Bravúr: a fiatalokból álló NB II-es kisvidi letette a névjegyét

Még közvetlenül a szezonkezdés előtt kapta a felkérést Hartyáni Gábor, hogy vegye át a Videoton-Puskás Akadémia NB II-es labdarúgócsapatának a szakmai irányítását. Túl sok gondolkodási ideje nem volt az elismert edzőnek, aki igent mondott, s az elért eredmény, a bajnoki bronzérem után nem is csalódott.

- Nyilván elégedett a csapat teljesítményével, hiszen a játékosok a várakozáson felül teljesítettek a harmadik helyezéssel.

- Így igaz, mondhatni bravúros évet zártunk, amit elképzeltünk a kezdés előtt, azt meg is oldottuk. Úgy látom, hogy a szűk keret hatvan százaléka fejlődött, van, aki látványosan, s van, aki ugyan kevésbé, de az egyéni pályafutásuk miatt ez jó dolog - mondta a Vidi II vezetőedzője.

- Nem provokatív szándékkal kérdezem, de a bajnoki címre is volt esélyük...

- Na látja, összességében elégedett vagyok, mégis van bennem némi csalódás. A zárás előtt három fordulóval még az első helyen álltunk, két hazai és egy idegenbeli mérkőzés volt még hátra. Rajtunk múlt, szinte a kezünkben volt az aranyérem, de nem sikerült. Hitvallásom: ha reális esély van rá, akkor legyünk az elsők, amúgy én nem is szeretek második, harmadik lenni.

- Mi történt a hajrában?

- Nyomós oka van ennek, de nem arról van szó, hogy a csapat ellinkeskedte, vagy a játékosok fegyelmezetlensége játszott közre. Egyszerűen fizikálisan és fejben is elfáradtunk a végére. Ez nem magyarázkodás, hanem a statisztika: a 30 bajnokin a létszámunk mindössze 2 kapus és 14 mezőnyjátékos volt.

- Az NB I-es Videotonból visszajátszókra hány mérkőzésen számíthatott?

- Az őszi szezonban Présinger végig játszott, Milanovics 4, Lencse 5, Szakály és Djordjics 3, Andics, Vujovics és Mutumba 2, amíg Gosztonyi egy találkozón lépett pályára. Tavasszal ez már gyökeres fordulatot vett, Hidvégi 4 mérkőzésen, Szakály pedig összesen 57 percet játszott.

- És a fiatal játékosok?

- Alapvetően csak Gyurcsó játszott folyamatosan az NB II-es csapatban, mert Szolnoki, Izing és Elek hétvégenként az U19-es csapat rendelkezésére állt, azt erősítette.

- Viszont a Puskás Akadémia több tehetsége is felbukkant a csapat körül.

- A bravúros éves teljesíményünk mellett ez az a tényező, ami örömteli. Olyan, az U19-ből felkerülő fiatalok is pályára léptek, mint Macsicza, Nyilas, Farkas N., Orbán G. és Elek, amíg többen, így Farkas V., Balogh, Varga és Tóth a csapat közelében, többször is a kispadon foglaltak helyet, mondhatni beleszagoltak az NB II légkörébe. Ők egyébként ősszel már a keret tagjai lesznek.

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés?

- Egyértelműen a Pécs elleni két találkozónk, hiszen itthon 2-1-re, idegenben pedig 1-0-ra legyőztük a későbbi bajnokot, s ez nagyon komoly fegyvertény volt. Igaz, látványosságában a Honvéd elleni 6-1-es győzelmünk mindent vitt, de én többre becsülöm a nehéz ellenfelekkel szemben aratott sikereket.

- Nyilván csalódás is volt.

- Egyértelműen a tatabányai mérkőzésünk, amikor kikaptunk 3-0-ra. Az volt az egyetlen olyan találkozónk, amikor mint edző, nem éreztem az összhangot a csapattal. Az előzetesen megbeszéltek ellenkezőjét láttam, ami addig nem volt ránk jellemző.

- A kívülálló számára is egyértelműnek tűnik a szakmai stáb összhangja a munkában. Valóban így van?

