Női futballisták edzéseit dirigálja Horváth Gábor

- Az együttest 2013 szeptemberében vettem át, amely azon a nyáron integrálódott a Videoton FC-be, előzőleg ARISZ néven szerepeltek. A klubot évekkel ezelőtt alapították, különböző pontvadászatokban szerepelt, amikor engem felkértek, az NB II nyugati csoportjában indultak. A Vidi ügyvezetője, Balogh Attila kért fel, én pedig igent mondtam. Kihívásnak találtam, hölgyekkel még nem dolgoztam.

- Milyenek a tapasztalatai?

- A bajnokságban 10 csapat szerepel, vesztett pontok tekintetében a 3. helyen állunk. A tavaszi cél a jelenlegi helyezés megtartása, ami azt jelenti, osztályozót vívhatunk a feljutásért. A csoportunkban a Zalaegerszeg és a Győr vezeti a tabellát, ők kiemelkednek, de a többieket legyőztük. A bajnokesélyes ZTE-től 1-0-s vereséget szenvedtünk, szoros mérkőzésen kaptunk ki, az ETO ellen egyik meccsünk szoros volt, a másodikon velük már kétszer találkoztunk gólzáporos vereséget szenvedtünk. Nem lesz könnyű dolgunk, ugyanis három kulcsjátékosunk, három csatárunk közül kettő térdsérülés, a harmadik pedig hosszú eltiltás miatt nem léphet pályára. Kovács Zsuzsa, Piszker Flóra és Gimes Georgina esett ki. Utóbbi a Nagykanizsa elleni találkozón összeütközött a kapussal, aki súlyos sérülést szenvedett. Nem volt szándékosság a dologban, a játékosom mégis hétmeccses eltiltást kapott. A három támadó az ősz folyamán több mint 20 gólt szerzett, ami nagyon fog hiányozni, de így is képesnek tartom a gárdát a bronzérem megszerzésére, ugyanis másfél év alatt kialakult az a mag, amelyre számíthatok. A lányok munka és iskola mellett futballoznak, az edzéslátogatottság nyolcvan százalékos.

Horváth Gábor korábban megyei első osztályú, férfi együtteseknél dolgozott, másfél éve bízták rá a Vidi NB II-es, női csapatának irányítását

- Előfordul, hogy kiabál a hölgyekkel?

- Nagyon ritkán emelem fel a hangom, de akkor a lányok tudják, hogy baj van. Volt, hogy félidőben kiengedtem a hangomat, utána húsz perc alatt szereztünk négy gólt: Tehát néha kell fegyelmezni.

- Korábban a klubvezetésben tevékenykedett, asszisztensként dolgozott a Vidi első és utolsó bajnoki címének megszerzésénél.

- Vezetői pályafutásom legszebb időszaka volt. Előbb ezüstérmesek lettünk, majd 2011 nyarán a klub történetének egyetlen bajnoki címét is megszereztük. Sokrétű munkát kellett végeznem a korábbi szövetségi kapitány, Mezey György mellett, komoly fel-adatokat bízott rám, az eredmények minket igazoltak. Amit sajnálok, hogy a nemzetközi porondon nem tudtunk maradandót alkotni, 2010 nyarán, a Maribor elleni EL-selejtezőn nem voltunk esélytelenek, azonban elbuktunk, Szlovéniában 2-0 arányú vereséget szenvedtünk. A párharc során az egyetlen örömöm az volt, hogy a fiam lőtte az egyenlítő gólunkat Győrben, ugyanis a Sóstói Stadion gyepszőnyegének rekonstrukciója miatt ott vívtuk a hazai meccsünket.

- Ön B-válogatottságig jutott, fia, ifjabb Horváth Gábor négyszer szerepelt az A-csapatban, azonban a közelmúltban, 29 évesen bejelentette visszavonulását. Miként élte meg fia korai búcsúját?

- Nagyon rosszul. Elfogadtam, de megérteni nem fogom soha. Úgy gondolom, 4-5 évet még futballozhatott volna a legmagasabb osztályban. Megállta a helyét a hazai NB I-ben és Hollandiában, ahol két klubot erősített, a NAC Breda és az ADO Den Haag együttesét. Amíg nem sérült meg, alapember volt mindkét csapatban, amire büszke vagyok. Volt egy keresztszalag-szakadása 2013-ban, amiből tökéletesen felépült, utána ülőideg-gyulladás zavarta a játékban. Nem csak a sérülések, a motiváció hiánya is közrejátszott a búcsúban. Amikor mondta, hogy vége, el sem akartam hinni, hogy befejezi. A könnyeim is kijöttek. Tiszteletben tartom a döntését, ám nem titkolom, a lelkem mélyén bízom abban, hogy visszatér, elhatározása csak hirtelen döntés volt. Nemrég Hollandiába költözött, a hágaiak 11 éves csapatának edzője lett. Előzőleg, két, holland menedzser is megkereste, hogy várjon, ne akassza szögre a futballcipót, találna számára csapatot az első és második vonalban, sőt, Kanadából, Torontóból is érdeklődtek iránta. De a fiam mindenre nemet mondott.

- Visszatérve önre. Tavasszal lesz 30 éve, hogy 1985 tavaszán, a Videoton eljutott az UEFA-kupa döntőjéig. Melyik mérkőzésre emlékszik vissza legszívesebben?

- A március 4-én és 20-án rendezett, Manchester United elleni találkozókra. A sorozatot gyakorlatilag végigjátszottam, minden meccsen kezdőként léptem pályára. A legjobb teljesítményt a Manchester ellen nyújtottam, az Old Traffordon és a visszavágón is. Aznap ünnepeltem a 26. születésnapomat.