Nagypályás a kispályán

2016. február 14., 07:29 szerző: Silye Sándor
komment
Hogy volt? Hogy van? Ma Nagy Lajos labdarúgó beszél a múltról, a jelenről, arról: hogy volt, hogy van. Lajos szerényen kijelentette, ő sohasem volt sztár.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Az lehet, de még jól emlékszem technikás, intelligens futballjára. A labda ragadt a lábához, jól látta a pályán amit látnia kellett, amit érdemes volt láttatnia másokkal is. Fejjel játszotta a futballt.

- Sohasem voltam sztáralkat. Fiatalon azt mondták, a korosztályomban tehetségesnek számítottam, de úgy vélem, nagyon extrát nem nyújtottam. Amit elértem, azt a kitartásommal, az akarat-erőmmel, a motiváltságommal értem el - mondta.

Továbbra is próbáltam szembesíteni Lajost azzal, amit gondoltam róla. Nyílvánvaló volt a felvetés: annál azért több volt benne, mint amit összességében elért. Vagy mégsem?

- Két súlyos sérülés hátráltatta a pályafutásomat, ráadásul mindkettő akkor következett be, amikor csúcsformában játszottam. Először 2002-ben, bajnokok lettünk a Zalaegerszeggel, de már a Manchester United elleni két mérkőzést sajnos ki kellett hagynom. Egerszegen 2004-ben is megsérültem, pedig a 2. helyen álltunk. Nem erre fogom mindazt, ami bennem maradt, hogy csak egy B-válogatottságot mondhatok a magaménak. Nem vagyok elégedett, de sok szép emlékem maradt erről az időről.

Visszatértünk Lajossal Székesfehérvárra: hogyan emlékszik az itteni évekre?

- Tősgyökeres fehérvári vagyok, itt nevelkedtem, a Videoton csapata a mindenem. A Vidi a nevelő egyesületem, ide tértem vissza, nagyon sokat köszönhetek a városnak, az egyesületnek.

Na jó, de akkor miért hagyta itt Fehérvárt, a csapatot, miért ment mégis el Zalaegerszegre? Bár a döntése őt igazolta, hiszen ott lett magyar bajnok!

- Így alakult. Megkerestek, itt is marasztaltak, végül nehéz szívvel a távozás mellett döntöttem, és nem bántam meg. Nyolc egerszegi év után költöztem vissza Székesfehérvárra, utána három évet Siófokon játszottam, majd levezetésként három esztendőt Cegléden töltöttem az NB II-ben. Ennyi.

Bajnokként könnyű volt átállnia az élet másik oldalára, a civil mindennapokra?

- Aki tudatosan készül arra, hogy a profi labdarúgó lét nem örökké való - hiszen bármikor jöhet egy olyan sérülés, ami végleg leparancsolja a játszót a partvonal mellé -, annak nem nehéz az átállás. Készültem, így üzleti vállalkozásba kezdtem, elvégeztem az edzőképzőt, és folyamatosan képzem magam. Sokat segített, hogy nem teljesen civil szférában kaptam lehetőséget, a gyerekeket edzem a pályán, illetve a Mini Futball Szövetség szakmai vezetője vagyok. A kispályás foci szövetséget ráadásul székesfehérvári székhellyel alakítottuk meg. A válogatott nyitánya jól sikerült, néhány hetes múlttal Horvátországban, a mini futball Európa bajnokságon 32 csapatból a legjobb 8 közé jutottunk. Siker az is, hogy elnyertük az idei kontinens torna rendezési jogát, és Székesfehérváron igyekszünk előrébb lépni.

 

Silye Sándor

hozzászólás
2016. február 14., 07:29 szerző: Silye Sándor

Facebook

Hozzászólások