- Ezt csak megerősíthetem. Nagyon sokat köszönhetek közvetlen munkatársaimnak, Csucsánszky Zoltán és Elekes József pályaedzőknek, Bíró Imre kapusedzőnek, Simon-Balla István atlétikai és erőnléti trénerünknek, Kiss István masszőrnek, Bruckner Péter technikai vezetőnek, továbbá mindenkinek, aki a háttérben dolgozik. De itt szeretném megemlíteni azt a lényeges tényt is, hogy a pályán kívül is remek csapatot alkotunk, s ebben Kovács Feri bácsinak, Gellei Imrének és Mészáros Lőrincnek főszerepe van.

- Marad a csapat élén?

- Már megbeszéltük, mi visszük tovább a csapatot.

- Nyilván elégedett a csapat teljesítményével, hiszen a játékosok a várakozáson felül teljesítettek a harmadik helyezéssel.

- Így igaz, mondhatni bravúros évet zártunk, amit elképzeltünk a kezdés előtt, azt meg is oldottuk. Úgy látom, hogy a szűk keret hatvan százaléka fejlődött, van, aki látványosan, s van, aki ugyan kevésbé, de az egyéni pályafutásuk miatt ez jó dolog - mondta a Vidi II vezetőedzője.

- Nem provokatív szándékkal kérdezem, de a bajnoki címre is volt esélyük...

- Na látja, összességében elégedett vagyok, mégis van bennem némi csalódás. A zárás előtt három fordulóval még az első helyen álltunk, két hazai és egy idegenbeli mérkőzés volt még hátra. Rajtunk múlt, szinte a kezünkben volt az aranyérem, de nem sikerült. Hitvallásom: ha reális esély van rá, akkor legyünk az elsők, amúgy én nem is szeretek második, harmadik lenni.

- Mi történt a hajrában?

- Nyomós oka van ennek, de nem arról van szó, hogy a csapat ellinkeskedte, vagy a játékosok fegyelmezetlensége játszott közre. Egyszerűen fizikálisan és fejben is elfáradtunk a végére. Ez nem magyarázkodás, hanem a statisztika: a 30 bajnokin a létszámunk mindössze 2 kapus és 14 mezőnyjátékos volt.

- Az NB I-es Videotonból visszajátszókra hány mérkőzésen számíthatott?

- Az őszi szezonban Présinger végig játszott, Milanovics 4, Lencse 5, Szakály és Djordjics 3, Andics, Vujovics és Mutumba 2, amíg Gosztonyi egy találkozón lépett pályára. Tavasszal ez már gyökeres fordulatot vett, Hidvégi 4 mérkőzésen, Szakály pedig összesen 57 percet játszott.

- És a fiatal játékosok?

- Alapvetően csak Gyurcsó játszott folyamatosan az NB II-es csapatban, mert Szolnoki, Izing és Elek hétvégenként az U19-es csapat rendelkezésére állt, azt erősítette.

- Viszont a Puskás Akadémia több tehetsége is felbukkant a csapat körül.

- A bravúros éves teljesíményünk mellett ez az a tényező, ami örömteli. Olyan, az U19-ből felkerülő fiatalok is pályára léptek, mint Macsicza, Nyilas, Farkas N., Orbán G. és Elek, amíg többen, így Farkas V., Balogh, Varga és Tóth a csapat közelében, többször is a kispadon foglaltak helyet, mondhatni beleszagoltak az NB II légkörébe. Ők egyébként ősszel már a keret tagjai lesznek.

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés?

- Egyértelműen a Pécs elleni két találkozónk, hiszen itthon 2-1-re, idegenben pedig 1-0-ra legyőztük a későbbi bajnokot, s ez nagyon komoly fegyvertény volt. Igaz, látványosságában a Honvéd elleni 6-1-es győzelmünk mindent vitt, de én többre becsülöm a nehéz ellenfelekkel szemben aratott sikereket.

- Nyilván csalódás is volt.

- Egyértelműen a tatabányai mérkőzésünk, amikor kikaptunk 3-0-ra. Az volt az egyetlen olyan találkozónk, amikor mint edző, nem éreztem az összhangot a csapattal. Az előzetesen megbeszéltek ellenkezőjét láttam, ami addig nem volt ránk jellemző.

