963-ig a VT Vasas következett. Közben 1962-ben bevonultam Börgöndre katonának. De ugyanúgy játszottam, minden edzésre kijártam, otthon aludtam, reggel bementem, délben kijöttem. 1963 szeptemberében lejött a Vasas szakosztályvezetője, Rozner Győző Börgöndre, s megkérdezte, volna e kedvem a Vasasban futballozni. Ez akkor olyan volt, mintha ma valakinek azt mondanák: az Inter focistája lehet. Igent mondtam, s azt kértem, hogy cserébe szereltessenek le, még négy hónapom volt a katonaságból. Egy hét múlva meg is történt.

Feri bácsi a régi vasasos relikviák között, a középső fotó a tatai edzőtáborban készült, a kétszeres olimpiai bajnok birkózó, Kozma Pici nyakában Farkas Jancsi, az ő vállán Fister Ferenc látható. Fotó: Molnár Artúr

– Térjünk még vissza egy kicsit a VT Vasashoz.

– Nagyon jó társaság volt, ragyogó futballistákkal, hogy csak párat említsek közülük: Szentes Jenő, Németh Lajos, Horváth Lajos, Bognár Ferenc és Ispaics Tibor, vele remek balszárnyat alkottunk, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány fel is figyelt ránk, s egyszer meghívott minket a válogatott komlói hírverő mérkőzésére. Nagy élmény volt címeres mezben játszani. De visszatérve a VT Vasashoz, a másodosztályú bajnokságban harmadikok és negyedikek voltunk. Jól éreztem magamat, mert itthon voltam, és nagyon jó csapatunk volt. Mielőtt felkerültem Angyalföldre, Bognárt és Szentest megkérdeztem, hogy felmenjek-e a pesti vagányok közé, s ők bátorítottak. Legfeljebb ha nem sikerül, hazajössz, s újra itthon tapsolnak neked a nézők – mondták.

– És jött a Vasas, pályafutása legszebb időszaka, a többiek között Farkas Jánossal, Mészöly Kálmánnal és a többi kiválósággal.

– Nagyon összerakott csapat volt, egymás gondolatát is tudtuk. az edzőnk a legendás Illovszky Rudolf volt. Kétszer nyertünk bajnokságot, 1966-ban például veretlenül, s ez nagy tett volt akkoriban. De megnyertük a Közép-európai Kupát, és 1967-ben a chilei Hexagonal Kupát. Az első meccsen az NDK válogatottja ellen nyertünk, majd a chilei Colo-Colo, az ottani Fradi következett. A menedzserünk azt mondta, ha megússzuk pár gólos vereséggel, anyagilag pozitívan zárjuk a túrát. Erre 9-3-ra mi nyertünk, majd a döntőben 1-1-re végeztünk a Pelével felálló brazil Santosszal, s megnyertük a tornát. Amikor a banketten Peléék megkérdezték a prémiumunkat, nem hitték el az 1600 forintot, vigyorogva kommunista spekulánsnak mondtak minket. De csak ennyit kaptunk, pedig hatvanezer dollárt hoztunk haza...

Aztán 1969 szeptemberében fiatalításra való hivatkozással Fister elkerült a Vasastól, két évig még a másodosztályú Ganz-Mávagban játszott, majd visszatért Fehérvárra, 25 évig dolgozott a Kerekes kocsmában, s következett a megérdemelt nyugdíj. Ám a mai napig focizik a kispályán a Jó Barátok csapatával, s ha kell, a Vidi öregfiúkhoz is beszáll a nagypályán.