- A kívülálló számára is egyértelműnek tűnik a szakmai stáb összhangja a munkában. Valóban így van?

- Ezt csak megerősíthetem. Nagyon sokat köszönhetek közvetlen munkatársaimnak, Csucsánszky Zoltán és Elekes József pályaedzőknek, Bíró Imre kapusedzőnek, Simon-Balla István atlétikai és erőnléti trénerünknek, Kiss István masszőrnek, Bruckner Péter technikai vezetőnek, továbbá mindenkinek, aki a háttérben dolgozik. De itt szeretném megemlíteni azt a lényeges tényt is, hogy a pályán kívül is remek csapatot alkotunk, s ebben Kovács Feri bácsinak, Gellei Imrének és Mészáros Lőrincnek főszerepe van.

- Marad a csapat élén?

- Már megbeszéltük, mi visszük tovább a csapatot.

- Így igaz, mondhatni bravúros évet zártunk, amit elképzeltünk a kezdés előtt, azt meg is oldottuk. Úgy látom, hogy a szűk keret hatvan százaléka fejlődött, van, aki látványosan, s van, aki ugyan kevésbé, de az egyéni pályafutásuk miatt ez jó dolog - mondta a Vidi II vezetőedzője.

- Nem provokatív szándékkal kérdezem, de a bajnoki címre is volt esélyük...

- Na látja, összességében elégedett vagyok, mégis van bennem némi csalódás. A zárás előtt három fordulóval még az első helyen álltunk, két hazai és egy idegenbeli mérkőzés volt még hátra. Rajtunk múlt, szinte a kezünkben volt az aranyérem, de nem sikerült. Hitvallásom: ha reális esély van rá, akkor legyünk az elsők, amúgy én nem is szeretek második, harmadik lenni.

- Mi történt a hajrában?

- Nyomós oka van ennek, de nem arról van szó, hogy a csapat ellinkeskedte, vagy a játékosok fegyelmezetlensége játszott közre. Egyszerűen fizikálisan és fejben is elfáradtunk a végére. Ez nem magyarázkodás, hanem a statisztika: a 30 bajnokin a létszámunk mindössze 2 kapus és 14 mezőnyjátékos volt.

- Az NB I-es Videotonból visszajátszókra hány mérkőzésen számíthatott?

- Az őszi szezonban Présinger végig játszott, Milanovics 4, Lencse 5, Szakály és Djordjics 3, Andics, Vujovics és Mutumba 2, amíg Gosztonyi egy találkozón lépett pályára. Tavasszal ez már gyökeres fordulatot vett, Hidvégi 4 mérkőzésen, Szakály pedig összesen 57 percet játszott.

- És a fiatal játékosok?

- Alapvetően csak Gyurcsó játszott folyamatosan az NB II-es csapatban, mert Szolnoki, Izing és Elek hétvégenként az U19-es csapat rendelkezésére állt, azt erősítette.

- Viszont a Puskás Akadémia több tehetsége is felbukkant a csapat körül.

- A bravúros éves teljesíményünk mellett ez az a tényező, ami örömteli. Olyan, az U19-ből felkerülő fiatalok is pályára léptek, mint Macsicza, Nyilas, Farkas N., Orbán G. és Elek, amíg többen, így Farkas V., Balogh, Varga és Tóth a csapat közelében, többször is a kispadon foglaltak helyet, mondhatni beleszagoltak az NB II légkörébe. Ők egyébként ősszel már a keret tagjai lesznek.

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés?

- Egyértelműen a Pécs elleni két találkozónk, hiszen itthon 2-1-re, idegenben pedig 1-0-ra legyőztük a későbbi bajnokot, s ez nagyon komoly fegyvertény volt. Igaz, látványosságában a Honvéd elleni 6-1-es győzelmünk mindent vitt, de én többre becsülöm a nehéz ellenfelekkel szemben aratott sikereket.

- Nyilván csalódás is volt.

- Egyértelműen a tatabányai mérkőzésünk, amikor kikaptunk 3-0-ra. Az volt az egyetlen olyan találkozónk, amikor mint edző, nem éreztem az összhangot a csapattal. Az előzetesen megbeszéltek ellenkezőjét láttam, ami addig nem volt ránk jellemző.

- A kívülálló számára is egyértelműnek tűnik a szakmai stáb összhangja a munkában. Valóban így van?

- Ezt csak megerősíthetem. Nagyon sokat köszönhetek közvetlen munkatársaimnak, Csucsánszky Zoltán és Elekes József pályaedzőknek, Bíró Imre kapusedzőnek, Simon-Balla István atlétikai és erőnléti trénerünknek, Kiss István masszőrnek, Bruckner Péter technikai vezetőnek, továbbá mindenkinek, aki a háttérben dolgozik. De itt szeretném megemlíteni azt a lényeges tényt is, hogy a pályán kívül is remek csapatot alkotunk, s ebben Kovács Feri bácsinak, Gellei Imrének és Mészáros Lőrincnek főszerepe van.

- Marad a csapat élén?

- Már megbeszéltük, mi visszük tovább a csapatot.

- Így igaz, mondhatni bravúros évet zártunk, amit elképzeltünk a kezdés előtt, azt meg is oldottuk. Úgy látom, hogy a szűk keret hatvan százaléka fejlődött, van, aki látványosan, s van, aki ugyan kevésbé, de az egyéni pályafutásuk miatt ez jó dolog - mondta a Vidi II vezetőedzője.

- Nem provokatív szándékkal kérdezem, de a bajnoki címre is volt esélyük...

- Na látja, összességében elégedett vagyok, mégis van bennem némi csalódás. A zárás előtt három fordulóval még az első helyen álltunk, két hazai és egy idegenbeli mérkőzés volt még hátra. Rajtunk múlt, szinte a kezünkben volt az aranyérem, de nem sikerült. Hitvallásom: ha reális esély van rá, akkor legyünk az elsők, amúgy én nem is szeretek második, harmadik lenni.

- Mi történt a hajrában?

- Nyomós oka van ennek, de nem arról van szó, hogy a csapat ellinkeskedte, vagy a játékosok fegyelmezetlensége játszott közre. Egyszerűen fizikálisan és fejben is elfáradtunk a végére. Ez nem magyarázkodás, hanem a statisztika: a 30 bajnokin a létszámunk mindössze 2 kapus és 14 mezőnyjátékos volt.

- Az NB I-es Videotonból visszajátszókra hány mérkőzésen számíthatott?

- Az őszi szezonban Présinger végig játszott, Milanovics 4, Lencse 5, Szakály és Djordjics 3, Andics, Vujovics és Mutumba 2, amíg Gosztonyi egy találkozón lépett pályára. Tavasszal ez már gyökeres fordulatot vett, Hidvégi 4 mérkőzésen, Szakály pedig összesen 57 percet játszott.

- És a fiatal játékosok?

- Alapvetően csak Gyurcsó játszott folyamatosan az NB II-es csapatban, mert Szolnoki, Izing és Elek hétvégenként az U19-es csapat rendelkezésére állt, azt erősítette.

- Viszont a Puskás Akadémia több tehetsége is felbukkant a csapat körül.

- A bravúros éves teljesíményünk mellett ez az a tényező, ami örömteli. Olyan, az U19-ből felkerülő fiatalok is pályára léptek, mint Macsicza, Nyilas, Farkas N., Orbán G. és Elek, amíg többen, így Farkas V., Balogh, Varga és Tóth a csapat közelében, többször is a kispadon foglaltak helyet, mondhatni beleszagoltak az NB II légkörébe. Ők egyébként ősszel már a keret tagjai lesznek.

- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés?

- Egyértelműen a Pécs elleni két találkozónk, hiszen itthon 2-1-re, idegenben pedig 1-0-ra legyőztük a későbbi bajnokot, s ez nagyon komoly fegyvertény volt. Igaz, látványosságában a Honvéd elleni 6-1-es győzelmünk mindent vitt, de én többre becsülöm a nehéz ellenfelekkel szemben aratott sikereket.

- Nyilván csalódás is volt.

- Egyértelműen a tatabányai mérkőzésünk, amikor kikaptunk 3-0-ra. Az volt az egyetlen olyan találkozónk, amikor mint edző, nem éreztem az összhangot a csapattal. Az előzetesen megbeszéltek ellenkezőjét láttam, ami addig nem volt ránk jellemző.